hirdetés
hirdetés

Megyek, megnézem mit művel a szomszéd pap!

Csak előtte rendelek pár sílécet a svédektől - valahogy így kezdődött a síelés az ausztriai Vorarlbergben. Ez se ma történt.

hirdetés

Miközben mifelénk a Műcsarnok íveit méricskélte Schickedanz Albert, addig a monarchia túlsó végén, Vorarlbergben egy lelkész azon morfondírozott az újságot lapozgatva egy unalmas téli este, hogy milyen remek is lenne nagy hóban úgy közlekedni, ahogy ezek a svédek teszik a tudósítás szerint. Több se kellett neki: rendelt egy pár lécet a messzi északról és hozzálátott gyakorolni. Inkább sötétedés után, nehogy a falubeliek kinevessék, ha nagyon bénázna. Johann Müller azonban ráérezhetett a lényegre, mert pár nappal később már lécein vágott neki a szomszéd faluba vezető útnak, hogy pap kollégáját meglátogassa. Történt mindez 1894-ben Warth és Lech között.

A derék lelkész vélhetően nem azzal a szándékkal vágott neki az útnak, hogy az utókor majd tettéről nevezzen el egy freeride-útvonalat, pedig így lett. A Pfaffer Müller Freeride túra azóta is az út emlékét őrzi. Az meg talán legkevésbé fordult meg a fejében, hogy faluja - Warth - egy szép napon Európa egyik legnagyobb síterepének részévé válik.  A 2013/14-es szezonban csatolták az Arlberg síterületeihez, mely így 94 felvonójával, 340 kilométernyi pályájával veri kenterbe vetélytársait.

No meg a hóbiztosságával - győzködi Hubert Strolz hallgatóságát egy késő nyárias szeptemberi este, Budapesten, az Österreich Werbung által szervezett beszélgetésen. Telente átlag 11 méter hó hullik a legnyugatibb osztrák tartományra - teszi hozzá. Ha valakinek, hát neki, a szintén Warth-i születésű, két és féléves kora óta síelő, majd az 1988-as Calgary téli olimpián egy aranyat és egy ezüstöt begyűjtő Strolznak elhisszük.

„A síléc azt jelenti az osztrákok számára, amit a szörfdeszka a hawaiiaknak. Ezeknek a népeknek a lelkülete, jelleme és kultúrája a nemzeti sportjukban érhető tetten” - hivatkoznak az osztrákok Ian Scully kultúrtörténészre. Különösen, amikor bizonygatják, hogy náluk - Müller legendás útja ellenére - a síelést az északi népekkel ellentétben a móka és a sport kedvéért kezdték el űzni. Ebben a vorarlbergiek rendesen odatették magukat. Hannes Schneider neve bizonyára ismerősen cseng a síelők számára. Bár a régi fotókról csoki barna arccal visszamosolygó férfi az Anschlusst követően az USA-ban építette síoktatói karrierjét, az általa kifejlesztett támasztott fordulós Arlberg-technika világszerte elterjedt.

Egy jó pálya kell hozzá és már gyakorolhatjuk is, de a legstílusosabb a helyszínen. Rendben, meglehet hogy a Svájccal határos Vorarlberg nem éppen Ausztria Magyarországhoz legközelebbi tartománya, de az Österreich Werbungtól úgy tudjuk: igenis járnak oda magyarok síelni. Tömegével várhatóan nem jelenünk meg a következő években sem, de jusson eszünkbe az ausztriai síelés egyik bölcsőjeként számon tartott, 2600 négyzetkilométernyi tartomány, ha jól ismert stájer vagy karintiai síterepünkön egy Doppelmayr síliftbe szállunk és közben egy Pfanner (ez itt nem a reklám helye!) gyümölcslevet kortyolgatunk!

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai