hirdetés
hirdetés

INDUL A BUDAPEST–DUBROVNIK JÁRAT

Vár a Világ szépe

A brit Wanderlust utazási magazin 2003. évi felmérése szerint a világ első számú, legkedveltebb városdesztinációja Dubrovnik. E megtisztelő cím korántsem elegendő ahhoz, hogy az UNESCO Világörökségének számító horvátországi Dubrovnikot igazán jellemezhessük. A szokásos jelzők is inkább elcsépeltek, mintsem helyénvalóak. Ilyen a dalmát ékszerdoboz vagy az Adriai-tenger gyöngyszeme. A hófehér kőfallal körülvett műemlékváros szépsége olyan különleges érték, hogy a horvát nép, majd a fél világ egy emberként tiltakozott, amikor 1991-92-ben az ország elleni agresszió alatt a szerbek ágyúkkal és gránátvetőkkel lőtték a tenger és a szárazföld felől. A belövések nyomait azonban néhány éven belül nemzetközi segítséggel tökéletesen eltüntették.

hirdetés

Dubrovnik télen is gyönyörű, erről a Horvát Idegenforgalmi Közösség meghívásának köszönhetően magam is meggyőződhettem. A magyar turisták az idén ráadásul várhatóan még nagyobb létszámban keresik majd fel a mediterrán várost, mivel a Malév január 20-án hivatalosan is bejelentette, hogy 2004 júniusától kezdve hetente háromszor menetrend szerinti járatot üzemeltetnek Budapest és Dubrovnik között.

Eddig sem látogatott kevés honfitársunk a dél-dalmát városba, hiszen a világ turistái közül a 2003. januártól– októberig szóló adatok alapján az előkelő 11. helyen állunk 89 657 vendégéjszakával, ezzel megelőzve az osztrákokat is.

Gyors itiner

Következzék most néhány információ, amelyek kapaszkodóként szolgálhatnak egy dubrovniki városlátogatás, egy hosszú hétvége vagy egy adriai nyaralással egybekötött egy-két napos kirándulás megszervezéséhez a dél-dalmát városba. Dubrovnikban jelenleg két magyar nyelvű idegenvezető dolgozik, akik ha kell, aprólékosan, ha pedig úgy kívánják, nagyvonalakban mutatják be imádott városukat.

Kezdjük az ő segítségükkel a sétát a történelmi óvárosban. A turistákat szállító buszok szerencsére csak az 1537-ben épült Pilei kapuig mehetnek, a belváros kizárólag gyalog közelíthető meg. Első látnivaló a falon belül az Onofrio-szökőkút, amely egy 1438-ban épült vízvezeték része. Akkor egy 12 km-re lévő kútból szállította a vizet a városban élőknek, és csodálatos szobrok, vízköpők díszítették, amelyeket később egy földrengés elpusztított. A szökőkúttal szemben áll a Szent Megváltótemplom, amely szinte egyedüli épületként vészelte át épségben az 1667-es, mindent elsöprő földrengést. Mellette a ferences kolostor és múzeum, amelybe azért érdemes ellátogatni, mert nemcsak a régmúlt emlékeit, hanem a 12 évvel ezelőtti háború nyomait is úton-útfélen láthatjuk, azonkívül XIV. században épült kerengője tömény bukszus illatba burkolódzva feledhetetlen élmény.

Szűk utcácskák, mesélő partvidék

Az óvárosban beljebb sétálva érdemes még megtekinteni Európa harmadik legrégebbi, ma is működő gyógyszertárát, és mellette a kolostormúzeumot. A főutcáról, a Placaról nyílik egy szűk kis utca, a Zudioska ulica (Zsidók utcája), Európa legrégebbi zsinagógájával és volt lakóinak más emlékeivel. Itt érdemes egy utcával feljebb is tekeregni, mert különleges hangulata van a keskeny ablakokkal, díszes ornamentikával megtűzdelt lakóházaknak. Lejjebb pedig, a főtérre érve ott a híres óratorony, amelyben két kis bronzfigura üti el az órákat. A toronytól balra a részben reneszánsz, részben gótikus Sponza-palota, a tér másik fő nev e z e t e s s é g e , amely eredetileg vámház, később pénzverde, áll a m k i n c s t á r, majd bank lett. Utána a kikötőbe érdemes kilátogatni, amely mindig is a város szerves részét alkotta. Itt kötöttek ki hajdanán a kereskedőhajók, és persze itt volt annak idején a karantén is, ahová mindenkit több hónapra bezártak, aki ismeretlen tájról érkezett.

Világhírű városfal

Ha megtekintettük a város fő nevezetességeit, érdemes felkapaszkodni a várfal meredek lépcsőin, mert a 13–16. században épült, 2 km hosszú kőépítményt tartják a világ legszebb várfalának. Onnan az egész mediterrán város és az azt körülölelő tenger belátható. Délben észbontó illatok keringenek az éhes turista bosszantására, az apró, csupa virággal borított ablakok mögött alakok sejlenek (ma 4500-an lakják az ősi városrészt), és mindenütt szembetűnik a polgárháborúban lerombolt híres okkersárga terrakotta, helyben égetett cserép helyett az a két másik fajta, amelyet Franciaországból, illetve Szlovéniából vásároltak. Ezek harsányabb színűek, kissé pirosabbak, mint mellettük az eredeti régiek.

A városfal tövénél felirat hirdeti, hogy 1991-92-ben több mint 2 ezer gránát ejtett sebet a csodálatos, ősi építményeken, szinte felbecsülhetetlen károk keletkeztek. A lövedékek az óváros 824 épületének 68 százalékát megrongálták, a régi cseréptetők kétharmada beszakadt. A teljes kár közel 10 millió dollár volt. Egész Horvátország és a világ összefogott, hogy a háború okozta károkat helyreállítsák. A közös munka eredményeként ma már a tetőkön lévő színkülönbségen kívül szinte sehol nem látható, hogy egyszer, nem is olyan régen, volt itt egy értelmetlen háború. A tengerben fürdő hölgy ismét régi fényében ragyog: nappal olyan, akár a hófehérbe öltözött menyaszszony, éjjel pedig mint egy titokzatos szépség. Legendák ölelik, és bámulók hada veszi körbe. Ahogy az a világ szépének kijár.

Vágó Ágnes
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai