Litkey Farkas, tizenegyszeres Kékszalag győztes, Soling világbajnok és még sorolhatnánk díjait, kitüntetéseit, elismeréseit. A magyar vitorlássport kiemelkedő és meghatározó alakja délelőtt tíz órára várt minket a balatonkenesei Marina Port kikötőbe. Napfényes csütörtök volt, kellemes, 20-25 fok, ideális egy délelőtti interjúhoz. Farkas a kikötő bisztrójába invitált minket, kért egy kávét, majd lehuppant a fotelbe és várta a kérdéseket. Ő kortyolt, mi pedig belevágtunk. Nem a kezdeti időszakról, és nem is a pár nap múlva induló Kékszalagról, hanem egy jótékonysági rendezvény kapcsán a karitatív vitorlázásról kezdtünk el beszélgetni.

 Farkas évek óta vesz részt ilyen típusú programokon, például a Lárifári alapítvány szervezte Lárifári Regattákon is, amelynek 2013-ban fővédnöke is volt, sőt a 2013-as Kékszalag győztes hajót az Evoprot (a korábban Lisa névre hallgató jószágot) is bevonta a jótékony kezdeményezésbe. A hajó fedélzetén ugyanis több sérült fiatal is átélhette, milyen érzés egy Kékszalag-győztessel szelni a habokat.

Litkey Farkas azonban nem erről, nem magáról kezd el beszélni, hanem Bakóczy Kálmánt említi meg, aki évek óta a magyar jótékonysági vitorlázás motorja. Kálmán először az SOS Gyermekfalu lakóit vitte vízre, majd később egyre gyakrabban és egyre több beteg gyermeknek okoztak boldog perceket egy-egy vitorláson.

„A mi hajónkon, a Lisán volt egy olyan kisfiú, aki 9 éves korára 14 kilóval éli az életét, és még tolószékbe sem tud ülni. Ezek mindig olyan élmények voltak, hogy nem csak ők, hanem mi is jobban éreztük magunkat utána. Kialakultak barátságok, vannak akikkel mostanáig hanem is napi, de azért rendszeres kapcsolatban vagyunk.”

A tavaly is és idén is megrendezett jótékonysági, balatonkenesei Doktor regattán 40-40 sérült kis gyerek élhette át a vitorlázás örömét – ezt a rendezvényt Litkey Farkas szervezte. Ami pedig szerinte a legfontosabb, hogy a különböző jótékonysági vitorlás futamok segítik és támogatják egymást.

„Ha én hívom Kálmánt, hogy gyerekeket kell vitorláztatni, akkor azonnal jön, vagy küldi a hajóját és fordítva ugyanígy. De nagyon fontos, hogy nem csak én vagyok ebbe benne, hanem a Raffica csapat is szinte minden rendezvényen ott van, vagy Soponyai Géza, de például a Nemerét (Nemere II) is sokszor láttam már Láng Robival, vagy például tavaly itt volt a Sirocco is.”

Farkas kiemeli, hogy a vitorlázás öröme, a víz közelsége, mindenkit egy boldog állapotba emel, és ez nem csak arra a pár órára hat ki, amikor a vízen vannak, vagy a gyerekekkel találkoznak, hanem a későbbiekben is jó erre visszagondolni.

„Amit mi kaptunk, sokat, azt örömmel osztom meg, de igazán itt is mi kapunk, mert amikor az ember egy ilyen rendezvényen túl van, igazán jól, feltöltődve éli a napjait. Szerintem ilyenkor mi is kapunk annyit, mint ők. Ez a teljesen győztes-győztes helyzet.”

 A jótékonysági rendezvények után Litkey kettős életéről kezdünk beszélgetni (félre értés ne essék, nem ő a magyar James Bond – legalábbis ezt nem árulta el). Arról mesél, hogy milyen Magyarország és Olaszország között ingázni, ugyanis Farkas telente Itáliában vitorlázik, ahol J24-es osztályban ért el szép sikereket. Az egyik legutóbbi versenyen, a hagyományos húsvéti regattán, a Pasquavela-n, csapatával (Glódi Balázs, Vezér Károly, Varga Kornélia, Nemes Attila) a negyedik helyen végzett, a 18 hajóból álló versenyen. A téli regatták azonban sokszor esőben zajlanak, 10-15 fokban – amikor nincs olyan jó idő, Farkas felesége itthon marad.

 „Az október, amikor az első két versenyt rendezik, az kellemes, akár 25 fok is lehet, igazi strandidő. Tavaly a feleségem is velem volt, sőt jött a kutya is, nagyon jól érezték magukat. Ha hidegebb van, akkor az ott töltött idő sport-tevékenységgé alakul, felszállok a péntek esti gépre és vasárnap jövök vissza. A srácok (Litkey csapata) nagyon jó fejek, szinte minden terhet levesznek a vállamról, kijönnek elém a reptérre és együtt is lakunk. Az étel meg Olaszországban ráadásul olcsóbb, mint itthon.”

