hirdetés
hirdetés

Moldávia: óriás Lenin-szobrok és a 130 kilométeres borospince

Pár fős kultúrturisztikai és zarándokcsoporttal jártam Moldáviában. Nagyon régen vágyott úti cél volt ez számomra, ahová most egy tihanyi bencés atya szervezésében sikerült eljutnom.  Az utazás kapcsán sok segítséget kaptunk a kisinyovi (chisinaui, vagy ha úgy tetszik, kisjenői) magyar külképviselettől, valamint a helyi katolikus püspökségtől.

hirdetés

Moldáviáról nagyon keveset tud általában a magyar. Tudja talán, hogy a Szovjetunió egyik utódállama, tán azt is, hogy rendre felmerül, Románia szeretné magáénak tudni a területet, de többet nem nagyon.



A helyzetet bonyolítja, hogy könnyű összekeverni Moldáviát Moldvával. Tisztázzuk hát! Moldva ma Románia keleti része, korábban az egyik román történelmi állam, mely a Kárpátoktól (Erdélytől) keletre fekszik (a másik történelmi román állam a Havasalföld, a Kárpátoktól délre található). Moldva számunkra legjelentősebb vonatkozása, hogy itt élnek a csángó magyarok. Moldvát a mai Moldáviától (másik nevén Besszarábiától) a Prut folyó választja el. A két terület jórészt megegyezik a magyar történelemből Etelköz néven ismert területtel, ahonnan egyes történészi vélekedések szerint a magyarok a Kárpát-medencébe vonultak, ennek feltételezett oka más sztyeppei törzsek meg-megújuló támadásai voltak. Moldva és mai Moldávia a történelem során többször is azonos fennhatóság alá tartozott, például a román ortodox egyház által szentté avatott Stefan cel Mare, azaz Nagy István moldvai fejedelem (1457–1504) idején. A területről biztosan elmondható, hogy a magyar nemzeti „nagylét” körülbelül Mohácsig terjedő időszakában magyar és szláv, a korszak vége felé török befolyás alatt állt, később főleg az orosz és a török, időnként az erdélyi befolyás volt a meghatározó. A változó területen uralkodó román (oláh, vlach) fejedelmek hol egyik, hol másik nagyobb hatalomnak fizettek adót, védelmet várva tőle.

Az 1700-as évek rendszeres orosz-török háborúit követően Moldávia, azaz Besszarábia orosz uralom alá került. Moldva 1859-ig megmaradt fejedelemségnek, majd Cuza ezredes egyesítette Havasalfölddel, s létrejött az első román állam, mely majd 1918-ban sok csalfasággal, budapesti forradalmi események katasztrofális következményeként megszerzi Erdélyt is.

1918-1940 között a teljes terület Románia (azaz Nagy-Románia) része, majd jön a Szovjetunió, és a németekkel kötött ún. Molotov-Ribbentrop paktumban szereplő dátumnál három nappal korábban bevonulva, mintegy 50 ezer román tisztviselőt, katonát meggyilkolva szovjet (azaz ismét orosz) területté teszi Besszarábiát.

A szovjet korszak végére az ország lakossága zömében (kb. kétharmad arányban) „moldovánnak” tartja magát, míg a fennmaradó 30-35% ukrán, orosz, román, lengyel, bolgár és gagauz. Ma a hivatalos nyelv a román és az orosz, de a hirdetmények, feliratok szinte csak román nyelvűek, míg a mindennapok kommunikációja nagyobb részt orosz nyelven zajlik.

Moldávia lakosságának majdnem egyharmada a főváros, Kisinyov agglomerációjában él, egy másik harmad vidéken, míg a harmadik harmad külföldön él, dolgozik, nagyobb részt Oroszországban, kisebb részben az Európai Unióban.

Az 1991-ben a függetlenségét kinyilvánító, kb. 3,5 millió lakosú Moldáv Szocialista Szövetségi Köztársaságban polgárháború tört ki. Ennek 1992-ben vége is lett, azonban eredménye máig hat. A Moldávián átfolyó Dnyeszter folyó bal partján ugyanis létrejött egy állam, a kb. félmillió lakosú Dnyeszter Menti Köztársaság (Transnistria), melyet csak Oroszország (és más szakadár országok, mint pl. Abházia) ismert el – ez jogilag Moldávia része, gyakorlatilag azonban az orosz 14. hadsereg „békefenntartása” révén önálló életet él önálló pénzzel, egyértelmű orosz befolyással.

Moldávia de jure és de facto létező másik része a Gagauzia, azaz a Gagauz Autonóm Tartomány 150 ezer lakossal, 1800 km2-en. A gagauzok tulajdonképpen ortodox keresztény törökök, de magukat az úzok, besenyők, kunok utódainak is tartják. Fővárosuk Komrat (románul Comrat), ahol a ma is gondozott Lenin-szobor árnyékában működik a keresztény törökök egyeteme, államhatalmi szervei, és ott áll egy szoborpark, benne többek között a párttitkárokból államfő-diktátorokká lett egykori szovjet tagköztársasági vezetők szobraival. Nagy hát a zavar, a közép-európai (s még inkább a nyugat-európai) vakargathatja feje búbját, miként is van ez az egész?

