Elmondta többek között, hogy a szakma képviselői lobbiznak azért, hogy az olyan rendezvényhelyszíneken is mint a múzeumok, befejezőkonyhák jöjjenek létre, hogy az élelmiszerek biztonsága garantálható legyen. Hozzátette: elvárás napjainkban, hogy tudatosabban szervezzük a rendezvényeket egy-egy célcsoportra fókuszálva, kisebb létszámú rendezvényeket tartva, ami most a háború árnyékában ismét előtérbe került. Arra is kitért, hogy az egészséges étkezés igényeinek egyre inkább megfelel a hazai piac, a farm-to-table trendre azonban a magyar beszállítók még nincsenek felkészülve: nem képesek egyelőre egész éves folyamatban, mindig ugyanabban a magas minőségben mennyiséget szolgáltatni. Fontos trend Nyugat-Európában a magyarnál szűkebb ételválaszték. Ott a kevesebb fogásra fókuszálnak, de azok jobb ízekkel vannak megkomponálva.
Edukáció = redukáció
A fenntarthatóság nálunk is alapelvárás, ez Nyugat-Európában azonban olyan formában is megvalósul, hogy alig marad étel a rendezvényeken. Hazai rendezvényeken megszokott a fejenként egy kiló étel feladása egy ültetett vacsorán, annak ellenére, hogy nincs az a vendég, aki ezzel a mennyiséggel megbirkózna. Nálunk még az a gyanakvó szemlélet uralkodik a megrendelők körében, hogy ha kevés étel marad, akkor abból biztosan komoly mennyiséget tartott vissza a rendezvényszervező cég. Semsei szerint tehát ebben a kérdésben is szükséges az edukáció a megrendelői oldal felé. Azt is hangsúlyozta, hogy az Event Touch-on megmaradt ételt az Élelmiszerbank és a Máltai Szeretetszolgálat kapja, és általánosságban elmondta, hogy ha az átvevők is fejlesztenek infrastrukturálisan - például beruháznak egy hűtőre -, még szorosabb együttműködésre és több felhasználható ételre számíthatnak a szakmától.
A vendég legyen az első, és ne a megrendelő
Semsei szerint még mindig a munkaerőhiány az egyik legégetőbb probléma az ágazatban, és úgy véli, a robotok sokkal előbb jelennek majd meg a szállítmányozásban, mint az emberi tényezőt igénylő vendéglátásban. Vannak kiemelt napok, amikor az egész ország rendezvényt szervez, ilyenkor az alkalmi munkaerőt egymás elől „lopkodják” a szolgáltatók. A szezonalitás és a szakképzettség hiánya is komoly problémaként jelentkezik, utóbbi esetében fontos szem előtt tartani, hogy a rendezvényszakács és az á la carte szakács más-más képességeket, tudást igényel. A szakember szerint az is nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, kinek szeretnénk elsősorban megfelelni. Jelenleg az a meghatározó, hogy ha a főnök, azaz a céges megrendelő jól érezte magát, mindegy, hogy milyen volt a rendezvény. Ugyanakkor Semsei szerint az lenne az üdvös, és ő ebben, bízik, hogy ez a szemléletet erősödik inkább, hogy a vendég az első, hiszen ez a szakma színvonalának emelkedésével is együtt jár.
Turizmus Online
