A Gárdonyi-hagyaték kezelője arról számolt be, hogy az elmúlt évben két alkalommal bővültek az íróra vonatkozó dokumentumok a vármúzeum gyűjteményében. Legutóbb tizenhét levéllel gyarapodott a kollekció.

A szakember azt is kiemelte, hogy 2013-ban, a Gárdonyi Emlékévben megélénkült az író emlékeire utaló antikvár piac. Ennek köszönhetően a múzeumnak sikerült megvásárolnia a Nyugati Antikvárium novemberi árverésén 34 Gárdonyi Gézához kapcsolódó iratot. Ennek a fele az író levelezéséből származott. A muzeológus megerősítette, hogy az intézménynek 2013-ban volt elég pénze, hogy az iratokat közel egymillió forintért megvehesse. A fennmaradt levelek Gárdonyi utolsó éveinek igazi dokumentumai.

Az iratokból kitűnik, hogy az írónak az I. világháborút követő években komoly gondjai voltak, nélkülözött és betegeskedett, megfogyatkozott ereje miatt pedig nehezen alkotott. Egy 1919-ből fennmaradt levél szerint Gárdonyit aggasztotta, hogy nincs elkészült kézirata és arról panaszkodott, hogy az I. világháború befejezése óta egyre nagyobb a nyugtalanság, a nyaralóját szétrombolták, a kertjébe temetői keresztet dobtak, a szőlőjébe pedig tízszer törtek be.

A dokumentumok része a Gárdonyi Géza halálakor 1922 őszén készült gyászjelentés is, de van közöttük egy elismerő oklevél, amelyet a Dante Kiadó az 1930-es években adományozott azoknak, akik a Gárdonyi-életmű könyvsorozatot megvásárolták. Ezt az oklevelet már Gárdonyi fiai: Sándor és József írták alá.

Található az íratok között egy teljes bírósági dokumentációs anyag is, mely az írónak egy kiadóval szemben felmerült jogi problémáit igyekezett rendezni. Levélben írt Gárdonyi az egykori Singer Wolfner Irodalmi Részvénytársasággal folytatott peréről is. Az író ezt azért kezdeményezte, mert lejáróban volt a szerződése a kiadóval. A részvénytársaság viszont ezt megelőzően nagyszámú készletet halmozott fel a népszerű Gárdonyi kötetekből, amelyet az alkotó kifogásolt. Újabb kéziratot viszont rögtön nem tudott adni az Egri Csillagok és a Láthatatlan ember javított változatából, amelyet a kiadó nem várt meg. Így - feltehetően üzleti okokból - a régebbi kiadást sokszorosította.

Gárdonyi emellett még további 8-9 kötetet szeretett volna a munkái közül megjelentetni, amelyek korábban nem kerültek nyomdába, de erre sem került sor. A per csak az író halála után, az 1920-as évek közepén fejeződött be. A magánlevelek között is több érdekesség található. Így az egyik 1920 januárjában íródott, amikor Gárdonyi a Légrády Testvéreknek köszönte meg, hogy fűtésre küldtek neki tűzifát Egerbe.

A legendás kiadó 1922-ben mozgalmat indított annak érdekében, hogy beteg Gárdonyi Gézát Budapestre szállítsák gyógykezelésre. Ehhez egy lakáskiutalási kérelem is kapcsolódott, amelyet az író írt, kérve az illetékesek segítségét ahhoz, hogy a fővárosban a kezelések mellett, a lakásban fejezhesse be az életművét. Sajnos ez elmaradt.

Ezt követően dr. Setét Sándor egri ügyvéd 1922 október 23-án küldött levelet a Nemzeti Újság szerkesztőségébe, hogy mielőbb járjanak közbe az író budapesti gyógykezelésének megkezdésére, mert vese-, máj- és szívgyengeségben szenved.

Az is olvasható a levelek egyikében, hogy Gárdonyi halála előtt három nappal, 1922 október 27-én a barátja Bleckerman Adolf egri igazgató-tanító arra figyelmeztette a Légrády Testvéreket, hogy az író nagyon beteg, meggyengült a látása és gyengén táplálkozik. Ezért szeretné, ha mielőbb kezelnék. Ám erre Gárdonyi Géza 1922 október 30-án bekövetkezett halála miatt már nem volt lehetőség.

Szalainé Király Júlia azt is elmondta, hogy a nagy értékű gyűjtemény szakmai feldolgozását megkezdték és mielőbb szeretnék egy tudományos kiadványban publikálni. A tervek szerint a dokumentumokat még az idén, augusztus 8-10. között, az egri Gárdonyi Irodalmi Fesztivál keretében kamara kiállításon mutatják be a közönségnek. Emellett az október végén megrendezésre kerülő Gárdonyi Napokon szintén megtekinthetik majd a Dobó István Vármúzeumban az érdeklődők.