Forrás: Wikipedia
Forrás: Wikipedia

Turisztikai szempontból egyrészt ez a talányos ideológiai közeg és ennek építészeti, városképi lecsapódása teszi izgalmassá Moldáviát. Mindenképpen meg kell látogatniuk azoknak, akik a tenger habjai helyett inkább a poszt-szovjet világban mártóznának meg. Itt hiába keresünk gótikus katedrálisokat, középkori várakat, szépen rendezett klasszicista városokat – viszont teljes mélységében tárul elénk a Magyarországhoz ezer szállal kötődő térség történelme. A régebbi emlékek közül kiemelkedik a benderi (románul Tighina) vár a Dnyeszter Menti Köztársaságban, amelyet Dugonics András „királyi tanító” az 1700-as évek végén Neszter-Fehér-várként emleget együtt Gyulafehérvárral, Székesfehérvárral és Nándorfehérvárral. A benderi várat Nagy István fejedelem, majd a törökök építették ki. Az 1700-as évek második felében már többször is ostromolják az oroszok, az egyik csatában részt vett a híres Münchausen báró is, rá emlékeztet a várnál az az ágyúgolyó, melyen a Münchausen-történetek szerint a báró repült. A várat nem egyszerű megtalálni a külső védelmi övezetekben lévő ipari, katonai objektumok között, de megéri megkeresni. A belső vár szépen rendbe van téve, élvezetes a kiállítás, sok a denyesztermelléki öntudatot igazoló szobor, felirat.

A benderi belső vár belső udvara
A benderi belső vár belső udvara


Münchausen báró ágyúgolyója
Münchausen báró ágyúgolyója
Szuhorov tábornok szobra
Szuhorov tábornok szobra


Bender fontos, magyar vonatkozású látnivalója a szép és gondozott katonai temető, ahol más nemzetek katonái között hőseink is nyugszanak.





Benderből a Dnyeszter túlsó partjára, a Tiraspol-Bender alkotta mintegy 350.000 lakosú agglomeráció és egyben a szakadár köztársaság fővárosába, Tiraspolba érdemes átmenni. Tiraspol az egyik a sok orosz alapítású, Fekete-tenger környéki, „-pol” végződésű (a görög polisz szóból) városnak (Szimferopol, Szevasztopol, Mariupol stb.). Alapítója a legendás orosz tábornok, Szuhorov.



A szovjet kort idéző relikviavárosban igazán élvezetes program várhat ránk: látogatás a világhírű KVINT konyakgyárban. Igaz, ma már itt sem gyárthatják a nemes nedűt konyak néven (az csak a névadó Cognac városban megengedett), viszont nem is brandynek, hanem saját névadással divinnek (distillated wine) nevezik. A nagy múltú gyár 2000 hektáron termeli a szőlőt, a konyakokat 5-50 évig érlelik, érésben lévő készletük folyamatosan 1,1 millió hektoliter. A konyakkóstolást professzionálisan szervezik meg, remek falatokkal, magyarázatokkal, haladva a legfiatalabb italoktól a régebbiek felé.





Tiraspolból a keskeny, ám hosszú „országban” akár 200 km-t is utazhatunk északra. Hatalmas kukorica- és gabonatáblák terülnek el a fel-feltűnő, éles kanyarulatokat tevő Dnyeszter folyó partján. A hazai szemmel szinte érthetetlen méretű szőlőültetvények között percekig halad autónk anélkül, hogy bármi mást látnánk. Mi csak 125 km-t megyünk, Ribniţaig. Jé, itt is egy Lenin-szobor a főtéren. Szemben vele piac, vegyesbolt, többek között Porosenko ukrán elnök és „csokikirály” termékeivel. Majd a római katolikus templomba megyünk. Moldáviában, illetve csatolt és elcsatolt részein főként a többnyire már oroszul beszélő lengyel kisebbségnek köszönhetően vannak római katolikusok is. Sőt, közvetlenül Róma alá rendelten katolikus püspökség is van 2001 óta Kisinyovban, jászvásári egyházmegyés, moldvai csángó-magyar származású püspökkel – a nyugati kultúra egyik legkeletibb bástyáján.



Nagy a kontraszt az ízléses, modern katolikus templomból a saharnai román ortodox kolostorba érni. A kolostor nyelve román, de az orosz ortodox egyházhoz tartozik, mint a moldáviai ortodoxok kb. 80%-a. A többiek Bukaresthez húznak, no de ez már politika… Szépen énekeltek a templomban, de beszéljenek a képek:





Moldávia egyik leghíresebb látványossága a cricovai borgazdaság és a földalatti város. Ez a „város” tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy a közeli Kisinyov építéséhez innen termelték ki a követ. Végül kialakult egy 130 km hosszú (!) pincerendszer, melyben főleg villamos hajtású autók közlekednek, s bizony még KRESZ-táblák is vannak a hatalmas labirintusban. És természetesen megállók, ahol rendre bemutatnak valamit a turistáknak. Boroshordókat, pezsgőpalackozót, mozit, melyben a gazdaságról vetítenek filmet, kóstolótermeket. Ez utóbbiak hangulata valamiért hasonlít a saharnai kolostorra, csak éppen luxuskivitelben megépítve.



Ez nem a magyar gazdák kecskelábú asztalos világa a nyerstégla pincében, viasszal vastagon bevont gyertyatartókkal. Nagyon más, ezért is érdemes megnézni.

Kisinyovból álljon itt a római katolikus székesegyház, mint a nyugat bástyájának képe. A templom nyelvei az orosz, a román és a lengyel.



Moldávia élvezhető ország, jó szolgáltatásokkal. Persze a jobb szállodákat meg kell fizetni, a látogatás pedig biztosan egyszerűbb szervezett csoport keretében. Különösen akkor, ha a Dnyeszter Menti Köztársaságba is mennénk. Ide egyébként mindenképpen kell útlevél. A határátkelésekre hosszabb időt kell számolni, a román-moldáv határra akár órákat is. A moldávok viszont barátságosak, kedvesek, elmondásuk szerint azonban boldogok lennének, ha több volna a külföldi vendég.

Jáky Gábor
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai