Az ASEAN-országok az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UNWTO) besorolása szerint a Délkelet-ázsiai régióhoz tartoznak. A régióban az UNWTO adatai szerint 2000 óta több mint megduplázódott a turistaérkezések száma, és az akkori 36 millióról az előzetes adatok szerint 2012-re 84 millióra emelkedett. Globálisan egyébként a turistaérkezések száma tavaly először lépte át az egymilliárdot, az előzetes adatok szerint 1 milliárd 35 millió turistaérkezés volt a világban 2012-ben. A világon a leggyorsabban, 2012-ben mintegy 8,7 %-kal növekvő Délkelet- ázsiai régió kilátásai 2013-ban is igen jók, az előrejelzések 5-6%-os emelkedést prognosztizálnak az érkezések számában.

Fenntarthatósági kérdőjelek

A turizmus dinamikus fejlődése fenntarthatósági szempontból számos kihívást rejt magában, igaz ugyanakkor, hogy világszerte sok, részben tanulságos példa áll rendelkezésre az ilyen feltörekvő desztinációk megfelelő fejlesztésére. A térség számos országa nemcsak környezetileg van még érintetlen állapotban, hanem sok helyen az elszigeteltebb helyeken élő népcsoportok még kevéssé ismerkedtek meg a turizmus „áldásos” hatásaival. Ezekre a társadalmi csoportokra és desztinációkra egyre több figyelem hárul, és egyre tudatosabban próbálnak olyan turisztikai termékeket kialakítani a turisták számára, amelyekkel a társadalmi és környezeti fenntarthatóság biztosított lesz. A rendezvény keretében megtartott szakmai konferencián mutatták be például a PATA (Pacific Asia Travel Association), a csendes- óceáni és ázsiai térség talán legjelentősebb turisztikai szervezetének példamutató szerepvállalását a fenntartható turizmusfejlesztésben. Ennek keretében a magán- és állami szektorbeli tagokat is sorai között tudó szervezet számos, a helyi közösségeket támogató turisztikai projektet hajt végre a térségben, főleg a képzés és a közösségi turizmus fejlesztése területén. Általános felismerés volt a rendezvény résztvevői között, hogy különösen az ökoturizmus rendkívüli módon alul van árazva, amivel éppen a tömegek érdeklődését keltik fel, ami így pontosan a természeti környezetet és a helyi közösségeket veszélyezteti. Azonban a magasabb árak sem feltétlenül vezetnének eredményre, mivel az túlzottan bevételorientálttá tenné a fogadóterületeket – ami szintén a helyi közösségek felbomlásához vezet –, azaz közel sem olyan egyszerű megtalálni az egyensúlyt a desztinációk és termékek árazásában és pozicionálásában. A PATA alapítványa 1985 óta 118 közösségiturizmus-jellegű projektet hajtott végre és 104 ösztöndíjat ítélt oda.

Érdekes témakörnek bizonyult a turizmus hatásainak a mérése is, hiszen az általában kiterjed az érkezőkre, vendégéjszakákra, bevételekre, ugyanakkor általában nem terjed ki a vízfelhasználás vagy a szemét növekedésére, ezen hatások előrejelzésére. Elhangzott egy valószínűleg tabukat döntő mondat is, amely szerint egy szállodafejlesztés általában komoly környezetszennyező beruházás. Természetesen ezeket a negatív hatásokat csökkenteni lehet, és a felmérések szerint az ázsiai térség tengerentúli küldőpiacai, így főleg Európa és Észak-Amerika turistái hajlandóak is némi felárat fizetni a „zöldebb” szolgáltatásokért.

Brunei a térségen belül is egy egzotikusabb és kisebb desztináció, amit nem véletlenül illetnek maguk is a „Váratlan kincsek királysága” szlogennel. A 300 ezres, de természetesen dinamikusan növekvő beutazóforgalom hagy lehetőséget minden ideérkezőnek, hogy ne ütközzön lépten-nyomon turistákba. A turisztikai termékfejlesztés is a kisebb léptékű projekteket helyezi előtérbe, így pillangópark, madármegfigyelés, világháborús vagy iszlám tematikus utak fejlesztése, családi oktató-témaparkok építése szerepel a terveik között. A turisztikai fejlesztések terén mindenesetre az évi néhány tucattal bővülő szállodai szobakínálatot is számon tartják – azaz várhatóan az ország belátható időn belül nem lesz a tömegturizmus helyszíne.

Fülöp-szigetek ez a közel 100 millió lakosú, több mint 7000 szigetből álló ország igencsak jelentősen hozzájárul a régió változatosságához. Nyelve, vallása, kulturális háttere miatt némileg közelebb is érezhetjük Európához. Az elmúlt évek során számos nemzetközi turisztikai díjat nyertek: nagy utazási magazinok, utazási portálok díjait zsebelik be tucatjával a legkülönbözőbb kategóriákban. A turizmusstratégiáját a közelmúltban megfogalmazó ország egyelőre az összes vonzerejét megpróbálja fejleszteni és piacra vinni – hiszen a stratégiájában nem kevesebb, mint 9 turisztikai termékprioritás található –, ami innentől kezdve vitatható, hogy prioritás-e? Ami viszont nem vitatható, hogy a régió elismerten legjobb turisztikai reklámspotjával sikerül ráirányítani a figyelmet szinte minden vonzerőre. A 160 ezer szállodai ággyal rendelkező országban mindenesetre 2012-ben is több mint 300 millió dollár értékben, a nemzetközi márkák bevonásával zajlottak a szállásberuházások.

Indonézia – ahol Bali, mint desztináció ismertsége valószínűleg meghaladja az országét – az új elképzelések szerint elsősorban a muszlim beutazóforgalom fejlesztésére összpontosít. A piacon a felmérések szerint a kereslet hatalmas, Indonézia pedig – lévén lakosságának 88%-a muszlim – eleve sok szempontból megfelel e potenciális szegmens számára, például az ételek tekintetében. Célcsoportelemzésük szerint a világ lakosságának 23%-a muszlim, ami mintegy 1,6 milliárd főt jelent. Ez ugyanakkor 2030-ra eléri a 2,2 milliárd főt, és arányaiban ennek fele 25 éven aluli lesz. A muszlim turisták 126 milliárd dollárt költenek évente, ami 12%-os részesedés a világ turisztikai költéséből – ugyanakkor ez a következő években várhatóan gyorsabban növekszik, mint a világ turizmusa általában. Jól átgondolt módon a turisztikai kínálat egyes elemeire a „muszlim védjegy” használatát is elkezdték kidolgozni, aminek széles körű elterjedését várják. Ugyanakkor nemcsak országok, hanem egyes szállodaláncok is készülnek, hiszen terjeszkedésbe fogtak olyan láncok, ahol a közös imahelyiségen túl a szobákat is az imádkozás helyigényéhez megfelelően rendezik be vagy épp imámot biztosítanak a közös imához.