hirdetés
hirdetés

Ami a tiéd, az az enyém is!

A közösségi gazdaság gőzerővel terjed Magyarországon. A szállásfoglalásban, a helyi és helyközi közlekedésben elképesztő tempóban nyernek maguknak piacot idehaza is ezek a vállalkozások, ugyanakkor komoly viták kísérik megjelenésüket, mivel a hagyományos turisztikai szolgáltatók és közvetítők – érthető módon – nem nézik jó szemmel a torta újraszeletelését.

hirdetés

Akanapészörfözés mellett az Airbnb és a Wimdu is kínál ma már hazai és külföldi szállásokat, magyar nyelvű foglalási oldalt. November elején – megle­hetős viharok között – elindult az Uber nevű taxihelyettesítő szolgáltatás is Budapesten, miközben vidékre sokan már nem vonattal vagy busszal mennek, hanem az Oszkar.com vagy az AutoHop.hu oldalán talált telekocsival. A közösségi gazdaság hazai terjedését, lehető­ségeit igyekszünk számba venni cikkünkben.

A MEGOSZTÁS KÜLÖNBÖZŐ MODELLJEI

Kerekasztal-beszélgetést szervezett a Magyar Telekom néhány hónapja a közösségi gazdaságról, a megosztás különbö­ző modelljeiről. Az ún. sharing economy témák közül csak az egyik fókuszált a sa­ját lakás kiadására, mégis ez kapta a leg- nagyobb figyelmet annak ellenére, hogy nem ült a kerekasztalnál sem szállás­adó, sem valamelyik hotel vagy szakmai szervezet képviselője. Szociálpszicholó­gus, startup vállalkozó, internetes tarta­lomfejlesztő, kommunikációs igazgató és online termékfejlesztő azonban elmondta a véleményét.

A HOZZÁFÉRÉS FONTOSABB, MINT A TULAJDONLÁS

A közösségi gazdaság mint fogalom már 2002-ben megjelent a szakirodalomban, 2010-től pedig cikkünk címadó kiadványa – az „Ami a tiéd, az az enyém is!” – még mé­lyebben körüljárva szolgált tanulmányokkal és kutatásokkal a témában. Érdemes áttekin­teni, mi vezetett ahhoz a folyamathoz, hogy ma már olyan jelenségekkel találkozhatunk, hogy a svédek a saját kertjüket adják ki kem­pingezőknek, a franciákhoz becsöngethetünk szennyesünkkel egy gyors mosatásra, és mi, magyarok is egyre gyakrabban teleautózunk. Az online világ ma már alkalmas arra, hogy könnyen hozzunk létre piactereket az élet minden területén, ráadásul hatalmas igény van arra is, hogy ezáltal személyek kapcso­lódhassanak egymáshoz, új élményeket és autentikus környezetet, gyors és olcsóbb megoldásokat kínálva egymásnak – fejtette ki bevezetőjében Berkovics Dalma, az együtt­működésen alapuló, nemzetközi nonprofit szervezet, a párizsi székhelyű QuiShare ma­gyarországi irodájának alapítója.

VISSZATÉRÜNK A GYÖKEREKHEZ?

Sokan a fapados légitársaságok megjelené­séhez hasonlítják az Airbnb-jelenséget, persze azért ennél jóval többről van szó – figyelmez­tette a hallgatóságot dr. Síklaki István, az ELTE szociálpszichológusa. Ez pedig a bizalom megjelenése. A rendszerváltásig minden okunk megvolt – nekünk Kelet-Közép-Európában talán még inkább –, hogy bizalmatlanok le­gyünk egymás és a rendszer iránt. Akkor vol­tunk elégedettek és boldogok, ha mindenből sajátot szerezhettünk, illetve a folyamatokat mi magunk kontrollálhattuk. A válság pszichésen is erősítette viszont a sharing economyt, újra megalapozva a bizalmi viszonyt a gazdasági szereplők között. Ugyanakkor ebben a rend­szerben is keletkezhetnek feszültségek, sőt ha csak az idegenforgalmat nézzük, a keres­kedelmi szálláshelyek méltán lehetnek felhá­borodva azért, mert ők kötelesek ifát fizetni, míg az Airbnb rendszerében lévők a legtöbb országban egyelőre mentesek alóla – bár Hol­landiában már bevezették a kiadott lakások után fizetendő idegenforgalmi adót.

TÚL SOK LEKVÁRT ESZIK REGGELIRE!

