Székely György,

 

 „Az uniós irányelvek nemzeti hatáskörbe utalják annak a kérdésnek a megoldását, hogy az utazásszervező hibájából ne érje kár az utast. A jelenlegi jogszabály eleget tesz az elvárásnak, de bizonyos finomításokra szorul. Hagyomány a nemzetközi és a hazai utaztatásban, hogy az utazásszervező a viszonteladó által értékesített árualapjáéért helytáll, az utazási szerződés is a tour-operátor és az utas között köttetik. A hazánkban hatályos jogszabályok ezért eddig csak az utazásszervező számára tették kötelezővé a vagyoni biztosíték befizetését. A Skyline utazásközvetítő iroda esete azonban némileg átértékelte a helyzetet. Az iroda beszedte az utasoktól a részvételi díjat, és lehúzta a rolót anélkül, hogy továbbította volna azt a túraszervezőnek. Két lehetőség is felmerült az ilyen jellegű problémák elkerülésére. Az egyik, hogy kötelezzük a tour-operátorokat közvetítőikért való felelősségvállalásra oly módon, hogy fizessenek utánuk is kauciót. másik, hogy kiterjesztjük a kauciókötelezettséget a viszonteladókra. Mindkettő gyakorlatra van példa az Európai Unióban. Németországban és Ausztriában az előbbit, Spanyolországban az utóbbit alkalmazzák. Turisztikai Hivatal két fontos szempont szerint mérlegel, hogy a rendelkezés a fogyasztó számára is megfelelő védelmet nyújtson, de aránytalan teher se háruljon a szolgáltatókra.”

Molnár Gabriella,

 

„Semmiképpen nem javasoljuk az utazásszervezői vagyoni biztosíték mértékének emelését és a kauciókötelesség kiterjesztését az utazásközvetítőkre. Ezzel néhány felelőtlen vállalkozó hibája miatt aránytalanul súlyos anyagi teher hárulna a tisztességesen és megbízhatóan működő irodákra. Nem beszélve arról, hogy a legfeljebb 8-10 százalékos közvetítői jutalék nem is ad fedezetet a kaució megfizetésére, tehát bevezetése várhatóan sok tisztességes kisvállalkozás bezárását jelentené. A tisztességtelen piaci szereplők ellen egyébként bármekkora kaució bevezetése hatástalan eszköz, a fair play szerint működő irodák számára pedig kaució kiterjesztése újabb megkötést jelent. A MUISZ az ellenőrzések fokozását tartaná megoldásnak. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatala végez vizsgálatokat az utaztatóknál, amelyek során fel tudják tárni a gazdálkodásra vonatkozó esetleges jogszabályellenes gyakorlatot. Talán még nagyobb figyelmet kellene szentelniük az olyan bel- és külföldi cégektől érkező bejelentéseknek, amelyek az egyes irodák tartós fizetési elmaradásáról szólnak. Célravezető volna az is, hogy a média ne csak a bebukásról, hanem az azt követő nyomozásról, illetve jogi eljárásról és retorziókról is tájékoztassa a nagyközönséget. Sajnos soha nem esik szó arról, hogy bármilyen intézkedést foganatosítottak volna az utasaikat cserbenhagyó vállalkozásokkal szemben. Mivel a tour-operátorok vagyoni biztosítéka valójában – több mint 90 százalékban – a közvetítők által hozott forgalomra szól, javasoljuk, hogy a biztosító társaságok változatlan feltételek mellett terjesszék ki a felelősséget a közvetített utasokra is, mivel a túraszervező esetleges csődje esetén amúgy is a közvetített utasok után fizet a biztosító. Az utasok számára kissé kényelmetlen megoldás lehet az is, hogy a pénzmozgás ezentúl nem az utazásközvetítőn keresztül bonyolódik. A részvételi díjat csekken fizetnék a tour-operátornak, aki az út teljesítése után utalná át a jutalékot a közvetítőnek.”

