hirdetés
hirdetés

Turizmus csőre töltve

Az etikus turizmusról indított sorozatunk befejező részében a tudatos úticél-választás témakörét próbáljuk lezárni néhány konkrét példán keresztül. Emlékezetes, hogy az egykori cseh köztársasági elnök, Václav Havel a tömeges kubai politikai bebörtönzések évfordulója alkalmából rendezett 2005-ös megemlékezésen felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy nem lehet úgy sütkérezni Varaderón, hogy ne lennénk azzal tisztában, olyan totalitárius rendszer vendégei vagyunk, amelyben a szabad véleménynyilvánításért börtön jár.
hirdetés
'

Fel kell tenni magunknak a kérdést: vajon az általunk eladott utazásokkal elnyomó rezsimeket támogatunk- e, vagy éppen ezáltal támogatjuk a szegény helyieket. Érdemes-e utazási bojkottot hirdetni, vagyis egy jó cél érdekében zsarolni a turizmussal? Az utóbbi magatartás eredménye nagyban függ attól, hogy az idegenforgalom mekkora szerepet játszik az adott ország gazdaságában.

Burmát, mint előző számunkban olvashatták, nem lehetett térdre kényszeríteni turizmusa bojkottjával, mivel kisegítik óriási szénhidrogénkészletei. A világ első számú hegymászódesztinációjaként számon tartott Nepál viszont hamar beadta a derekát, amikor az Ethical Traveler egyesülés az odautazás bojkottjára szólított fel, miután az ország kormánya lezárta az átjárót az Indiába menekülő tibetiek elől. Az amerikai Reality Tours egy harmadik utat képvisel. Bojkott helyett éppen hogy javasolja az utazást olyan országokba, ahol emberi jogi visszaélések történnek, hogy a turisták híradásain keresztül minél szélesebb körben értesüljön a közvélemény az ott zajló eseményekről.

Kína a kínpadon

Egyelőre ez a megoldás a ritkább, a turisztikai bojkottok korát éljük – legalábbis Nyugat-Európában és az USA-ban. A 2008-as pekingi olimpiáról való távolmaradásra világszerte több szervezet is mozgósít. A nemzetközi újságírókat tömörítő Reporters Without Borders az olimpiai eszme megcsúfolásának véli, hogy a szervező Kína üldözi a Falunkung spritiuális mozgalom híveit, börtönbe vet újságírókat, olykor nyilvánosan kivégzi a rendszer kritikusait, megfigyeli és cenzúrázza az internetet, korlátozza a sajtószabadságot, és megszállás alatt tartja Tibetet, illetve a muszlim ujgur kisebbséget, miközben turisztikai látványosságként létrehozza a Nemzetiségek Parkját. A nemzetközi Students for a Free Tibet és a brit Free Tibet Campaign elsősorban a Pekinget a tibeti fővárossal, Lhászával összekötő vasútvonal miatt hív fel a bojkottra.

Sok tibetihez hasonlóan úgy tekintenek a tavaly átadott vonalra, mint olyan eszközre, amellyel Kínának sikerül teljesen bekebeleznie az 1958-ban megszállt Tibetet sohasem látott számú kínai bevándorló és katonai egység betelepítésével, amelyek végleg elsorvasztják a tibeti identitást és kultúrát, miközben Kína kihordja az országból természeti erőforrásainak óriási készleteit, és rongálja a rendkívül érzékeny magashegységi ökoszisztémát. Kína kormánya azt hangoztatja, hogy az eladott vonatjegyekből és az évi másfél millió utas turisztikai kiadásaiból legalább 2,4 milliárd font bevételre tesz szert évente a világ legszegényebb országai közé tartozó Tibet, ugyanakkor tudvalevő, hogy a vonal a kínaiak betelepülésével veszélyezteti a helyi munkaerő esélyeit, és a vasút teremtette 38 ezer munkahelyből is csak 6000-et tölthettek be a tibetiek. A kínai elnyomással szembeni ellenállásáról is híres tibeti spirituális vezető, a dalai láma kulturális népirtást emlegetett a vonalnyitással meginduló tömeges betelepülés kapcsán. Őszentsége egyébként támogatja a felelős utazást a Himalája országaiba, mivel a turisták némileg oldják a helyiek izolációját, és bevételeikkel segítik szűkös megélhetésüket.

