Gerlán László: A szakmai szervezetek és tömörülések azzal a céllal jönnek létre, hogy megsokszorozzák és hatékonyabbá tegyék az egyének érdekérvényesítő tevékenységét. Vajon ez a sok szervezet nem azt eredményezi, hogy egymással küzdenek, ahelyett hogy magasabb szinten képviselnék a tagság érdekeit?
Polgár Tibor: Mi azért kezdtünk szerveződni, mert úgy éreztük, egyre nagyobb generációs szakadék kezd kialakulni a turizmus irányításában részt vevő szervezetek képviselői és a szakma fiatalabb korosztálya között. Ennek sokféle oka lehet, például az oktatás, a gyakorlati képzés hiányosságai, illetve a belső képzés felhígulása. Célunk olyan szakmai műhely létrehozása, amely a fiatal generáció frissességét, innovációs hajlandóságát megpróbálja a szakma vérkeringésébe juttatni. Mindezt természetesen a meglévő szervezetekkel együttműködve szeretnénk megvalósítani, tehát szó sincs arról, hogy tovább akarnánk tagolni az egyébként valóban megosztott szakmát.
Kovács László: Az MVI a legnagyobb múlttal büszkélkedő szakmai tömörülés, így nem túlzás azt állítani, hogy a legnagyobb tapasztalattal bíró szerveződés. Ez persze sok kötelezettséget és felelősséget jelent. Épp ezért azt az álláspontot képviseljük, hogy a szakmai szervezetek között versenynek, rivalizálásnak nem lehet helye. Valamennyi egyesületet, szövetséget természetes igény hozta létre, ahogy a most alakultakat is. A régi szervezetek felelőssége, hogy a fiatalok előtérbe kerülhessenek, és a régebbi korosztály kapcsolatrendszerét elérhetővé kell tenni az új generáció számára is. Tudomásul kell venni, hogy a vendéglátásban jelentős változás zajlott az utóbbi évtizedekben, és ez a változás az utóbbi két-három évben robbanásszerűvé vált a gasztronómiában. Valamennyi régi és új szervezet a saját tagságának szellemiségét képviseli. De az ágazatot sújtó problémák mindenkire egyformán árnyékot vetnek, és amikor kellett, nyolc szervezet képviselője le tudott ülni, és kialakította közös álláspontját. Más kérdés, hogy a helyettes államtitkár leváltása megszakította a folyamatot, amelyhez pedig valamennyien nagy reményeket fűztünk.
Buday Gábor: A nyolc esztendővel ezelőtt alakult MÉSZ tulajdonképpen egy baráti társaság, és továbbra is az kíván maradni. Igaz, néha felmerül a kérdés a tagság körében, hogy merre tovább, és vannak, akik azt mondják, hogy egy ilyen szervezetnek konkrét eredményeket kell felmutatnia. De amikor felmerül a kérdés, milyen területeken kellene tevékenykedni, mindig olyan szegmensek kerülnek előtérbe, amelyeket mások már lefednek. És itt jogos lehet az alapfelvetés, hiszen zavar támadhat annak eldöntésekor, kivel tárgyaljon mondjuk a törvényalkotó. Nem akarjuk ezt a képet összezavarni. Ellene szól a jelentősebb szerepvállalásnak az is, hogy zárt szervezet vagyunk, sajátos érdekekkel. Míg az Ipartestület az egész szakmát lefedi, mi csak a huszonkilenc tagétterem hasonló problémáival foglalkozunk tapasztalatcsere és a kölcsönös előnyök kialakítása – például az árubeszerzés – szempontjából.
Gerlán László: A politika oldaláról nézve a megosztottság a legkönnyebben kezelhető állapot…
Kovács László: Tudjuk jól, hogy a politikusok egy része örömmel figyeli, ha a szakmán belül egymással acsarkodnak, és nincs kivel leülni, tárgyalni. Sokszor a legfőbb érv egy-egy konzultáció halogatásához, hogy nem egyértelmű a törvényalkotónak, ki a megfelelő tárgyalópartner. Az acsarkodást és a látszatellentéteket gerjesztette a média is, de személyes ellentétek is közrejátszottak abban, hogy idáig fajultak a dolgok. A politika részéről most látok egyfajta jóindulatú közeledést, az élelmiszer-biztonsági törvény esetében egy lezárt eljárást sikerült új egyeztetésre vinni és új ellenállásokat beépíteni.