Farkas és felesége úgy tervezték az életüket, hogy a lehető legtöbb időt töltsék együtt, a kikötőben is szinte minden nap együtt vannak. Ugyanakkor a versenyekre való felkészítésben is rengeteget segít férjének. Én naivan a kedvenc ételekre és főzésre gondoltam, de ennél sokkal többről van szó.

„Lehet hogy úgy is lehetne, de ő nem úgy, teszi. A feleségem nagyon jól tud felkészíteni pszichésen, abban nagyon erős. És menet közben is egy egy motivációs sms ha érkezik az nagyon jó, rengeteg erőt ad.”

És mivel nyakunkon a Kékszalag, várható, hogy az sms-ek lassan megsűrűsödnek és a felkészítés-felkészülés az utolsó szakaszába lép. Liktey Farkas címvédőként indul Európa legrangosabb tókerülő versenyén, de most, talán minden eddiginél nehezebb dolga lesz, hogy megvédje a címét. Azt a címet, amit tavaly egy egytestű hajóval szerzett meg, idén az Evopro Katamadárral kellene megtartania.

„Valószínűleg kevéssé lenne ez érdekes, ha nem így lenne. 2010-ben lehetett először katamaránozni, addig azért nagyjából jól laktam, az a kilenc győzelem zsinórban az azért sok. Ami miatt újra érdekes lett, az az, hogy 2010-ben nem nyertünk, és ez feltüzelte a harci kedvünket, úgyhogy ezért nagyon erős katarzisok a 11-es és 13-as Szalagok, mert közte voltak évek, amikor nem nyertünk. Úgyhogy ez biztos, hogy benne van abban, hogy érdekesnek találom ezt a versenyt, így.”

Farkas hozzáteszi, hogy a mezőnyben, osztályversenyt futni – mondjuk egy nyolc méteres hajóval – az is nagyon érdekes lehet, meg van annak is a szépsége.

„Nagyon szép és erős osztályok vannak, ahol 25-30, esetenként 40 egységes hajó megy, és azon belül nagyon jól mérhető, nagyon tiszta, nagyon szép versenyt visznek.Picit más mint a miénk… Itt felértékelődik a taktikának és a stratégiának a jelentősége. Ahogy én gondolkodom azon, hogy hogyan gyorsítom fel az aktuális versenyhajómat, azáltál csökken a stratégiának és a taktikának a jelentősége, mert a célunk az, hogy gyorsabb hajót építsünk, mint az ellenfeleink. Bár ez az elmúlt öt évben nem sikerült.”

Litkey Farkas többször nyilatkozta már, hogy nem feltétlenül a leggyorsabb hajó nyeri meg a Kékszalagot, erre ő az élő példa. Persze, a leggyorsabb hajónak van a legnagyobb esélye, bár hozzáteszi, hogy tavaly az övék, csak a harmadik legjobb volt, mégis elsőként futottak be, és Roland Gäbler katamaránja sem feltétlenül a leggyorsabb hajó volt 2010-ben. De a cél mindenképpen a leggyorsabb hajó megépítése. A kérdés csak az, hogy a rekorder Fifty-Fifty vagy valamelyik másik katamarán lesz-e a Kékszalag leggyorsabb hajója – ami ugye nem jelent egyet azzal, hogy ki nyeri a versenyt.

„Különböző szelekben, különböző sebességű hajók vannak, ez szélesebb skála a katamaránoknál, mint volt az egytestűeknél. Egytestűeknél azt lehetett mondani, például a tavalyi évben, hogy a nálunk két gyorsabb hajó, széles skálán gyorsabb volt. Most az látszik, hogy van ez a Repülőgép (a vízből kiemelkedő szárnyas, hidrofoil rendszerrel ellátot katamarán), akinek most úgy tűnik hogy jó szele lesz és megnyeri a versenyt. Ha megfelelőek a körülményei, akkor nem lesz ellenfele. Ha viszont ez a szélsőség nem valósul meg, amire mindössze 10-15 százalék sansz van, akkor lesz esélye más hajóknak. A legszélesebb skálát a Fifty-Fifty fedi el, de nekünk is lesz – lehet – olyan területe a versenynek, amikor nagyon gyorsak leszünk. De hát vitorlázni kell!”

És vitorlázni Litkey Farkas nagyon tud, azt már láthattuk nem is egyszer, nem is kétszer. De vajon mennyire babonás, vannak-e olyan szokásai, amik nélkül ki sem merészkedik a vízre? Mint kiderült, korábban voltak, de nyertek úgyis ha meghágták őket, ezért most már nem foglalkozik velük. Van azonban valami, amit nem tud kikerülni a Kékszalag rajtja előtt.

„Vannak rituálék, amik kialakultak, de nem ragaszkodom hozzájuk. Például fent a központban szoktam reggel kávézni, mert reggel ötkor ott van kávé. Ha lenne lejjebb, akkor ott kávéznék, de pár éve így alakult, hogy ott kezdem a reggelt.”

A reggeli kávé után tehát már minden adott lesz, hogy Farkas és csapata elinduljon az újabb címvédés útján, a 46. Kékszalagon. A hangulat bizakodó, a csapat egyben van, az edzések is jól sikerültek. A Litkey-team délutánonként szállt vízre Balatonkenesén, hogy szürkületben és sötétben is vitorlázzanak – ha esetleg úgy elhúzódna a verseny, mint tavaly. A fedélzeten igazi csapatmunka folyik, de egyértelmű, hogy a döntéseket Litkey Farkas hozza meg.

„Ötletelni mindig lehet. A többiek javasolnak, én pedig döntök, a lényeg, hogy addig nem történik semmi, amíg jóvá nem hagyom, ennyi. Nagyon sok olyan lehetőség van, hogy ők valamit kitalálnak és akkor azt megcsináljuk. Ugyanis nagyon jó csapattal dolgozom, nagyon jó vitorlázókkal.”

 A 2013-as Kékszalag győzelem többek közt azért is marad emlékezetes Litkeyék számára, mert több újonc is volt a hajón, akik remekül helyt álltak. A tavalyi évvel ellentétben idén azonban egy bejáratott, összeszokott gárda száll vízre, sőt egy nagy visszatérő is akad.

„Idén nincsenek újoncok. Egy srác azonban visszajött, Weinhardt Csaba, aki tavaly a brazil jiu-jitsu világbajnokság miatt nem indult. Ott egyébként ötödik lett -a későbbi győztestől kapott ki. De sérülten érkezett haza, és ezt meg is mondta előre, hogy egy ilyen megmérettetés után nem tudok majd vele számolni. Azóta meggyógyult, és az őszi világbajnokságot közösen tudtuk megnyerni, de ő korábban is csapattag volt. Kicsi a létszám, idén öten fogunk menni, nem nagyon lehet újoncokat próbálgatni.”

Az idei Kékszalagon több profi, azaz olyan hivatásos vitorlázó is indul, akiket azért fizetnek, hogy nyerjenek, hogy szállítsák az eredményeket. A Litkey-csapatban nem profik, hanem nagyon jó, lelkes, de amatőr vitorlázók szállnak majd vízre, olyanok, aki már rengeteg nagy csatát megéltek. De ez így van rendjén.

„A profi az aki fizetést kap, ha ezt nézzük, akkor a csapatom nem nevezhető profinak. Aki nem kap fizetést az amatőr. Ők mind kitűnő sportolók, de amatőrök. Míg vannak az ellenfelek között, akik ezért fizetést kapnak, ők viszont nem.”

A profizmussal kapcsolatban azonban meg kell említeni, hogy a verseny lebonyolítása, a szervezés, a média bevonása, minden eddiginél jobban sikerült – nevezzük prémium kategóriás szervezésnek. Élőben az interneten és a televízióban is követhető lesz majd a 46. Kékszalag, de természetesen itt a HajóVilág oldalán is percről percre jelentkezünk a legfontosabb történésekkel és a legérdekesebb hírekkel.

Térjünk azonban még vissza a Litkey-csapathoz. Az Evopro Katamadár a verseny előtti napokon folyamatos fejlesztésen, alakítgatáson van túl, Litkeyék vitorlákat szabtak át, sőt egy speciális új vitorlát is készítettek direkt a 46. Kékszalagra. A hajót pontról pontra átvizsgálták és minden apróságot leellenőriztek.

Ezek után már nem marad más hátra, mint várni, hogy jó szél és remek verseny legyen a 43. Kékszalagon. Várhatóan csütörtök estére kiderül, hogy Litkey Farkas megszerzi-e a tizenkettedik Kékszalag győzelmét, esetleg a Fifty-Fifty húzza be a második bajnoki címet. Vagy talán egy harmadik hajó, a Farkas által csak “Repülőgépnek” nevezett szárnyas katamarán győz? Esetleg óriási meglepetésre egy egytestű hajó lesz a befutó? Egyelőre nem lehet tudni, mindenesetre egy dolog biztos, hogy a 46. Kékszalag minden korábbinál emlékezetesebb verseny lesz!

Jó szelet mindenkinek!