Világszerte számos utazásszervező népszerűsíti a vonatot, amelyre 1000 dolláros luxusellátást biztosító jegyeket is árulnak, miközben a normál vételár 46 dollár körül mozog. Akadnak azonban felelős utaztatók is, mint például a brit The Himalayan Adventure Company, amely nem támogatja a vonat használatát.

Kettős mércével

A Free World with The Leadership of America (Szabad Világot Amerika Vezetésével) mozgalom azzal egészíti ki a pekingi olimpia elleni érvek sorát, hogy Kína katonai csapással fenyegeti Tajvant, ha kikiáltja függetlenségét, továbbá úgy véli, Kína megvesztegette, illetve megfenyegette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjait, hogy elnyerje a nyári játékok rendezésének jogát. A szervezet kritikai hitelességét némileg aláássa a névválasztás, amely azt hirdeti, hogy egyedül a világ csendőre szerepében tetszelgő Egyesült Államok segítségével lehet jobb a világ. Közben az Egyesült Államok ellen más szervezetek joggal szólítanak fel bojkottra, hiszen az USA bizonyítottan hamis állításokra hivatkozva támadta meg többek között Szaddam Husszein iraki diktátor rezsimét, a kubai Guantanamo katonai bázison évek óta hivatalos vádemelés nélkül, a nemzetközi jogot és a genfi egyezményt sértő kínzások bevetésével tart fogva terrorizmussal gyanúsított embereket, akik nem részesülhetnek jogi védelemben. Továbbá kormányzata 1998-ban a délszláv válságban urántartalmú bombákat is bevetett, amelyek azóta számos halálos megbetegedést okoztak Szerbiában. Szintén kettős mércét alkalmaz a Freedom House amerikai független civil szervezet, amely világtérképén különféle színekkel jelzi az emberi és politikai jogok gyakorlása tekintetében szabadnak, félig szabadnak és nem szabadnak ítélt országokat. Elgondolkodtató, hogy míg az Egyesült Államok a szabad országok között szerepel, Bolívia és Venezuela miért csak a félig szabadok között van számon tartva. A szervezet honlapja nem ad meggyőző választ, tény azonban, hogy a két dél-amerikai ország kormánya a közelmúltban határozott állami ellenőrzés alá vonta a korábban az Egyesült Államok befolyása alatt álló, teljesen liberalizált gazdasági szektorait.

Kisebbségi válaszlépés

Előfordulhat olyan helyzet is, hogy az utasoknak és az utaztatóknak eszük ágában sincs bojkottálni egy országot. Ilyenkor megtörténhet, hogy az elnyomottak próbálnak meg drasztikus eszközökkel nyomást gyakorolni a turistákra. Talán így is felfoghatók azok a robbantásos terrorcselekmények, amelyeket a török tengerpart külföldiek által kedvelt üdülőparadicsomaiban követnek el az utóbbi évek során kurd merénylők. Az elsősorban Törökország délkeleti részében élő 13 milliós kurd kisebbség az összlakosság egyötödét teszi ki, de évtizedek óta meg vannak fosztva az önrendelkezéstől, egyes demokratikus jogaiktól. A 20 éve tartó, kurdok elleni hadjárat több tízezer áldozatot követelt, több mint 3 millió kurd vált földönfutóvá, mert felégették falvaikat. Mindez persze nem jogosítja fel az elnyomottakat, hogy adott esetben török vagy külföldi turistaáldozatok árán hívják fel a világ figyelmét sanyarú helyzetükre. Az Európai Kurd Közösségek Szövetsége szerint a turizmusból származó bevételek nélkül nem tudná finanszírozni a török kormány az elnyomó gépezet fenntartását. Évente 5 milliárd dollárba kerül az Anatóliában élő kurdokat felügyelő 350 000 katona ellátása, míg a kurdok lakta régiók turisztikai reklámjára mindössze 7 milliót költenek. A szövetség csak a kurdok lakta délkeleti tartományok turizmusát támogatja, mert csak ebben lát garanciát arra, hogy a kiadások a helyiek javát, és nem kárát szolgálják. Akárcsak a Noah’s Ark Holidays (Noé Bárkája Üdülések) utazási iroda, amelyet a hagyományos török tömegturizmust bojkottáló aktivista jegyeztetett be Nagy-Britanniában.

