London bűnügyi múzeumát bár hivatalosan Crime Museum of Scotland Yardnak hívják, ám Nagy-Britanniában mindenki csak Fekete Múzeumként ismeri ezt az intézményt. (A csúfondáros elnevezést a The Observer című lap egyik riportere azért alkotta meg az 1877. április 8-án megjelent újság címlapján, mert „civil foglalkozására” hivatkozva a hatóság megtagadta tőle, hogy meglátogathassa az intézményt).

Az 1874-ben alapított, a foglyoktól elkobzott gyilkos tárgyak gyűjtőhelyének szánt galériát az angol rendőrség egyébként azért alapította, hogy gyakorlati oktatások keretén belül itt különböző bűnmegelőzési előadásokat tarthasson a magas rangú rendvédelmi vezetőknek. A tartalmában folyamatosan bővülő intézményt 1890-ben költöztették át a Temze partján újonnan felépített Metropolitan Rendőrségi Hivatalba, majd onnan 1967-ben a Victoria utcai Scotland Yard épületének 101-es szobájába.

A Fekete Múzeum szörnyű tartalmát két állandó kiállítási területre osztották fel. Az első egységben állították ki a XIX. századi bűnesetek relikviáit, a másik szobában pedig a XX. század híres bűncselekményeinek tárgyait. Ha belépünk az intézmény előszobájába, akkor rögtön a szemünk elé tárul egy fellógatott, hurokban végződő kötél, egy kandalló hamisítványa, egy titkos tolóablak, valamint egy hatalmas méretű íróasztal, amelyen számtalan kézifegyver, puska, rugós kés, vagy ezek replikái vannak elhelyezve.

Az asztal legismertebb darabja egy Hasfelmetsző Jacknek tulajdonított kézzel írt levél „A Pokolból” kezdettel, egy napernyőnek álcázott sörétes puska, illetve egy olyan íves kard, melynek hüvelye négyszer hosszabb, mint a benne megbújó fegyver. A fáma szerint ez a „Cop Killer” nevű fegyver, amelyet legutoljára 1904-ben használtak egy londoni kocsmában. A fegyver trükkje, hogy amikor a gyilkos átnyújtotta fegyverét a rendőrnek, akkor gyorsan kirántotta a hegyes pengét a hüvelyből és hasba szúrja a bobbyt, míg az a kard végét fogta.

A kurátorok a kard mellett helyezték el azt a sétapálca-esernyőbe rejtett tűhegyet is, amellyel 1978-ban egy londoni buszmegállóban combon szúrták a szigetországban politikai menedékkel rendelkező Georgi Markov bolgár írót. A híres ellenzéki vezér és aktivista pár nappal később ricin-mérgezés következtében hunyt el a kórházban. (A KGB szerint a bolgár titkosszolgálat Dimitr Sztojanov belügyminiszter megrendelésére gyilkolta meg a híres írót, rádiós műsorvezetőt. Szófia 1989-ben bár vádat emelt az elkövetők ellen, ám a szükséges dokumentumok egyrészt elvesztek, másrészt pedig a koronatanút a bírósági tanúvallomás előtti napon holtan találták meg a lakásán.)

Picivel arrébb látható az a fehér színű tűzhely, rajta egy ütött-kopott kondér, amelyet egy Dennis Nilsen nevű sorozatgyilkos tett „nevezetessé”. Nilsen 1978-tól 1982-ig 15 fiatal, homoszexuális irányultságú férfit fojtott meg a lakásán. A holtesteket általában azonnal megmosdatta, majd felöltöztette. Volt, amelyikkel hónapokig együtt aludt, majd feldarabolva és fóliába csomagolva a padló alatt helyezte el darabjait, amelyet fél évvel később kiásott, s a kertben égetett el, de volt olyan holttest is, akit/amit az alumíniumból készült kondérjában főzött meg, majd az apróra vágott testrészeket a WC-n keresztül lehúzta a csatornába.

Megint tovább haladva látható a híres Millennium Dome-i gyémántrablás köveinek másolata, azok az ujjlenyomatok, amelyeknek gazdáit sohasem kapta el az angol rendőrség, de az eltelt évtizedek alapján már biztosan nem élhetnek a gyilkosok, illetve szintén itt állították ki John Haigh sósavat tartalmazó üvegcséit is, amelyekkel eltüntette áldozatait, miután ivott a vérükből, illetve azokat a tárgyi bizonyítékokat (emberi csontok, epekő, protézis), amelyeket nem oldott fel sósav. Akasztása után ruháit Madame Tussaudra hagyta, aki egy viaszszobrot állított ki neki a panoptikumában.

Természetesen itt állították ki azt a számszeríjat is, amelyet a Kray ikrek használtak bosszúhadjárataik során, John Christie kannibalizmushoz szükséges relikviáit, a XIX. században működő ír Fenian-mozgalom robbanóanyagait, az IRA-nak azt a rakétavetőjét, amellyel 2000-ben belőttek az MI6 épületét. Illetve a rendőrség azon 1960-as években használt pajzsait, amellyel rendszeresen szétverték a vietnámi háború ellen tüntető békés tömegeket. A múzeumot a mai napig nem látogathatják magánemberek, hiába is szeretné ezt évtizedek óta több civilek által alapított kezdeményezés megváltoztatni.