Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy "a hazai turizmus vizsgálatának alapja a versenyképesség mint az üzleti élet sikerességének kifejeződése és jövőbeni fejlődésének biztosítéka. E téren – az Új Széchenyi Terv, „Gyógyító Magyarország”/egészségturizmus koncepció elvileg bizakodásra okot adó megjelenése ellenére – nincs változás, lehangoló a hazai turizmus üzemgazdasági mutatóinak évtizedes romlása (pl. szállodai árak), aminek oka alapvetően az, hogy az infrastrukturális/szuprastrukturális és HR fejlesztések nem tartottak lépést a nemzetközi, főként pozitív trendekkel.

A hazai turisztikai szolgáltatók jelentős részének nyereségtermelő képessége és versenyképességi potenciálja úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban továbbra is alacsony. E gyengeség alapvető oka a többségében átlagos minőségű és egyediség nélküli termékstruktúra, a nem kielégítő intézményrendszer és a marketingforrások kellő szintjének hiánya.

A Turisztikai Tanácsadók Szövetsége, a tagok tevékenységének összetettsége és országos lefedettsége okán úgy gondolja, hogy széleskörű rálátása van a szakmai minden területére és a versenyképesség javítása érdekében, hagyományteremtő szándékkal az alábbiakban foglalja össze a 2012-es évre vonatkozó tapasztalatait.

Vonzerő- és termékfejlesztés helyzete: desztinációs szintű termékfejlesztés szükségessége

Komoly szuprastrukturális (szálloda, termál/gyógyfürdő, vendéglátó üzletek, kulturális, sport attrakciók stb.) fejlesztések valósultak meg 2012-ben is, többek között EU- plusz állami pályázati támogatási finanszírozással. Fel kell tennünk a kérdést azonban: fenntarthatóak lesznek-e a fejlesztések?

A banki hitelek bevonásával épült szállodák nagy számú „bedőlése”, amelynek oka a rendkívűl magas hitelarány, illetve a nem versenyképes szolgáltatási struktúra is azt bizonyítja, hogy a turizmus szakmai tudás szerepét és fontosságát nem mindenki veszi komolyan – sem fejlesztői, sem pedig finanszírozói oldalon.

Friss példa a gyógyfürdő fejlesztések komplexitásának (fürdő+ kereskedelmi szálláshely+helyi vonzerő- és termékkészlet) kiegyenlítetlenségére a makói, az egyébként impozáns Makovecz tervezésű gyógyfürdő helyzete…

A pályázati rendszer számos projekt létrejöttét tette lehetővé, ugyanakkor a nemzeti, regionális, desztinációs és létesítmény szintű versenyképességi elvárás is azt tételezi, illetve tételezné fel, hogy a támogatott fejlesztések olyan létesítmények létrejöttéhez nyújtsanak támogatást, amelyek hosszú távon is életképesek és sikeresek. Ehhez kapcsolódóan, pl. a fürdőkre vonatkozó jövőbeli fejlesztéseket megelőzően fontosnak tartjuk a balneológiai kutatások finanszírozásában való részvételt, az állam, a települési önkormányzatok, a szakmai szervezetek, az érdekelt és érintett fürdőintézmények és szálláshelyek, továbbá az orvosi szakma együttműködésében.

Területfejlesztés és desztinációsmenedzsment

A területfejlesztés területén két nagy hiányt látunk: a két hazai legnagyobb desztináció fejlesztésének megtervezetlenségét és menedzsmentjének elhanyagoltságát:

• Budapest mint turisztikai desztináció tervezése és menedzsmentje forrás, szervezet és hatáskör hiányában pehelysúlyúvá vált a Főváros működésében és fejlesztésében.

• Elképzelések és tervek a Balatonra vonatkozóan készültek és készülnek (tett ilyet a TUTSZ is korábbi versenyképességi anyagában utalva a „Balaton Európa családi tava”, illetve „Balaton: Tó wellness” projektre), de konkrét eredmények és döntések e desztinációra vonatkozóan sem történtek. A hazai turizmustörténet legjelentősebb szervezeti intézkedése a TDM szervezeti rendszer létrehozására vonatkozó döntés. Nem lehet túlértékelni a TDM-ek szerepét a turizmusban, a nemzetközi példák igazolják e szervezeti rendszer létrehozásának nélkülözhetetlenségét. A TDM jelenleg kialakult rendszere azonban súlyos hiányosságokat, veszélyeket mutat:

• A desztinációk nem feltétlenül gazdasági teljesítőképességük, hanem sokszor érdekérvényesítőképességük szerint kaptak támogatást a szervezet felállításához, ami nem káros a még nem bizonyított desztinációk esetében, azonban sajnálatos és versenyhátrányt hozó a támogatásra méltó, de attól elesett közösségek esetében (vö. Központi Régió várólistás desztinációi nem részesülhetnek EU-s támogatási forrásokból) Szembeötlő a gazdasági fenntarthatatlanság veszélye és várható következménye több TDM esetén és a nem hatékony működés egyik alapvető oka az oly sokszor igazolt hatású egységes informatikai rendszer kiválasztásának és bevezetésének halogatása.