Marketing helyett emberi jogokat

Törökország tavaly 70 millió dollárt áldozott turisztikai marketingre, de ez az összeg is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ellensúlyozza a halálos áldozatokat követelő kurd robbantássorozat, illetve a madárinfluenza miatt bekövetkező visszaesést. A kormányzat 26 millió külföldi turistára számított, ehhez képest mindössze 19,3 millióan keresték fel az országot 2006-ban, 6,1 százalékkal kevesebben, mint az azt megelőző évben. A külföldi vendégektől származó turisztikai bevételek 12,55 milliárdra csökkentek, 5,6 milliárd dollárral voltak alacsonyabbak, mint a megelőző évben. A törökök fő küldőpiacát adó Németországból 22 százalékkal csökkent az utasszám, Nagy- Britanniából pedig nem jeleznek több utast 2007-re, mint amennyi 2006-ban volt. A magyar kiutaztatóknak is jelentős károkat okoztak a robbantások. A Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége elnökét, Molnár Gabriellát arról kérdeztük, tervezik-e, hogy a turisztikai diplomáciában szóba hozzák a kurdkérdést. „A témát tabuként kezelik a törökök, ahogy a szicíliaiak a maffiát. Az európai uniós tagországok utaztatói szövetségeit tömörítő ECTTA azonban már az uniós csatlakozás feltételeként felvetette a török utaztatókat tömörítő TURSAB számára a kurdprobléma rendezésének szükségességét” – fejtette ki az elnök. Törökország nagy erőfeszítéseket tesz az uniós tagságért, a csatlakozásról szóló egyeztetéseket leginkább a kurdkérdés hátráltatja. A tárgyalássorozat azonban végtelenül groteszk és álszent, tekintve, hogy éppen azok az országok ülnek törvényt Törökország EU-csatlakozása fölött, amelyeknek soraiban a törökök kurdok ellen vívott háborúját üzleti megfontolásból fegyverrel támogató államok is helyet foglalnak, mint például Nagy- Britannia.

Trópusi terror

A Maldív-szigeteken élőket közel 30 éve tartja katonai elnyomás alatt Maumoon Abdul Gayoom rendszere. A turizmus évek óta virágzik az országban, tavaly a közel száz szálloda 602 ezer turistát fogadott, kiadásaikból azonban vajmi keveset profitál az éhbéren foglalkoztatott lakosság, mivel a bevételeket a politikai elit fölözi le. Gayoom úgy igyekszik fenntartani a rezsimet, hogy megakadályozza a kontaktust a helyiek és a turisták között. A szállodákban többnyire Bangladesből importált munkaerő dolgozik, a lakatlan, a csak helyiek által lakott és a kizárólag turistákat fogadó szigetek között tilos az átjárás, ha leszámítjuk a szigorú keretek közé szorított fakultatív programokat. Az elnök börtönbe záratja a demokratizálódást sürgető politikai ellenfeleit és a rendszert kritizálókat. Így járt 2005-ben a korábbi turisztikai miniszter is Gayoom emberi jogok védelmére irányuló reformígéretei ellenére. Mindezeket megelégelve 2005. december 10-én, az emberi jogok napján a brit Friends of Maldives civil szervezet arra szólította fel Európa és Japán lakosságát, hogy a helyiek megélhetésének érdekében továbbra is utazzanak a Maldív-szigetekre, de maradjanak távol a Gayoom-diktatúrát szolgáló elit tulajdonában lévő hotelektől, amelyek neveiből feketelistát állítottak össze.

Hogy sikerrel járt-e a több mint egy éve tartó részleges bojkott? A brit Kuoni Travel éves tengerentúli riportja alapján a Maldív-szigetek lett 2006 legkedveltebb tengerentúli úti célja a britek számára, akik minden eddiginél többen érkeztek. A brit Kuoni 44 maldív szállodájából 10 szerepel a 25 hotelt felvonultató feketelistán. Az azon szereplő szállodák egyébként a hazai utazásszervezők kínálatában is megtalálhatók.

Veszedelmes vadászok

A brit Ethical Consumer (Tudatos Fogyasztó) magazin a fentieken túl Marokkó és Izrael ellen is gazdasági és turisztikai civil szankciókat sürget. Az előbbit a Nyugat-Szahara 1978 óta tartó megszállásért és a saharawi népcsoport elnyomásáért, Izraelt pedig az évek óta sorozatosan elkövetett, ENSZ-határozatokat és emberi jogi dekrétumokat sértő cselekmények (polgári lakosság ellen alkalmazott katonai erő, libanoni hadműveletek) miatt ítéli el.

Van, hogy egyes országok turizmusát az állatok jogainak védelmében bojkottálják. 2006 őszén egy izlandi parlamenti képviselő szólította fel a világ lakosságát arra, hogy kerüljék el országát. Így szeretett volna nyomást gyakorolni az izlandi kormányra, hogy az mihamarabb akadályozza meg az illegális bálnavadászatot, amely csak évi 4 millió eurót hoz a gazdaságnak, a részben bálnamegfigyelő túrákra épülő turizmus viszont 25 milliót. 2005 februárjában a nemzetközi civil szervezet, a Friend of Animals hirdetett utazási bojkottot az évi 2 milliárd dolláros turisztikai bevétellel büszkélkedő Alaszka ellen, ahol 2003 novembere óta a szarvasvadászok engedéllyel irthatják helikopterről a farkasokat, hogy azok ne kapdossák el előlük a zsákmányt. Csak 2005 telén több mint 1000 farkas kilövésére adott engedélyt az állam. Ugyanez a szervezet a 2010-es vancouveri téli olimpia, illetve a kanadai utazások általános bojkottjára indít kampányt főként az ország kiemelt küldőterületein, a fókavadászat beszüntetésére kényszerítve a tevékenységet államilag támogató kanadai kormányt.

Mindenki sáros?

Annak ellenére, hogy a közelmúltban többnyire csak a felsorolt országokkal szemben indítottak turisztikai bojkottot, rajtuk kívül számtalan ország akad, amelyeket a már említett okokra hivatkozva szankcionálni lehetne. Ott van Mexikó, ahol nem védenek törvények a rendőrség által alkalmazott brutális erőszaktól és az igazságtalan jogi eljárástól. Vagy a csecseneket elnyomó Oroszország, ahol a kritikus hangot megütő újságírókat likvidálja a kormány, illetve a szélsőségesen antiszemita megnyilvánulásairól híres vezetés alatt álló Irán, ahol halálra kövezik a házasságtöréssel gyanúsított nőket. A sort folytathatnánk…

Az utaztatók talán úgy vélhetik, nem tisztük megítélni egy általuk programozott ország politikai berendezkedését, és amíg megy az üzlet, nem is foglalkoznak az ország belügyeivel. De jó tudniuk, hogy ha az utasok tömegesen eszmélnek rá arra, hogy turisztikai költésükkel vagy éppenséggel annak megvonásával képesek politikai rendszerekre nyomást gyakorolni, eljöhet az az idő, amikor már nem az utaztató, hanem az utas választ úti célt azzal, hogy bizonyos országokba nem lesz hajlandó betenni a lábát.

A maldív-szigeteki szállodák feketelistája:

• Alidhoo • Bandos Island Resort • Baros Resort • Biyadhoo Island Resort • Coco Palm Resort and Spa • Dhoni Mighili Resort • Dhonveli Beach Resort • Fun Island • Funamadua Resort • Gasfinolhu • Hakuraa Club • Holiday Island • Kalhufahalafushi Resort • Kandooma Tourist Resort • Kuredhu • Kurumba • Resort • Makunudu Island Resort • Meerufenfushi • Olhuveli Beach Resort • Paradise Island • Royal Island Resort and Spa • Sun Island • Tulhagiri Island • Vakarufalhi Resort • Vilu Reef and Spa Resort (Forrás: Friends of Maldives)

'
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Ön szerint az éttermesek/szállodások felkészültek a GDPR-ra?

Kiadónk társoldalai