Wizz Air

Ha a 60-as, 70-es évek legendás légitársaságát, a PanAmet megszoroznánk −1-gyel, valószínűleg pont a Wizz Airt kapnánk. A Wizz nem exkluzív, hanem tömeges, köze nincs a pihepuha luxushoz, inkább megpróbáljuk átvészelni a fedélzeten töltött időt, és nagyon közel van az a pont, ahol télen öt euróval olcsóbb lesz a jegy akkor, ha valaki vállalja, hogy a poggyásztartókon függeszkedve elmászik a székéig és nem koszolja össze a szőnyeget. De amit ígérnek, azt hozzák: repülést tényleg nagyon tág körben mindenkinek; arctalan, technokrata pontosságot; és azt a fura büszkeséget, hogy Kelet-Európa-szerte egyre több országban gondolják úgy: ez a magyar fogantatású, kicsit ipari jellegű, de nagyon hasznos és széles körben használt közmű (Katowicétől Budapesten át Bukarestig tömött, hétfő reggel hatos munkásjáratok London-Luton felé) az övék.

Amit nagyon várunk következő lépésnek: Értjük, mi az az ultra low cost, de a gyomorszorító filléreskedések elengedése rengeteget dobna a márkaélményen. (P. ZS.)

McDonald’s

Az első McDonald’s éttermek belvárosba (Régiposta utca, 1988), illetve egy tekintélyes történelmi jelentőségű épületbe (Nyugati, 1990) való helyezése a posztszocialista túlkompenzálás és a felülpozicionálás klasszikus esete, még ha persze arra akár büszkék is lehetünk, hogy a Nyugati téri kajálda a világ második legszebb McDonald’s egysége. A McDonald’s a valódi népi jelleg irányába azonban „Magyarország kedvenc sült krumplijával” tette meg az első lépéseket, méghozzá magyar krumplival. A McDonald’s valódi márkaértéke ugyanis az, hogy a szegény ember gyorsétkezdéjévé váljon mindenhol a világon, és szerencsére nálunk is egyre inkább efelé közelít. Minden más csak körítés, „prémium termékek” ide vagy oda. A sült krumpli, a Big Mac és a sajtburger által alkotott sziklaszilárd ízformulából és brandháromszögből nem véletlenül lóg ki a középső kissé, ugyanis az áll a legtávolabb a párszázas kultúrától. Az átlagfiataloknak sosem lesz pénze, a McDonald’s fő konkuren­ciája pedig a "gyros".

Amit nagyon várunk következő lépésnek: Csak két sajtburgert. (P. K.)

Index

Nincs nap Index nélkül. Még nyaraláskor is rutinból végigpörgetjük. Bulizni sem lehet nélküle, mert valamelyik asztalnál biztos, hogy egy Index-cikket idéznek. Már nem a "fölháborító" stílusa miatt beszédtéma (ami régen sok volt, ma már fel sem tűnik), vagy másképp közelítve: mint a legvagányabb és legtehetségesebb srác a grundról, akinek időközben benőtt a feje lágya – nem, nem. Azért beszélünk róla, mert ami nincs ott, az nem is érdekes. Csak kopizni lehet. Ha az Index talál ki valami újat, menő, ha más, erőltetett. Munkahelyen a Facebook és a pornó mellett tiltólistán a helye, mert beszippantja a munkaerőt. Azon márkák egyike, amelyekről biztosan tudjuk, hogy hús-vér emberek találták ki, de Uj Péterék nélkül is szépen él tovább. Ma sokakból áll össze az Index-kép, egymást húzzák fel, néha meg le – de ez is olyan emberi, még ha nem is mindig profi.

Amit nagyon várunk következő lépésnek: Egy saját Mars-expedíciót. (K. E.)

MÁV-Start

Sok százezer naponta ingázó magyarhoz hasonlóan nekem is volt olyan életszakaszom, amikor a MÁV-tól függött a napom. Hogy beérek-e időben iskolába/munkába, hogy lesz-e még otthon egy fél délutánom, vagy csak egy nyúlfarknyi estém. A MÁV-val kapcsolatban mindenkinek megvan a maga sztorija, van, aki a szerelmét ismerte meg egy Balaton felé tartó, hőségtől izzó szerelvényen, más télvíz idején ácsorgott órákat fűtetlen kabinokban két város között az Alföld közepén, mert leszakadt egy felsővezeték. A járműpark egy részének a máig velünk élő Kádár-korszakot leképező hangulata mellett érdemes elmondani, hogy a vasúttársaság rengeteget fejlődött az elmúlt években ügyfélkiszolgálásban, és a vonatok már korántsem járnak annyira esetlegesen, mint a kétezres évek legelején, a kalauzok pedig mindig is népszerűbbek voltak a BKV ellenőreinél.

Amit nagyon várunk következő lépésnek: A keleti országrészbe is be lehetne vezetni végre néhányat a modern, légkondis, piros szerelvények közül. (Sz. Sz.) (A szerző kívánsága lapzártakor valóra vált, bár nem biztos, hogy arra gondolt, hogy az elővárosi kisvonatok járműhiány miatt IC-ként járjanak Eger és Békéscsaba felé.)

Varga pincészet

A Varga pincészet borait nem találjuk meg a szaküzletekben, illetve a boltok prémium termékei számára rendszeresített polcokon, azonban minden éjjel-nappaliban és sarki közértben ránk mosolyognak a címkék. A Varga boroknak egy olyan területen sikerült márkaértéket teremteni, illetve egy kényes egyensúlyt fenntartani, ahol elvileg sem a márkának, sem a kényes egyensúlynak nincs helye: azok számára sikerült megbízható címkévé válniuk, akik egyrészt kicsit ittas állapotba szeretnének kerülni, gyors megoldásra van szükségük és 600 forintnál kevesebbet szeretnének borra költeni, másrészt azt is szeretnék gondolni, hogy nem nagyon fog fájni másnap a fejük, és elfogadják azt, hogy lövésük sincs a kifinomult pincészetekről. Rengeteg bor készül erre a piacra, de azok nem válnak márkává. És akkor azt még nem is mondtuk, milyen erős B2B-márka – a mezőtúri kocsmától a fehérvári restin át a Balaton-parti büfékig ez Magyarország folyóbora.

Amit nagyon várunk következő lépésnek: Árukapcsolást a McDonald’s egyik párszázas ajánlatával. (P. K.)

Barátok közt

Ez az a sorozat, amit senki sem néz, vagy nem meri bevallani, hogy igen. Pedig valaki közülünk biztosan az RTL Klub előtt ül a kilences idősávban, hiszen a Barátok közt a heti toplistákon rendre benne van az ötben, millió fölötti nézettséggel, nem a nyugdíjas korosztályban. Minden idők leghosszabb ideje futó hazai gyártású teleregényéről beszélünk, amiből azért nem lesz kakaós délutánokon újranézhető, csodálatos mémalap Szomszédok 2., mert a műfaj enyhén szólva is megfakult. Másrészt a karakterek sem állnak bele a betonba, mint Taki bácsi és Kutya úr, egydimenziósnak még a legismertebb Berényi fiút, a főgonosz Miklóst sem lehet mondani.

Itt kezdődik a Barátok közt szépsége. Mert bár könnyű fújolni rá, hogy a mindig narancs-lila-barna díszletben bolyongó vállalkozók élete üresebb, mint az összes magyar lakótelep együtt, írói sokkal bátrabban vállalnak fel társadalmi ügyeket, mint a teljes novemberi állami tévéhíradó. Így lett még a 2000-es évek elején a tinédzser Misié az első tévés meleg csók, ahogy a szintén alapember Balogh Nóráról is menet közben derült ki, hogy roma származású. Más kérdés, hogy előbbinek nincs folytonossága: nincsenek átlag melegpárok a sorozatban, a gyökerek kérdése meg sosem kerül szóba. Ez amúgy jobb is, bár mindig ez lenne a természetes, csak éppen erről a tényről az új nézők sem tudnak, így a sikeres ügyvédnő Nórából példakép sem lehet. A Barátok köztből viszont, nézőszámok és őszinteség ide vagy oda, egy dolog már biztos nyert, ez pedig a főcímdal, amelyet tényleg mindenki ismer – és így a konyhából is üzenhetünk a bentieknek, hogy valaki kapcsoljon át, légyszi.

Amit nagyon várunk következő lépésnek: Egy új logót. (K. E.)

Háda

Az anonim brit bálás turkálók 90-es évekbeli regnálása után a használtruhapiacon egy konkrét, erős márka épült fel, amely citylighton hirdetett Jakabos Zsuzsanna úszószépséggel. Ezt a gátat korábban és azóta sem tudta a konkurencia megugrani, ahogy lefedettségben is ők a legerősebbek, ott vannak minden jelentős vidéki városban. A minőségváltozásról tanúskodik, hogy a klasszikus, kilóra fizetendő ruhákat kínáló boltjai mellett a plázákban megjelentek olyan Hádák is, ahol minden ruhadarabnak külön ára van, és szinte minden ugyanúgy működik, mint egy rendes ruhaboltban – csak éppen itt second hand ruháknak van egyedi ára.

Amit nagyon várunk következő lépésnek: Országos kampány még több celebritással. (F. I.)

Tesco

Az mindig erőteljes jel, ha egy márkanév beépül a nyelvbe. Kevés hasonló márkaigénk van, mint amilyen a guglizni, mekizni és persze a teszkózni – azt nyilván senki nem mondja, hogy megyek spározni vagy aldizni. A Tesco ráadásul máshogy is beépült a közmagyarba: a teszkózás mellett máig létezik, bár kopóban van a „Tesco gazdaságos” kifejezés, pejoratívan utalva az olcsó, alacsony minőségű termékekre. Miközben nemcsak magát a rossz emlékű termékcsaládot szüntette meg évekkel ezelőtt a brit márka, hanem – legtöbb esetben – az általános minőség is sokat javult náluk. Akkor fordult meg talán a dolog, amikor a Tesco saját márkás mogyorója finomabb lett, mint a Mogyi – már legalábbis az én szubjektív ízérzékelésem szerint –, ami nagyjából egybeesett azzal, amikor a gazdaságos helyett/mellett elkezdték bevezetni a Tesco színes termékvonalat. Azóta nem csak a termékpaletta, az üzlethálózat is bővült, a hiperek mellé bejöttek az expresszek, és a kisteszkók ellepték a közepes méretű magyar településeket is.

Amit nagyon várunk következő lépésnek: Mivel gyakorlatilag mindent lehet kapni náluk, már csak az üzletláncot bővíthetik. Vajon mikor fognak megnyílni a bulizó nagyvárosi fiatalokat péksütivel és itallal kiszolgáló, 0−24-es, egyszemélyes mikroteszkók? (Sz. Sz.)

Magyarország legmeghatározóbb márkái című összeállításunk a Kreatív decemberi számában volt olvasható. Az online verzió második és harmadik része a linkekre kattintva érhető el.