A fapadosok a városközponttól hatvan-hetven kilométerre lévő Charleroir-ra érkeznek – amikor június végén arra jártam, egy autópályahíd javítási munkálatai miatt vagy másfél órát zötykölődtünk egy kisbuszban, mire beértünk a központban fekvő szállodánkhoz.

A MAGYAR MINDENÜTT LELEMÉNYES

Egyébként háromezer magyar család dolgozik az unió valamely intézményében a belga fővárosban, és az ottani magyarok három kisbuszos vállalkozást tartanak el a reptérre reptérről való ingázással.

Az egymilliós fővárost felkeresők zöme üzleti céllal érkezik: egész városnegyedet foglalnak el a különféle uniós intézmények irodái (itt van az Európai Bizottság, az Európai Tanács főhadiszállása és az 1994-ben felavatott Európai Parlament is), de itt találjuk az Észak-atlanti Szövetség, vagyis a NATO épületét is. A csúcspolitikához sokan szeretnek közel lenni – számos nemzetközi cég, bank, tanácsadó vállalat és még ki tudja, milyen vállalkozás telepítette ide a központját. Mindez számokban így néz ki: 170 diplomáciai képviselet, 1400 nemzetközi szervezet és kétezer multinacionális vállalat tart fenn itt irodát. Brüsszel a hivatalnokok Mekkája: évente tizenhatezer üzleti találkozót, kongresszust és hasonló nyakkendős eseményt szerveznek, és ezzel a város a második a világon a konferenciaturizmus tekintetében.

HORRORHOTELÁRAK

Ez sajnos meglátszik a szállodai árakon is: hétköznapokon szemtelenül drágák, és amelyekben jártam, azok megdöbbentően lelakottak. A Hotel Beau Site-ban egy kétágyas szobáért százharmincöt eurót fizetett a meghívónk úgy, hogy szerződésük van a házzal. Ennyi pénzért Ázsia egyes országaiban ötcsillagos szállodában tudtunk volna aludni, itt pedig a három csillagért cserébe már tizenöt évvel ezelőtt aktuális lett volna egy nagyjavítás.

És szerencsénk volt, hogy egyáltalán akadt szabad szoba! Gyakran vannak olyan időszakok, amikor éjszakánként kétszáz euróért sem lehet helyet találni a városban. A helyi turisztikai hivatal friss jelentése szerint egyébként tavaly meghaladta a hétmilliót a városban eltöltött vendégéjszakák száma (ez nagyjából a budapestinek felel meg, ám nálunk lényegesebben kevesebbet költenek a látogatók, mint a belgáknál), és a helyiek azon dolgoznak, hogy ez a szám 2020-ra elérje a tízmilliót.

GYŐZELEM KÁVÉFRONTON

Világos, hogy az ezerszáz éves város turizmusát az uniós intézményekbe tett látogatások dominálják. Mi is egy európai parlamenti látogatás miatt jártunk arra, és ünnepélyesen jelenthetjük, hogy a nagy kávéháború lezárult: sok száz parlamenti képviselő régi óhaja teljesült azzal, hogy immár lehet normális feketét kapni az EP épületében. A harc nem volt egyszerű, és aki ezt nem hinné, olvassa el a fontos intézmény PE-7/QUAEST/ PV/2014-01 számot viselő jegyzőkönyvét. Ebből ugyanis kiderül, hogy a zöldpárti Cohn-Bendit képviselő és Harms képviselő asszony megelégelve a tarthatatlan állapotokat, 2013. december hatodikán levelet írt magának az Európai Parlament elnökének, azt nehezményezve, hogy az üléseken (ingyen) felszolgált kávé egyszerűen borzalmas. Talán a ’68-as francia diáklázadásokban szerzett tapasztalatoknak köszönhető, hogy szerveztek egy másik hullámot is: december 17-én újabb harminchárom képviselő írt e-mailt, sürgetve a minősíthetelen kávé lecserélését az üléstermekben, mert ez fontos európai ügyek előrehaladását hátráltatta. A frontális támadás megtörte a hivatalnokokat: Mr. Schroeder, a Catering and Staff Shop Unit vezetője kapitulált, és kísérleti jelleggel három hónapos időtartamra engedélyezte a Nespresso kavégépeinek felállítását a folyósók kiöblösödő szakaszain, hogy a képviselők és munkatársaik fel tudják ébreszteni magukat két megbeszélés között. Ugyanakkor, talán a hivatal bosszújaként, teljesen megszüntették az ingyenkávét – ezentúl az ülésekre csak vizet készítenek be.

A pénztermelő kísérlet sikerrel járt, mert a hatalmas automaták most is ott vannak, de apró hibák még vannak a rendszerben: két gép is megette az egyeurósunkat úgy, hogy nem adott cserébe semmit. Csapkodni, rugdosni nem mertük, így – miután a harmadikból sikerült egy kapszulát kicsiholni – mi három euróért ittuk a Ristretto Intenso fantázianevű, valóban komoly ébresztőpotenciállal bíró folyadékot.

A PISILŐ FIÚ APRÓCSKA, AZ ATOMIUM GIGANTIKUS

Egyébként ha esetleg marad időnk két tárgyalás között, érdemes megnézni magát a várost is, amelyet a szecesszió fővárosának tartanak. A világhírű szobrocska, a pisilő kisfiú (Manneken Pis) csalódás lehet: hiszen alig 62 centiméter magas. Az 1958-as világkiállításra emelt Atomium méretével viszont nincs baj (különben a gigantikus szobor a vas kristályrácsa 160 milliárdos nagyításban), de az már kevéssé kellemes, hogy meglátogatása borsos összegbe, 11 euróba kerül. Nem olcsóbb a tőle nem messze lévő Mini-Európa sem: itt több mint tizenhárom euróért cserébe érezhetjük magunkat Gullivernek az uniós államok emblematikus épületeinek makettjei között.

FINOM NYALÁNKSÁGOK ÉS FŐ A BIZTONSÁG

A világörökség részévé lett főtér, vagyis a Grand Place valóban lenyűgöző, azonban nem kevéssé döbbenetes a belga sörözők kínálata is: akár több száz féle keserédes nedűből választhatunk. És ha már ittunk, együnk is: a messze földön híres kagylót a helyiek csak az r betűt tartalmazó hónapokban ajánlják, de csokoládé, gyümölcsös-tejszínes waffel (gofri), sült krumpli bármikor jöhet. Utóbbit akár automatából is: két és fél euróért cserébe a gép frissen süti, és majonézt, valamint kis villát is ad hozzá.

Egy fontos információ a végére: Brüsszel cseppet sem biztonságos: laptopot, telefont ne hagyjunk az asztalon, ha kiülünk egy teraszra. Az éjszakai séta sem ajánlott mindenütt, akadnak a városnak olyan kerületei, ahol csak remélni tudjuk, hogy még nem vezették be a sariát. És ernyőt mindig vigyünk magunkkal – ha több órán keresztül süt a nap, aznap többen komolyan elgondolkodnak azon, hogy munkába jövet reggel jó helyen szálltak-e le a vonatról.