Az UNESCO június végi tanácskozásán világörökségnek nyilvánították többek között a németországi Wilhemshöhe parkot, amelynek legmagasabb pontján az óriási Hercules szobor magasodik, a monumentális vízesést még 1689-ben Károly Hessen-Kasseli herceg kezdte építtetni, amit a 19. századig továbbfejlesztettek. A nagy barokk vízi színházhoz, szökőkutakhoz, barlangokhoz és a 350 méteres fátolyvízeséshez a szobor mögött található víztározók és csatornák biztosítják a vizet. A tavat körülvevő romantikus kertet Károly unokája építette.

Világörökségek lettek Toszkánában a Medici villák és kertek. A Medici család befolyásosságát érzékeltette az Olaszországban található 12 villa és két kert, amelyeket a 15. és 17. század között építettek meg a toszkán vidéken. Formájukban és funkciójukban egyaránt újdonságnak számítottak ezek a hercegi rezidenciák, melyek a gazdag firenzeiek akkor jellegzetes vidéki házaitól és a főúri kastélyoktól egyaránt elütöttek. A Medici villák az első olyan épületek, amelyek kapcsolatot teremtenek a lakóhely, a kertek és a környezet között, odafigyelve a természeti környezetre és tiszteletben tartva a tájegységi sajátosságokat.

A lengyel Wieliczka sóbánya még 1978-ban került a világörökségek közé, most a címet kiterjesztették a Bochnia királyi sóbányára is, emellett védettséget élvez a Wieliczka sóbánya kastélya is. A Wieliczka-Bochnia bányából, ami Európa egyik legrégebbi bányája, a 13. század óta fejtenek innen. A több szintre tagolt bányában 300 km-nyi galléria, föld alatti kápolnák, tárolóhelyiségek találhatók.

Immár Fidzsi és Qatar is büszkélkedhet világörökséggel. Fidzsin a sziget első gyarmati fővárosa, Levuka történelmi kikötőváros került fel az UNESCO listára, melyet a britek 1874-ben alapítottak. A korai 19. században tovább fejlődött a város az európai és amerikai kereskedőknek köszönhetően, akik kereskedelmi központokat, üzleteket, rezidenciákat építettek, tempolomokat, iskolákat hoztak létre a bennszülött falvak körül és fejlesztették a kikötőt. A település azoknak a koloniális városoknak a ritka példája, amelynek fejlődésére a bennszülött populáció is hatással volt. 

Qatarban az Al Zubarah régészeti terület került fel a listára. A várfallal körülvett partvidéki város a 18. század végén a Golf-öböl egyik virágzó kereskedelmi és gyöngyhalászati központja volt, mielőtt 1811-ben lerombolták volna. A kuvaiti kereskedők által alapított város kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett az Indiai óceán mentén, az arab országokban és Nyugat-Ázsiában. A sivatagból odafújt szél beborította és épségben megőrizte a város maradványait, palotákat, mecseteket, utcákat, udvarházakat, halászkunyhókat, a kikötőjét, védelmi falakat, csatornákat és temetőket.

A bizottság döntése alapján idén a világörökségi listára öt természeti terület és 14 kulturális örökségi helyszín került fel. Előbbiek közül a Xinjiang Tianshan (Kína), az Etna (Olaszország), az El Pinacate és Gran Desierto de Altar bioszféra rezervátum (Mexikó), a namíb homoksivatag (Namíbia), a Tadzsik Nemzeti Park (Tadzsikisztán) élvez védelmet.

A kulturális örökségek közül a fent említett német Wilhelmshöhe, toszkán Medici villák és kertek, a fidzsi-szigeteki Levuka kikötő és a qatari Al Zubarah ásatáson kívül a világörökségek közé választották a kanadai Red Bay baszk bálnavadász állomást, a kínai Honghe Hani rízs teraszok kulturális tájképét, a koreai Keasong történelmi műemlékeit, az indiai Rajastan hegyi erődjeit, az iráni Golestan palotát, a japán Fujisan szent helyet és művészeti inspirációk forrását, a Nigerben található Agadez történelmi központot, a kárpát-régióban Lengyelországban és Ukrajnában található fa templomokat, Portugáliában a Coimbra Egyetemet, valamint Ukrajnában a Tauric Chersonese ősi várost. Három meglévő világörökségi helyszínt kiterjesztettek.