• Az EU-s források elnyeréséért majd pedig lehívásáért folytatott harc felemészti a néhány fős munkaszervezeteket, és elveszi az energiákat a valós szakmai tevékenységekre történő összpontosítástól. A normatív alapú támogatásra (IFA meghatározott százaléka) történő átállás révén jelentős energiák szabadulhatnának fel a szakmai tevékenységek fokozására. A folyamat összességében pozitív (lásd, mint kiragadott példát a balatoni szolgáltatók közös beszerzésekre vonatkozó együttműködését), két ellentmondásos elemet azonban, 2012. évi tapasztalataink alapján is megemlítünk:

• Tavasszal indokolatlan feszültség keletkezett a turisztikai szervezetek (TDM menedzserek) és a partner települési önkormányzatok (polgármesterek) között: a konfliktus a pénzügyi források (értsd IFA + központi hozzájárulás) felhasználása, azaz elosztása körül kezdődött, többek között a turizmus törvény vitája során is, de nemtelen, személyeskedő vitává fajult több esetben szervezeti és személyi vonatkozásban. Lehangoló, hogy nincs közreműködő kormányzati grémium, mely ezen konfliktusok rendezését felvállalná (elismerve természetesen a TDM Szövetség kapcsolódó munkáját)!

• Területfejlesztési munkánk során érzékeljük, hogy a helyi (szak)emberek sok esetben félreértik a szubszidiaritás elvét: keverik a döntési kompetenciát a szakmai hozzáértéssel. Így azután a helyi vonzerő- és termékfejlesztés tervezésében, megvalósításában, valamint a folyamatmenedzsmentben sok TDM menedzsmentje és munkaszervezete magára marad. A települési önkormányzatok – különösen a mai gazdasági állapotok közepette -, nincsenek abban a helyzetben, hogy magasan kvalifikált szakembereket alkalmazzanak, a helyi turisztikai szolgáltatók pedig, sokszor saját túlélésükért, fennmaradásukért küzdenek a munkanapjuk minden órájában.

Működési rendszer

Áttörés következett be az állam viszonyában a turizmus törvény létezéséhez: örömmel ismertük meg a turizmustörvény tervezetével kapcsolatban rendezett parlamenti nyílt napon (2012. április 4.) az előkészített tervezetet, ugyanakkor a tervezet visszavonása óta a folyamat megtorpant. Nem akarjuk és nem is érdemes abszolutizálni azonban egy ilyen szakmai alkotmány fellendülésre vonatkozó hatóképességét, a működési rendszerrel kapcsolatban inkább az alábbiak megfontolását ajánljuk.

• A turizmus államigazgatásban elfoglalt helye továbbra is ellentmondásos, a jelenlegi felállásban szinte törvényszerűen eredményezi a turizmusiparág nemzetgazdaságunkban betölthető kitörési pontszerű szerepére való alkalmatlanságát. Ha nagyon sarkosan akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi szervezetrendszer a gátja a Nemzeti Fejlesztési anyagokban kijelölt célok elérésének. A turizmust egy féltucat államtitkársággal felálló minisztérium (NGM) irányítja. Emellett a fejlesztési források meghatározásában az NFM, számos területen pedig a NVM volt az illetékes. Emellett viszont az USZTII. szerint a gazdaság új kitörési pontját adni hivatott Egészségturizmust kézenfekvően szabályozni képes EMMI-nek nincs hatásköre a gyógyturizmus stb. fejlesztésében. Egy ilyen multiszektoriális iparág egységes irányítást követel, s álláspontunk szerint semmi nem eliminálja a szakma régi elvárását az önálló turisztikai államtitkárság felállítására vonatkozóan.

• A Kormány számos területen képes volt sokszor unortodox módszerekkel is átalakítani az államigazgatás és gazdaságszabályozás különböző területeit, éppen itt az ideje, hogy a turizmust is radikális átalakítással a nemzetgazdasági célok megvalósítására alkalmas szervezettel lássa el. Azon országokban, ahol a turizmus hasonló aránnyal képviselteti magát a gazdaságban, sokhelyütt turisztikai minisztérium van. Ugyanakkor a szervezet önmagában még nem megoldás a felmerült kérdések kezelésére akkor, ha ahhoz hatáskör és forrás nem kapcsolódik. Az államigazgatás szervei mintha bezárkóznának a szakmai szervezetekkel folytatott közös munka elől. Pedig mi a Nemzeti Együttműködés Rendszerét komolyan vettük (pl. részletes szakmai javaslatokat fogalmaztunk meg, részt vettünk a társadalmi egyeztetéseken) és vártuk/várjuk a szakmai együttműködést. Ráadásul gyakran tapasztaljuk, hogy e szervezetek megóvhatnák önmagukat a különböző szakmai ügyetlenségek nyomán bekövetkezett tekintélyvesztéstől, ha előzetesen konzultációt folytatnának a szakmával.

Továbbra sem értjük, miért nem tartják fontosnak, (államtitkári nyilatkozatból következtettünk) a korábbi OIB mintájú partneri kapcsolat működtetését.

Szakmaiság és etika

A versenyképesség alapvető feltétele, hogy olyan termékek jöjjenek létre, amelyek állják a versenyt és azokat olyan formában működtetik, hogy hosszú távon is sikeresek legyenek (mind pénzügyileg, mind más paraméterek alapján). Nem mondunk azzal újat, hogy egyetlen fejlesztő vagy menedzsmentszervezet sincs birtokában a versenyképesség biztosításához szükséges minden módszernek, adatnak vagy ismeretnek. Éppen ezért alkalmaznak tanácsadókat. Elvileg. A hosszú évek óta jelen lévő és erősödni látszó gyakorlat azonban nemcsak a jelen, hanem a jövő versenyképességét is kockáztatja, hiszen számtalan, önjelölt és megfelelő ismerőssel rendelkező „tanácsadó” jelent meg a piacon, akik kilóra és „olcsón” gyártanak (vagy tömeggyártanak) pályázatokat, fejlesztési terveket, stratégiákat. A bírálati folyamatban számtalan ilyennel lehet találkozni. Mindez azzal az eredménnyel járhat, hogy klisés és már rövid távon is fenntarthatatlan, versenyképtelen, illetve akár szükségtelen fejlesztések is támogatást nyerhetnek. Ma már azonban az sem számít extrém helyzetnek, hogy csak azért nem vonnak be, pl. desztinációmenedzsment szervezetek vagy önkormányzatok a munkába más települése(ke)n (is) dolgozó szakértőket, mert azok „nem helyiek”. Mindezt egy olyan iparágban, amely alapvetően a máshonnan érkezők számára nyújt szolgáltatásokat... Az pedig már a zsákmányszerzés kategóriájába tartozik, amikor egy-egy pályázatban a pályázó felhasználja a szakavatott tanácsadó tapasztalatait, referenciáit és ismereteit, majd a nyertes pályázat szerződéskötési folyamatában, illetve a kivitelezés során már főként a szakmában ismeretlen, ámde a pályázóhoz közeli körrel váltja fel a tanácsadó(ka)t. Mindezt jogi szempontból tehetik, hiszen a pályázatok kötelező részét képező szakmai és pénzügyi ajánlatok a pályázót valójában a későbbiekben semmire sem kötelezik. Ez pedig legalábbis etikátlan eljárás és a tanácsadói szakma elvárja, hogy a közreműködő szervezetek, illetve 2013-tól az illetékes minisztériumok tegyenek olyan lépéseket, amelyek kizárják ezt az etikátlan gyakorlatot!

Marketing

Új típusú, komplex megközelítésű, piackutatásokra alapozott, együttműködésben megvalósuló marketing tevékenységre lenne szükség, amely a marketing-mix értelmezésében a szolgáltatásmarketingre vonatkozó alapelveket kiterjesztett módon alkalmazza és figyelemmel van a fogyasztói szokások változására. Mindezen elvekből alapvetően a szisztematikus és szakmailag is védhető alapokon nyugvó monitoring és kutatás tűnt el, hiszen a desztináció és üzemeltetési, de akár a nemzeti szintű források bizonytalansága miatt ez az első tétel, amelyet a költségvetésekből kieszednek.

Pedig érdemes lenne tanulni az FMCG szektortól, amely pontosan a nehéz időszakokban költi a legtöbbet kutatásra és elemzésre, hogy mire a növekedés újra valósággá válik, már versenyképes és innovatív termékekkel és módszerekkel várják a fogyasztókat! A hazai turizmus versenyképességét a szakmai tudás alapozza meg.

A közép- és felsőfokú oktatási intézményekben az oktatói gárda igen jelentős szellemi potenciálja a szakmának, ugyanakkor – szomorú iróniával fogalmazva -, lehangoltan vesszük tudomásul, hogy ezen intézmények a külföldnek képezik a jó magyar szakembereket: legalábbis erre következtetünk a külföldi munkavállalások tömegességéből.

Ami új és különösen aggasztó: a téli szezonra külföldre szegődő kollégáink zöme már nem jön haza a nyári szezonra! A TUTSz tapasztalatai szerint a 2012-es év tehát kihívásokkal teli és a jövő sikerességét is kockára tévő folyamatokat erősítő év volt.

A partner szakmai szervezetekkel való egyetértésben úgy gondoljuk, hogy a turizmusban dolgozók szakmai potenciálja és elkötelezettsége továbbra is példaértékű. Ismereteinket, tapasztalatainkat és elkötelezettségünket mi is, akárcsak eddig, felajánljuk, és bízunk abban, azok nagyobb arányban hasznosulnak."