Dr. Horváth Péter,

 

„A biztosítóknak nem fűződik üzleti érdekük ahhoz, hogy a vagyoni biztosítékot a közvetítőkre is kiterjesszék. Így is elég komoly kockázatot vállalunk éves szinten a touroperátorok kauciójával. Az utazási szerződés értelmében egyébként az utazásszervező az utassal áll szerződésben, ezért neki kell mindent elkövetnie annak érdekében, hogy az utasát ne érje kár. Feladata lenne többek között jól megnézni, melyik közvetítő gondjaira bízza az ügyfelét. Éppen ezért nem tartjuk jogosnak azt az elvárást, hogy olyan kárért feleljünk, amelyet a szervező által nem a kellő gondossággal, körültekintéssel megválasztott – például engedély nélkül működő – közvetítő iroda okozott. Ráadásul ezt nem is tudjuk megtenni a jelenlegi feltételek megváltoztatása nélkül, hiszen egy újabb felelősségvállalás újabb kockázattal is jár számunkra. Szerintünk az volna a helyes, ha a szervezők alaposabban megválogatnák, hogy kivel kötnek viszonteladói szerződést, és együttműködésük során ellenőriznék is tevékenységüket, különös tekintettel az utazásközvetítői szerződésben foglaltakra. A kaució kiterjesztése ráadásul újabb terhet ró az utazásszervezők és közvetve az egész piac nyakába, ugyanis a legtöbb utazásszervező viszonteladói tevékenységet is folytat. Ha mégis kötelezik a viszonteladókat a kauciófizetésre, a biztosító részéről jogos elvárás, hogy tudja, kivel szerződik a túraszervező, illetve bepillantást nyerjen a szervező és a közvetítők között kötött szerződésekbe, azok speciális feltételeibe. Hiszen az új rendelkezéssel már a biztosító is felelőssé válik a közvetítőért.”

Ütköző vélemények

A MUISZ és a QBE Atlasz Biztosító Rt. álláspontja nemcsak a viszonteladói kaució, hanem a belföldi utazásszervezés kérdésében is eltér. Az előbbi szerint a belföldi szállásközvetítés nem minősül utazásszervezésnek, mivel nincs az utazási vállalkozó által hozzáadott szolgáltatás, így a tevékenység nem is kaucióköteles. A biztosító ezzel szemben úgy véli, ahogyan külföldi szállásfoglalást vagyoni biztosíték kötelezi, úgy a belföldire is érvényesnek kellene lennie, nem beszélve arról, hogy belföldön is előfordulhatnak irodai fizetésképtelenségből adódó káresemények. Abban is ütköznek a vélemények, hogy a MUISZ rendkívül alacsonynak tartja a belföldi utazásszervezéssel járó kockázatot, ezért nem is javasolja a vagyoni biztosíték mértékének megemelését, amit azzal indokol, hogy a belföldi utazásszervezéssel foglalkozó irodák jelentős hátrányba kerülnének a szállodákkal szemben. A biztosító azonban kevesli az összeget, és indokoltnak tartaná egy alsó összeghatár bevezetését. A MUISZ egyéb kérdésekben is egyeztető tárgyalásokat folytat a Turisztikai Hivatallal. Hasznos lenne szerintük, ha a charterszerződéssel rendelkező utazási vállalkozások vagyoni biztosítékának százaléka az általános mértékkel lenne egyenlő, hiszen a vonatkozó rendelet egyik kitétele garantálja, hogy a charterjáratok esetében a kockázat nem nagyobb, mint a menetrend szerintiekében. Szorgalmazzák azt is, hogy a charterszerződéssel rendelkező utazási vállalkozókat (chartergazdák, block-seat vásárlók) a jogszabály élesen különböztesse meg azoktól a vállalkozásoktól, amelyek charterszerződés nélkül utasaik számára csak charterjegyeket vásárolnak. Elfogadhatatlannak tartják azt a jelenlegi hatósági gyakorlatot, amely akár egyetlen charterjegy vásárlása esetén ugyanakkora vagyoni biztosítékot követel meg, mint egy egész gép bérlése esetén.