Buday Gábor: Mi nem kívánunk lobbiszervezet lenni, inkább beállunk az Ipartestület mögé, adjuk a tapasztalatunkat, a kapcsolatrendszerünket. Háttérszervezet maradunk, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy az általunk képviselt éttermek véleményére a forgalom és a dolgozói létszám miatt nagyon is oda kell figyelni. Nekünk az Ipartestülettel nagyszerű az együttműködésünk, és több esetben tudtuk a közelmúltban is hatékonyan támogatni a munkájukat. Abban tökéletesen egyetértek, hogy nem lenne szabad a végtelenségig darabolni a szakmát.
Gerlán László: Milyen mértékben tagozódik be a Turisztikai Managerek Szövetsége a többi szervezet közé, illetve milyen mértékben kíván önálló maradni?
Polgár Tibor: Nem cél, hogy tömegszervezetté váljunk. Mi azokra a fiatalokra számítunk, akikben megvan a kellő alázat a szakma iránt, és úgy érzik, tudnak tenni érte. Tagságunk nem szállodát vagy éttermet képvisel, hanem saját magát. Ez alapvetően egyfajta üzleti kapcsolatteremtés is, hiszen el kell mondani, hogy sokszor nem is nagyon ismerjük egymást ebben a generációban, a szakmában, az ilyen típusú kapcsolatok az idősebb generációnál sokkal inkább megvoltak. A jövőt és a fejlődést mindenképp a többi szervezettel történő együttműködésben látjuk. Azért vettük fel a kapcsolatot például a szállodaszövetséggel, hogy együttműködjünk. Azonban senkit nem akarunk félrelökni, nem akarunk az első helyre állni.
Gerlán László: Mi az a terület, amelyen az új szervezet hozzá tud tenni a közös munkához?
Polgár Tibor: Országimázs és marketing kérdésében. A mi generációnk másképp gondolkodik ezekről a dolgokról. A gasztronómia területén pedig az a határozott véleményünk, hogy Magyarországot már nem lehet gulyáslevessel eladni. Fontos a tradíció, de frissességre van szükség – és ez nem csak generációs nézet kérdése. A régebbi csoportosulások kevéssé szólnak az egyénről, mi éppen ezt szeretnénk hangsúlyozni a mindennapi munkánkban.
Kovács László: Én annyira egyetértek a legtöbb szakmai szervezet törekvéseivel, hogy az MVI mellett még négy másik szervezetnek is tagja vagyok, és részt veszek a munkában. A legnagyobb energiát arra fordítom, hogy ezeket valamilyen kohézió mentén összehozzam. Ugyanakkor tény, hogy néha meg kell újulni, és ehhez kellenek új szerveződések. A szakma részéről az egyik legfőbb igény, hogy a vélemények egységesen és konszenzus alapján kerüljenek kialakításra, és ez kerüljön a törvényalkotók elé, vagy esetleg a média erejét igénybe véve még az előkészítés stádiumában jusson el az illetékesekhez.
Gerlán László: Néhány hónapja nyolc szervezet ült tárgyalóasztalhoz, hogy közös álláspontot képviselve léphessenek fel a törvényalkotóval szemben. Lett eredménye a közös kezdeményezésnek?
Buday Gábor: A helyettes államtitkár tőlünk várt tanácsokat a törvényalkotáshoz, majd váratlanul távozott a posztjáról… Jelenleg itt tartunk. Jó jel, hogy egyáltalán napirendre került, hogy a vendéglátás önálló törvényi szabályozást kapjon, és azért ültünk össze, hogy egy jó és hatékony törvény születhessen. Eredmény még nincs, de a szándék megvan.
Kovács László: Mindenképpen jeleztük, hogy képesek vagyunk összefogni és közös álláspontot kialakítani, ha megkapjuk a lehetőséget.
Gerlán László: Milyen eszközökkel szeretné a legújabb szervezet kivívni a helyét az egyesülések hierarchiájában?
Polgár Tibor: Nem gittegyletet szerettünk volna létrehozni, mert abból már van elegendő ebben a szakmában. Látjuk, hogy a működő, régi szervezetekben a mi generációnk nem nagyon képviselteti magát. Mi megpróbáljuk integrálni a mi generációnk álláspontját ezekben a szervezetekbe.
Buday Gábor: A szakma fejlődik, a fiatalok hozzák az új módszereket. Nagyon sok múlik a technológián. De a mi generációnk véleménye szerint arra kell figyelni, hogy ez nem lehet kizárólagos. A hagyományos vendéglátásnak és az új trendeknek egymás mellett kell létezniük, és a vendég majd eldönti, melyiket választja.