A minap a szomszédos cukrászdában jártam, és megakadt a szemem egy feliraton. Az szerepelt rajta, hogy helyben fogyasztásra csak a hat hűtőpult egyikéből választhat a kedves vendég, a többiből csak elvitelre lehet csemegézni. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, mire megpillantottam a másik táblát, amely arra emlékeztetett, hogy a helyben fogyasztott sütemények után 25, míg az elvitelesek esetében 18%-os áfát kell megfizetnie a vevőnek. Lehet, hogy ez adóügyi és költségvetési szempontból korrekt dolog, de a fogyasztó és a józan ész szempontjából meglehetősen furcsa.
Legalább ennyire abszurd az is, hogy fordítási hiba miatt belépésünkkor megszüntették a kisvágóhidakat, pedig az EU-s szabályozás lehetőséget adott volna erre. Magyarország azonban nem kért ilyen kivételeket. Ezért az a falusi vendéglátó, aki az otthon vágott disznóból kínálja a vendégeit, jogszabályt sért.
Furcsák azok a falusi turizmusra vonatkozó szigorítások is, amelyek a jövő évtől lépnek életbe. A 2010-es adótörvények megszüntetik a falusi vendégasztal adómentességét, illetve az őstermelők SZJA-kedvezményét, azaz megszűnik az évi 800 ezer forintos adókedvezmény a vendéglátási tevékenységre. Nem jár a falusi vendégasztal- szolgáltatás utáni 400 ezer forintos adókedvezmény sem. A rendelkezés 1700, falusi vendéglátással foglalkozó vendégházat érint. Sejtem, mi következik ebből. Ami már ma is valóság: a kozmetikus, az asztalos, a szobafestő nem ad számlát, mivel be sincs jelentve. Nem váltja ki vagy éppen már rég visszaadta a vállalkozói igazolványát, és totál feketén dolgozik. Megrendelőt azután is talál, hiszen, ha számla nincs, akkor áfát sem kell fizetni (ebből a szempontból pedig végül is tök mindegy, hogy az áfa 18, 20 vagy 25 százalékos).
