A szakma aktuális problémáinak képviselete számomra lelkiismereti kérdés is. Ezért döntöttem úgy, hogy megjelenhet két kritikus írás lapunkban. Az egyik arról szól, hogy a Széchenyiterv keretében elkészült gyógyfürdőfejlesztésekről lesújtó véleményt közölt az Állami Számvevőszék. Engem megdöbbentett a jelentés. És itt nem arról van szó, hogy ne lett volna szükség ezekre a fejlesztésekre, csak ne hagyjuk szó nélkül a hibákat, amelyekből – ha elolvassák a cikket, meglátják – volt bőven. A jelentés alapján azt mindenképpen furcsának találom, hogy míg egy egyszerű vállalkozót, gazdát vagy állampolgárt apróbb jogsértésért (néhány tő parlagfű a másfél hektáros törpeparcella végében, késedelmes adóbevallás stb.) könnyen akár százezer forintra is megbüntethetnek, nagyberuházásnál a szabályok többszöri megsértése sem jár különösebb következményekkel. És a jelen sem túl biztató: halljuk a jó hírt, hogy jövő szeptemberben MotoGP-futamot rendeznek a Somogy megyei Sávolyon. Klassz dolog, bár a pálya helyén most még tehenek legelnek. A kérdés csak az: egy ekkora beruházást tényleg a legnagyobb titokban kell-e egészen az utolsó pillanatig tartani, és sem a szakmával, sem a helybeliekkel nem kellett volna erről előzőleg egyeztetni? És itt megint nem arról van szó, hogy nem örül az ember, ha bővül az ország vonzerőinek sora. Csak miért kell gyermeknek nézni az országot vagy a szakmát? Ami pedig a leginkább elgondolkodtató: a környezetvédelmi miniszter szerint nem készült környezetvédelmi hatástanulmány egy olyan beruházásról, amely az egyik nemzeti park közvetlen közelében valósulna meg. A tanulmány elkészítésére pedig a rövid határidő miatt már valószínűleg idő sem lesz.