A Műemlékvédelmi Világnap hónapjában, a magyarországi örökségvédelem működésének 140. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi programon Koncz Zoltán, a MÁV Zrt. általános vezérigazgató-helyettese, Bodolayné Bakk Ilona, a MÁV Zrt. ingatlangazdálkodási csoportvezetője és Gödöllő Város Önkormányzata nevében Gaálné dr. Merva Mária, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatója vette át az ICOMOS-díjat. Az elismerést a gödöllői Királyi Váró tudományos kutatáson, szakszerű műemléki tervezésen alapuló, mind a kivitelezés, mind pedig a képzőművészeti restaurálás vonatkozásában magas színvonalon megvalósított példaértékű helyreállítási munkáiért ítélte meg a zsűri. A díjátadásra az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyílt napján került sor az Országház Felsőházi Termében.

A MÁV Zrt. és Gödöllő Város Önkormányzatának felkészült szakmai munkatársainak is köszönhetően 2011 januárja és júniusa között, rekordidő alatt és kiváló minőségben, összesen 342 millió forintból megvalósult felújításhoz 291 millió forintot nyert el a Norvég Alapból a kivitelezést megrendelő gödöllői önkormányzat. A rekonstrukció terveit a Hajós Építész Iroda készítette el, a kivitelezést a Reneszánsz Zrt. végezte.

A nemzeti vasúttársaság az országban egyedülálló módon immár másodszor részesült az ICOMOS-díjban, amelyet 2008-ban a zsűri a szegedi vasútállomás felvételi épületének példaértékű műemléki rekonstrukciójáért és modernizálásáért ítélt oda. 

A MÁV Zrt. szombathelyi Pályavasúti Területi Központ vezetője is elismerésben részesült a műemléki világnaphoz kapcsolódó rendezvényen. Réthelyi Miklós, nemzeti erőforrás miniszter műemlékvédelemért Forster Gyula-emlékérmet adományozott Csilléry Bélának, a vasúti műemlékek fenntartásában, működtetésében és eredeti jellegük megőrzésében betöltött jelentős szerepéért.

Az I. Ferenc József, Erzsébet királyné és családjuk, valamint az udvartartás számára megfelelő környezetet biztosító vasúti váró elődjét 1868-ban építették átmeneti megoldásként. Jelenlegi formájában 1884-ben épült fel a Királyi Váró, melynek terveit Rochlitz Gyula, a Keleti pályaudvar tervezője készített el. Az átmeneti megoldást követően, a vasúti építészetben világviszonylatban is egyedülálló pavilont építettek, melyhez a közút felől négy ión oszloppal alátámasztott bejárót, úgynevezett portikuszt alakítottak ki.

Az I. világháborút követően kormányzói váróként funkcionált az épület, amely a II. világháború végén kiégett. A háború súlyos pusztításait eltüntetni hivatott, 1960-as rekonstrukció során az utasforgalom számára alakították át a várót, ekkor kapta a csonkolt tetőformát és a korabeli kialakítást megváltoztató külső- és belső elrendezést.  A kiégett impozáns, koronaszerű louvre tető helyére alacsony hajlásszögű palával borított tetőszerkezet került, amely a megjelenésre kedvezőtlenül hatott. Így szükségessé vált – az 1985-ben műemlék jellegű épületté nyilvánított – Királyi Váró külső építészeti megjelenésének rekonstruálása a 2011-es felújítás során.

Ekkor visszaépítették a kupolás tetőszerkezetet, a kovácsoltvas oszlopokon álló perontetőt, és felújították a város felől található kocsifelhajtót, továbbá az előtte fekvő területet és a kerti ágyásokat. Az épületben új funkciókat helyeztek el, a valamikori királyi, királynéi és hercegi várók helyén közlekedés- és helytörténeti kiállítás látható, valamint idegenforgalmi irodát és hangulatos kávézót alakítottak ki. A királyi váró – a korabeli képeslapok és fotók alapján rekonstruálhatóan – zöld, a királynéi sárga, a hercegi bordó enteriőrt kapott.

A korábbi szakszerűtlen helyreállítás nyomait, az elhibázott javításokat, pótlásokat a munkálatok során teljes körű eredeti állapotában újították fel, így a dualizmus kori pompájában tekinthetik meg az érdeklődők az impozáns várót.