hirdetés
hirdetés

BAD KLEINKIRCHHEIM

Hely a felhők között

Van egy 2000 lakosú falu Ausztriában, amit ha egyszer felkeresünk, oda biztos visszatérünk. Messze sincs a magyar határtól (onnan 4-5 órás kényelmes autózással könnyen elérhető), és decembertől március végéig hóbiztos hely a síelés szerelmeseinek. De aki nem a pályák ördöge, hanem mondjuk meleg gyógyvízben szereti inkább áztatni testét, annak is tökéletes. Ez Bad Kleinkirchheim. Ahol szerencsére egyre több honfitársunk foglal magának szállást valamelyik hotelben vagy családias panzióban.

hirdetés

Szóval Bad Kleinkirchheimet könnyű annak felkeresni, aki nem téved el, velünk ez másképp történt, mert nem Villachnál (Karintia) tértünk le az autópályáról, ahol kellett volna, hanem sajnos korábban. De mindegy, egy félórás kitérővel végülis elértük úticélunkata hegyek közé ékelődő völgyet, azaz Bad Kleinkirchheimet. Az első élmény, ami mindenkit magával ragad, hogy az 1087 méter magasan fekvő kis településen úgy kóborolnak, sétálnak, szinte kéznyújtásnyira a felhők fel-alá, mintha ők is ott laknának, és épp korzóznának a főutcán. A másik, ami azonnal szembeötlő az idegennek, hogy Bad Kleinkirchheimet nem éppen a szegényházból vagy a munkanélküliek táborából valók látogatják, sőt... Az Audi 6-os vagy a Mercedes terepjáró a hotelek előtt itt természetes dolog, a hölgyek az utcán földig érő bundákat húznak maguk után, egy-egy bősz állatvédő valószínűleg nem győzné spray-vel, mert még csak mutatóba sem akad köztük műszőrme. És kik e bundák tulajdonosai? Nos, hajdanán nyilván maguk a prém eredeti lakói (nyestek, bárányok, rókák), ám miután a másvilágra költöztették őket, kénytelenek voltak átadni szőrméjüket olasz és (igenigen!) orosz dámáknak. Egyébként számomra teljes rejtély, mit keres még rajtuk kívül a sok francia turista ezen a meseszép helyen (hiszen náluk, odahaza is eszményi síhelyek vannak, ráadásul ott nem kell az idegen nyelvvel bíbelődniük). A helybélieket, az osztrák közép- és felsőosztály képviselőit már jobban értem, az olaszokat is, hiszen Karintia közel fekszik az olasz határhoz, ráadásul az éttermekben az étlapok kétnyelvűek, és minden második pincér beszéli is a nyelvet.

Egyébként Bad Kleinkirchheim titka szállodáinak, panzióinak tökéletes ízeket alkotó konyhaművészete és a kiszolgálás, amely csillagoktól függetlenül mindenütt a gyógyfaluban osztályon felüli. Legtöbb helyen francia, könynyű konyhát visznek (így már érthető a francia vendégek szép száma), és mindenütt fantasztikus minőségű a kiszolgálás. A 2000 lelket számláló faluban egyszerre 7000 vendéget tudnak fogadni, a télennyáron sebesen hömpölygő Tiefenbach patak partján szinte minden talpalatnyi helyen épült egy hotel vagy gasthof, az ötcsillagos luxuskategóriától, a magyaroknak is bőven megfizethető kétvagy háromcsillagosig.

Nemcsak a legkényesebb gourmand- ok által is kifogástalannak minősített konyhája jellemzi a Bad Kleinkirchheim-i turisztikai helyeket, hanem olyan apró fogások is, amelyekkel évről évre viszszacsalogatják a vendéget. Nem restek például a náluk megfordult idegennek bárhová a világba születésnapi üdvözlőkártyát küldeni kedves figyelmességként, és akcióikról, új szolgáltatásaikról is mindig – hírlevél formájában – beszámolnak. Tavaszi és nyári akciókat szerveznek, speciális programcsomagokkal – túrákkal, egyegy táj jellegzetes ételeit, kultúráját is bemutatva –, ingyenjegyet biztosítanak az akciók egyes részeként a 36 oC-os, enyhén radioaktív, termálvizes gyógystrandra, amely méltán világhírű. Benne télen- nyáron látogatható, nyitott és fedett medence van, vize 1000mg/l alatti, ezért fürdés mellett ivókúraként is alkalmazzák. Bad Kleinkirchheimben két forrás tör a felszínre, erre két hatalmas fürdőkomplexum épült. Az egyik az Alpentherme, amely egy strandból és két fedett uszodából áll, a másik a Römerbad 1 fedett és 1 nyitott fürdővel. A gyógyvízzel mozgásszervi és reumatikus panaszok, valamint a vegetatív működés zavarai gyógyíthatók.

A gyógyfalut körülölelő négy síterepen különben sok a mozgássérült, egyiknek keze nincs, másiknak lába, az egészségesek meg sem nézik őket, olyan természetes, hogy együtt síelnek. Nyilván délután, estefelé valamelyik fürdőben is egy helyütt kúrálják magukat, napközben pedig megcélozzák a különben sem halálosan nehéz pályák valamelyikét. Fekete pályát ezen a vidéken még mutatóba is alig látni, a pirossal jelzettek kellemesen lejtenek, könnyű rajtuk lefelé a siklás, a lifteken sehol nincs tömeg és várakozás. Ha pedig a tavaszi napsütés eltünteti a tél birodalmát, a liftek akkor sem állnak meg, hiszen kíváló kirándulóhelyeket rejtenek a környék hegyei. Ahol jönnek-mennek a felhők a turisták között, mintha ők is épp egészségügyi sétájukat végeznék az elegáns karintiai üdülőhely hegyek által ölelt főutcáján.

Vágó Ágnes
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai