hirdetés
hirdetés

A szórakoztatóipar területén is nehéz a helyzet

Volt olyan szórakozóhely, ahol a koronavírus miatt le kellett mondani a fizetés egy részéről, máshol a bizonytalanság miatt álltak fel többen a járvány alatt, ami most munkaerőhiányt okoz. A kulturális eseményeknek otthont adó intézmények, klubok, szórakozóhelyek és a mozik is megérzik azokat a munkaerőpiaci nehézségeket, amelyektől például az éttermek is szenvednek. Hozzájuk képest azonban sok szempontból máshogy élik meg a problémákat, hiába volt mindkét iparág egymáshoz hasonlóan bezárásra kényszerítve. Amellett, hogy a helyszínek egy része nem a magánszektorhoz tartozik, és így némi védelmet élvez a piaci hatásokkal szemben, kormányzati pályázatok is segítettek a vállalkozások egy részén - írja a G7.

hirdetés

Volt, aki áruházba menekült a bizonytalanság elől

Az ágazatban a tavalyi lezárásokat követően ugyan előfordultak felmondások, de nem volt kifejezetten jellemző, hogy tömegesen küldjenek el embereket, vagy csoportosan álljanak fel maguktól a munkatársak. Más kérdés, hogy esetenként ez az alkalmazottaktól komoly kompromisszumokat követelt meg. A dzsesszkoncerteknek is helyt adó budapesti Jedermann Kávézóban például úgy sikerült elkerülni a komolyabb leépítést, hogy a fizetéseket – a személyzet kollektív döntése alapján – a vállalkozás megcsappant bevételeihez, tartalékaihoz igazították. Márpedig néhány ismertebb magyar kulturális helyszín tavalyi árbevételeit elnézve az ágazat üzleti helyzetét 2020-ban jócskán megtépázta a pandémia.

A téli és a kora tavaszi időszak átvészelésében több nagyobb koncerthelyszínen is segített a kormányzat egy olyan pályázat kiírásával, amely lehetővé tette, hogy a zárva tartással töltött időt például felújításokra, fejlesztésekre fordíthatták – igaz, a pályáztatás még jóval a novemberi korlátozások előtt történt. Az elsősorban a turizmust és a vendéglátást célzó bértámogatás ugyanakkor csak elenyésző segítséget jelentett a kérdéseinkre válaszoló cégek többségének. Azok a dolgozók, akik végül nem tartottak ki a szorult helyzet végéig, leginkább olyan munkahelyekre mentek tovább, amelyek védettebbek a járvány gazdaság hatásai elől, például áruházi eladónak álltak.

Építőipari konkurencia

Az ágazatban dolgozók száma persze így is csökkent, a nyitáskor pedig a kulturális szektor is toborzási nehézségekkel szembesült. Méghozzá meglehetősen sajátos módon. A felszolgálók és pultosok keresése itt például nem okoz akkora kihívást, mint az éttermeknél. Sok fiatal számára ugyanis a fizetésnél fontosabb szempont, hogy egy jó nevű, felkapott helyen dolgozzon, bizonyos esetekben azt sem bánják, ha a keresetük javát a borravaló adja. A vállalkozók pedig nyitottak a lelkes munkaerőre:

Felszolgálás terén könnyebb a helyzet, a mi szintünkön különös tudás, előképzettség nem szükséges, csak érzék. És emiatt a merítési lehetőség is nagyobb, például az egyetemisták vagy a mellékállást keresők köréből. – mondja Boskovics Gábor, a Jedermann Kávézó tulajdonosa.

Más beosztásban azonban már akadnak gondok. Az nem újdonság, hogy a konyhára nehéz megfelelő embert találni, de most a technikusok felvétele is nehézségekbe ütközik. Hankó Béla, a miskolci Helynekem friss tapasztalatait összegezve elmondta, hogy ennél a munkakörnél egyre nagyobb veszélyt jelent a szórakoztatószektor számára az építőipar elszívó hatása. Utóbbi most nagyon pörög, így a kínált bérek is vonzóbbak. Ezt erősítette meg Barda Bea, a Budapesten működő Trafó ügyvezetője is: Technikusnak, berendezőnek nehezebb tapasztalt, gyakorlott szakembert felvenni.

Ezekhez a munkakörökhöz képest a programok szervezésével, menedzselésével kapcsolatos állások betöltése is viszonylag könnyű feladat, amelyekre sokan lelkesedésből, a legkülönbözőbb végzettségekkel jelentkeznek. A szervezői stábok azonban jellemzően nem is bomlottak fel november és május között – ha ez megtörtént volna, akkor a korlátozások feloldását követően csak sokkal lassabban vagy egyáltalán nem tudtak volna megnyitni és programokat kínálni a vállalkozások.

A pultosokat, biztonsági őröket, takarítókat normális körülmények között is csak szezonálisan foglalkoztató, zömmel szabadtéri szórakozóhelyek helyzete ugyanakkor valamelyest különböző. A Budapest Parknál például arról számoltak be, hogy a téli időszakban a járvány következtében sokan nem tudtak a saját szakterületükön elhelyezkedni a vendéglátásban dolgozók közül, és az anyagi biztonság miatt más pályát választottak – így a koncerthelyszín nyitásakor a megszokotthoz képest is jóval nehezebb volt a látogatók kiszolgálásához kapcsolódó, eleve csak az év egy részében végezhető munkára embereket találni.

Sokan megijedtek a mozikban is

Bár a járvány miatt a mozis piacról is tízmilliárdok tűntek el, a lapunknak nyilatkozó cégvezetők kivétel nélkül azt mondták, hogy ők is igyekeztek megtartani az állandó munkaerőt. Ebben valószínűleg segítette őket, hogy a mozik jelentős része a pandémia előtt nagymértékben támaszkodott a diákmunkára, méghozzá főleg épp a vetítésekhez köthető munkakörökben, például a pénztárakban, büfékben vagy a jegyellenőrzésnél. Így a személyi kiadások csökkentéséhez sok helyen valóban nem volt szükség elbocsátásokra, elég volt a diákmunka-közvetítőknek jelezni, hogy most egy ideig nem lesz szükség hallgatókra.

Persze ez nem jelenti azt, hogy sehol ne változott volna érdemben az állandó munkatársak létszáma. Egyrészt voltak olyan mozik, ahol kénytelenek voltak elküldeni embereket, másrészt ebben a szegmensben is sokan belefásultak a bizonytalanságba.

Bár mi nem küldtünk el embert, és a béreket is fizettük, de így is többen felmondtak. Nagyon erős az alkalmazottakban a szorongás, attól félnek, hogy ha jön egy negyedik hullám, akkor szeptembertől ismét be kell majd zárnunk, és a bizonytalanság elől inkább más szektorba menekülnek – mondta lapunknak egy vidéki mozi vezetője.

Hasonlóról számolt be Liszka Tamás, a Corvint és öt fővárosi művészmozit működtető Budapest Film Zrt. vezérigazgatója is. A vállalat fenntartója a fővárosi önkormányzat, és részükről is prioritás volt, hogy senkit ne kelljen a járvány miatt elbocsátani, illetve mindenki megkapja rendben a fizetését. Bár ez így történt, a Budapest Film Zrt-től is többen elmentek más ágazatokba dolgozni.

Liszka Tamás szerint ennek sosem a pénz volt az oka, még akkor sem, ha a mozis egyébként világszerte alulfizetett szakma. Az alkalmazottakat egyrészt a bizonytalanság zavarta, másrészt az, hogy sokaknak megváltozott a munkaköre. A cég bő 60 százalékos árbevétel-zuhanását részben úgy próbálta meg költségcsökkentéssel ellensúlyozni, hogy a korábban külső szolgáltatóktól megrendelt munkákat rábízta a vetítések híján feladat nélkül maradt alkalmazottakra. Ezt azonban nem mindenki viselte jól.

A diákmunka volt a puffer

A moziknál összességében így a diákmunkások voltak a pandémia nagy vesztesei, most pedig ők azok, akikkel próbálják a cégek egyensúlyba hozni az elvégzendő munkát és a rendelkezésre álló munkaerőt. Itt azonban cégenként is nagyon eltérőek a folyamatok. A már említett vidéki mozi cégvezetője például azt mondta: náluk korábban csak a kasszasiker filmeknél alkalmaztak diákokat, most viszont – mivel többen elmentek a törzsgárdából – velük próbálják meg pótolni a hiányzó alkalmazottakat ebben a felfutó időszakban is.

A Budapest Film Zrt-nél viszont épp ellenkezőleg: miközben a járvány előtt sok diákot foglalkoztattak, jelenleg erre nincs módjuk. Ehhez ugyanis – mivel a cég köztulajdonban van – már hónapokkal ezelőtt közbeszerzést kellett volna kiírni, amit az akkori bizonytalanságban nagyon kockázatos lett volna meglépni. Liszka Tamás szerint, ha nem kell zárniuk egy negyedik hullám miatt, akkor szeptember környékére állhat vissza a pandémia előtti forgalom, ezért most úgy számol, hogy nagyjából akkortól alkalmazhatnak újra diákokat.

A piac legnagyobb szereplőjénél, a 18 Cinema City mozit üzemeltető I.T. Magyar Cinema Kft-nél pedig szép fokozatosan kezdték el visszavenni a diákokat. Buda Andrea, a lánc PR- és marketing igazgatója a G7-nek azt mondta: még nem dolgozik annyi diák, mint mondjuk 2019-ben, de ahogy pörög fel a forgalom, fokozatosan vesznek fel embereket. Tapasztalataik szerint azonban itt sokkal nagyobb a fluktuáció, mint korábban volt. A diákmunkások negyede-ötöde az iskola befejezése miatt eddig is minden évben cserélődött, most azonban a korábban náluk dolgozók több mint fele nem tért vissza. Ennek ugyanaz az oka, ami miatt más szolgáltatók is munkaerőgondokkal küzdenek: az elküldött diákok egy részének az egyéves pénztelenség nagyon sok volt, így más munkát kerestek, amit viszont most már nem akarnak otthagyni.

(forrás: Hrpwr)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai