Fidel Castro amikor 1972-ben az NDK-ba látogatott, nem érkezett üres kézzel. A kubai partoknál, az ominózus Disznó-öbölben fekvő kis szigetet, amelyet Ernst Thaelmannról, az 1944-ben kivégzett német kommunista vezetőről nevezett el, és akinek a sziget partjainál még szobort is állíttatott, vitte ajándékba az NDK vezetőjének, Walter Ulbrichtnak.
A dolog lényegében feledésbe is merült volna, ha egy élelmes magánkutató, abból kiindulva, hogy ami a volt NDK-é volt annakidején, az ma már össznémet tulajdon, nem akarta volna a szigetet „nemzeti közadakozásból” Németország részére megvásárolni. A sziget komoly és jól eladható turisztikai kuriózum lehetett volna német tulajdonként a kommunista Kuba partjainál. Úgy számolt, hogy kb. 30 millió euró lehet az ára, amit 50 euró/négyzetméter/fő részletekkel ki is lehetne gazdálkodni, így Németország egy „saját” szigettel, távoli gyarmattal is büszkélkedhetne.
A lelkes felhívásra az ötletgazdán kívül senki nem fizetett a megnyitott bankszámlára, így az anyagiak nem gyarapodtak. Az írásban megkeresett kubai hatóságok időközben kiderítették, hogy ez az ajándék annakidején csak szimbolikus volt, a nemzetközi szokások szerint dokumentálva sem lett. A kubai vezető ezzel szerette volna honorálni az akkori NDK részükre nyújtott katonai és gazdasági segítségét, de valójában soha nem ajándékozták volna el Kuba egyik szigetét sem, annál is inkább, hogy a szóbanforgó sziget lakatlan, mindössze egy katonai bázis működik rajta. Ráadásul ebből adódóan pedig nem is látogatható.
A kubai hatóságok udvarias levelükben kitértek arra is, hogy a sziget jelenleg is az Ernst Thaelmann nevet viseli és a forradalmát mellszobra változatlanul áll. Sajnálatos módon azonban ezt annakidején nagyon közel helyezték el a vízhez, a hullámok kikezdték, állagának megóvására pedig nem fordítottak kellő gondot, ezért a szobor feje leesett, és 1998 óta nem restaurálták, így az azóta a parti fövenyen van.
