hirdetés
hirdetés

Pave Zupan-Ruskovic

Az UTAZÁS 2002 kiállításon találkoztunk a horvát idegenforgalmi miniszterrel, Pave Zupan-Ruskovic asszonnyal, aki ugyan már sokszor járt hazánkban, azonban pihenni még sosem volt ideje nálunk. Pedig nagy terve, hogy egyszer bebarangolja Budapest utcáit.

hirdetés

2ht Miniszter asszony anya, tengerészkapitány apa – a lányai nem sokat láthatnak magukból.

– Tudja, mindig attól féltem – árulja el –, hogy mivel alig lehetünk velük, egyszer valami bajuk lesz, rossz társaságba keverednek vagy valami efféle, de szerencsére soha semmi ilyesmi nem történt. Ezt nagy részben köszönhetem édesanyámnak, aki óriási szerepet vállalt a családi terhek átvállalásában, vagyis mindig minden időben számíthattam rá.

2ht Az ön foglalkozását hallva az ember rögtön arra gondol, Horvátországban most nem lehet egy életbiztosítás a miniszteri bársonyszék. Hiszen nap mint nap hallhatjuk a rádióban, láthatjuk a tévé híradásaiban, hogy önöknél éppen kormányválság van, és sorban mondanak le a miniszterek.

– Nos, ez nem az én tárcámat érinti, hanem a liberális párt kormányba küldött öt miniszterét, akik valóban lemondtak, de jelenleg is folynak a tárgyalások, és ha szerencsénk van, a kormányon lévő pártok megegyeznek, és nem távoznak az érintett tárcák éléről a miniszterek. Én párton kívüliként érkeztem a parlamentbe és a kormányba, a dubrovniki Atlas utazási iroda vezetőjeként dolgoztam még két éve, amikor felkértek erre a munkára.

2ht Kicsit keserű szavakkal mondja mindezt, nyoma sincs a kitörő örömnek.

– Amikor elfogadtam a felkérést, fogalmam sem volt arról, mit vállaltam, mekkora terhet veszek a nyakamba. Akkor még azt hittem, gyorsan, nagy hatásfokkal tehetek valamit a horvátországi turizmus látványos fellendülése érdekében. Csak egy dologgal nem számoltam: az állami szervek, az állami apparátus mérhetetlen csigalassúságával.

2ht Pedig Horvátországban most nem lehet rossz idegenforgalommal foglalkozni, hiszen országuk divatba jött, mint turisztikai célpont. Tavaly a magyarok mintegy 1,6 millió vendégéjszakát töltöttek ott. Én is vitorláztam a horvát tengeren tavaly, és úgy döntöttem, hamarosan visszajövök.

– Nos a tengerünk valóban gyönyörű és vendégcsalogató: a Világörökség Tanácsa úgy döntött, a híresen csak kifogástalan vizeket, más turisztikai célpontokat megjelölő Német Autóklub javaslatát elfogadja, és vigyáz ezentúl a tengerünk tisztaságára, sőt támogatást is nyújt szennyvíztisztításra.

2ht Mit gondol, melyek lehetnek azok a körülmények, amelyek miatt németek, osztrákok, olaszok és mi, magyarok is oly szívesen látogatunk és pihenünk az önök országában?

– Az egyik meghatározó feltétlenül a közelség, a másik a biztonság, egyik nagyon fontos szempont még a természeti szépségek tömény jelenléte, azonkívül az, amiről az előbb beszéltünk – vizeink tisztasága –, és a művészetek iránt érzett vonzalom. Az szintén nem mellékes körülmény, ha a horvát ember nem is mindig érti a másik nyelvét, de az biztos, hogy bármi áron megérteti magát az idegennel. Közvetlen a népem, jó hangulatú, oldott és nagyon tud mulatni, élvezni az életet. Csak nézzen itt körül!

2ht Én még valamit szeretek, ami önökhoz kapcsolható: ez a reggeli órákban a pékségekben frissen illatozó, különféle ízekben kapható burek!

– Fájdalom, de ki kell ábrándítsam, a burek korántsem horvát étel, nagyon is inkább boszniai, akárcsak a csevap. A friss tengeri halak, zöldségek, az ebből készült finomságok, amelynek ízesítése, fűszerezése hasonlít az önök konyhájához – nos, ezek valóban eredeti horvát ételek.

2ht Tényleg egy világ dőlt össze bennem. Úgy beszél a konyháról, az ételekről, ízekről, mint a tűzhely nagymestere. Nyilván tud főzni.

– Tudok és szeretek is, bár a hétnapos munkarendemet tekintve erre igen kevés módom akad. Azonban férfiasan be kell valljam, a férjem még nálam is jobban forgatja a fakanalat. Ami nem csoda, mert azt szokták mondani, ha a tengerésznek nincs dolga, rendszerint beáll a szakács mellé vagy helyette, és szívesen maga főz.

2ht Amikor mentem le kocsival Zadar felé, láttam még sok helyütt a háború nyomait: kilőtt házak, ablak-ajtó nélküli elhagyott romok borzolják az utazók kedvét az út mentén. Ezeket mementóként meghagyják? Vagy más oka van annak, hogy nem bontják le a háborús sebekkel tépázott épületeket?

– Egy ideig várunk még, hátha jelentkezik jogos tulajdonosuk, hogy lebontsa és újjápítse a saját épületét. Ha ez záros határidőn belül nem történik meg, természetesen keres a kormány más megoldást.

2ht Saját szeretett városa, Dubrovnik is számos sebet kapott.

– Mostanában járt nálunk?

2ht Nem, sőt Dubrovnikot sajnos akkor sem láttam, amikor még ép volt, a háború előtt.

– Nos, nem maradt le semmiről, mert ha majd mostanában vetődik arrafelé, ugyanaz a kép fogadja, mint a turistát annak idején: sikerült úgy rekonstruálni az épületeket, hogy a lebombázott és újjáépített házakat kizárólag a piros, új cseréptető különbözteti meg a régiektől, amelyeken sárgás van.

2ht Lassan éjfélre jár, nem zavarnám tovább. Csak engedjen meg végül egy igazi, tipikus női kérdést. Mondja, mikor van ideje ruhákat venni? Hol és miképp vásárolja a kosztümjeit?

– Egy szóval válaszolhatok: útközben.

Vágó Ágnes
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai