Milyen apropóból írta a könyvet?
A mű az elmúlt húsz év kutatásai során felhalmozott, turizmushoz kötődő ismeretek szintetizálása, amivel egy olyan strukturált fogalmi keretet akartam nyújtani, mely segít a turizmusról tudományos igényességgel, problémacentrikus megközelítésben gondolkodni. Mivel számos tudományág foglalkozik a turizmus egyes aspektusaival – közgazdaságtan, földtudományok, antropológia – a turizmusra ráragadt az interdiszciplináris jelző, mely az önálló tudományággá válás folyamatát is hátráltatta. A könyvben ezzel szemben arra szeretnék rámutatni, hogy a turizmológia egy transzdiszciplináris, vagyis tudományokon átívelő, önálló diszciplína.
Helyi értékén kezelik-e a turizmust mint elméleti tudományt és mint meghatározó jövedelemtermelő szektort Magyarországon?
Jelenleg 15 hazai felsőoktatási intézményben folyik akkreditált turizmusképzés, minősített oktatók részvételével, amelynek következménye, hogy a turizmus képzett szakemberekben nem áll rosszul. Az 1990-és évek, de különösen a Bologna-folyamat óta megjelentek a turizmusból doktorált kutatók és oktatók, ezáltal a tudományos élet is felpezsdült, rendszeresek a szimpóziumok, konferenciák, íródnak magyar nyelvű szakkönyvek, külföldi tanulmányok, és megszaporodtak az ezekre való hivatkozások. Azzal, hogy az Akadémiai Kiadó felvállalta a turizmusszakkönyvtár- sorozat kiadását, amelynek legújabb kötete ez a könyv, a turizmuselmélet legitimációját is elősegítette. Természetesen a fenti folyamatokra a döntés-előkészítésben részt vevők és a döntéshozók is felfigyeltek, és források megteremtésével segítik a fejlődést. A jó gyakorlatok nem alakíthatók ki elméleti keret nélkül, ezért az elmélet és a gyakorlat egymásra találása a turizmusban is fontos tényező. Az állam egyébként a turizmusra való szocializálódást is elősegítheti, például az üdülési csekknek köszönhetően az utazás élménye azok számára is átélhetővé vált, akiknek nem telt utazásra, mások pedig magasabb színvonalú szolgáltatásokat tudtak igénybe venni. A Szép-kártya elterjedése valószínűleg hasonló módon járul majd hozzá a belföldi kereslet fellendüléséhez. A most felnövő generáció annyiban szerencsés, hogy már létezik egy pozitív minta, mivel a szüleik is rendszeresen utaznak, továbbá hozzászokhattak ahhoz a tényhez is, hogy mint turisztikai desztináció területén élők a turisztikai kínálat részévé is válnak.
Milyennek találja a magyar turizmus helyzetét a globális versenyben?
Tévedés, hogy egy versenyképes turizmushoz csupán anyagi források kellenek. Az emberi tényezőt, a felkészült, innovatív szakembereket kulcsfontosságúnak tartom. A kreatív szakemberek a válság alatt olyan fortélyokat képesek alkalmazni, amelynek következtében a nehezebb időszakban is érkeznek vendégek az adott országba. Ilyen jó gyakorlatot folytat a Magyar Turizmus Zrt. ausztriai külképviselete Kovács Balázs vezetésével, ahol kis költségvetésű, innovatív megoldásokat alkalmaznak a turisták hazánkba csalogatására. Másik fontos terület a csalódás hatékony menedzselése, amelyre fel kell készíteni a szakembereket. A turisták elvárásai egyre magasabbak, ha a kínálat nem találkozik az elvárásaikkal, a turistákat kompenzálni kell, nem mehetnek frusztráltan haza. A turizmusban a termék előzetes kipróbálására nincs lehetőség, így kódolva van a csalódás lehetősége. A sokrétű termékkínálattal a csalódás lehetősége is csökkenthető. A termékfejlesztést nem kell túlmisztifikálni; attitűd, szakértelem és a szakma szeretete hármasával csodákat lehet elérni. Azonban promóció nélkül nem lehet érvényesülni és gyakran tapasztalom, hogy pont erre a területre már nem marad forrás. A falusi turizmus az egyik jellemző példa, amely sajnos Magyarországon nem örvend olyan népszerűségnek, mint Európa más országaiban.
Vannak, akik a niche termékekben látják a magyar turizmus jövőjét…
A magyarországi kínálat többsége tömegtermék, a városok és a vizek vonzóak a turisták számára, elsősorban a Balaton és Budapest eladható. Reálisan nézve ezek a desztinációk termelik meg a turisztikai bevételeket is, és biztosítanak a turisztikai területen dolgozók számára megélhetést. A hazai keresleti oldalról sem jelentkezik számottevő igény az alternatív turizmusra, részben az alacsony fizetőképes kereslet következtében, a külföldiek előtt pedig nincs kellőképpen népszerűsítve. Nichetermékek a tömegturizmus kiegészítőjeként már most is jelen vannak a piacon, például a gyógynövény-, illetve bioturizmusra növekszik az igény, de megélhetést Magyarországon továbbra is a tömegturizmus fog biztosítani.