Ezt a megjegyzést vágták az Index tartalomfej­lesztési vezetője, Szabó Zoltán fejéhez nemrég, amikor ő is kipróbálta a hagyományostól eltérő szállásmegoldást. Egy faluban, ahol mindenki mindenkit ismer, nem csaphatjuk be a mási­kat, és itt sem, hiszen a rendszer a szállás­adót éppúgy értékeli, mint a szállást igénybe vevőt. Az online értékelő rendszerben bőven minősíthetik így a vendéget, ami nem fordulhat elő egy hotel esetében. Az Airbnb másképp is nyomást gyakorolhat a társadalomra. New Yorkban például, ahol a lakbérek igen magasak, sokan tudják mérsékelni annak terheit azzal, hogy saját szobájukat időről időre kiadják. A Rióban legutóbb megrendezett labdarúgó-világbajnokság idején mintegy 120 ezer embert tudott bevonni az új szállásadás-formula az idegenforgalomba, 38 millió eurós árbevételt generálva. Persze a multiplikátor hatás révén más szolgáltatók is jól jártak, igaz, közvetlenül szállásdíjból adóbevétel nem realizálódott.

NEM EGY SZÁLLODALÁNC VÁSÁROL LAKÁSOKAT

Török János, az ételfotók és ételek megosz­tásával foglalkozó, Budapestről indult, de im­már globálisnak nevezhető startup, a Piqniq alapítója úgy tapasztalta, hogy a szállodaipar is felfogta már, mi az, amit az emberek ke­resnek: más formát, közvetlenebb és ottho­nosabb stílust. Nem egy nagy szállodalánc maga is vásárolt már lakásokat, amelyeket az Airbnb-n keresztül tesz elérhetővé vendégei számára. Budapesten mintegy 18 000 lakás van már ebben a rendszerben, de a bevé­telek gyakran valahol máshol Európában vagy az Egyesült Államokban csapódnak le. A beszélgetés során többen úgy vélekedtek, hogy fontos lenne az élet több területén is a sharing economy modell, mi, magyarok azonban még nehézkesek vagyunk ezen a téren. Egy kicsit életszerűtlennek tűnik ma még, hogy napi tíz óra munka után ha­zaesve mondjuk egy portugált kerülgessünk a fürdőszobában – tette hozzá Rózsa Iván, a Magyar Telekom kommunikációs vezetője. A jelenség tehát egyfelől kívánatos, másfelől rengeteg ellentmondással terhelt. Egy biz­tos: nem lehet elmenni mellette, és bizony jogi és törvényalkotási feladatokat is felvet már most.

AZ UNIÓ SZABÁLYOZZA MAJD AZ E-KERESKEDELMET

Az amerikai Time magazin egyenesen úgy fogalmaz, hogy a közösségi gazdaság az egész világot meg fogja változtatni. Kis Ger­gely, az eNet ügyvezetője arról számolt be, hogy az Európai Unió 2015-től szeretné az egyes tagországokon belül tartani az áfát, és igyekszik törvényekkel is megakadályozni, hogy az offline felhasználó vagy vevő drá­gábban érjen el egy szolgáltatást, mint az, aki online foglal és vásárol. A sharing economy terjedésének egyes meglátások szerint igenis léteznek természetes társadalmi és emberi korlátai, van tehát plafonja, és nem lehet azt sem állítani, hogy ezzel eltűnik a rendszerből valami, mert az máshol viszont felbukkan. Bizonyos értelemben tehát egy kreatív je­lenségről beszélhetünk, olyan újdonságról, amely ma még nem igazán van hatással a makroszámokra, de az emberek szabad­idejét igénybe vevő vállalkozások a hasznos­ság érzetét is keltik.

COOL BEHOZNI A KOLLÉGÁKAT DOLGOZNI

Van egy nagyon trendi üzenete is a sharing economynak tehát, de nézzük meg azokat a számokat, amelyeket a Magyar Telekom egyik, nemrég végzett hazai felmérése mutat. A válaszadók mintegy 23 százaléka mondta azt, hogy nyitott a megosztásra, majdnem ugyanennyi, 22% viszont teljesen elzárkó­zik, és nem közösködik, nem osztozkodik semmiben. 16%-unk ma könyvtárba megy, és ott kölcsönöz könyvet, 10% hallott már online lehetőségekről, de csak 3% kölcsönzi olvasnivalóját valamelyik online könyvtárból. A Loffice Coworking közösségi pincéjében megrendezett, Lévai Balázs vezette beszél­getés minden bizonnyal nem az utolsó volt ebben a témában, hiszen, mint azt igyekez­tünk részleteiben is átadni, még számos tár­sadalmi, jogi és adózási kérdést vet fel az új, robbanásszerűen fejlődő gazdasági jelenség.

Berende Alexa
a szerző cikkei

Szántó Zoltán, főszerkesztő
a szerző cikkei

Bódis Gábor, Hungary NEXT Tourism Destination Marketing
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai