Az Egyesült Arab Emírségekről mindenkinek Dubaj, esetleg Abu-Dzabi és a fényűző gazdagság jut eszébe. De vajon mit nyújt a Magyarország területénél alig kisebb ország többi része a turistáknak?

Valahogy úgy vagyunk mi, magyarok a lettekkel és a litvánokkal, mint az amerikai turista Budapesttel és Bukaresttel: gyakran összekeverjük. Soha nem jártam a Baltikumban, épp itt volt az ideje landolni a repülővel Rigában. A másik rossz beidegződés, hogy már előre felkészülünk a kellemetlenségekre, ha az egykori Szovjetunió területére indulunk. Igaz, ez a rossz érzés most beigazolódni látszik: bár a számítógépes foglalási rendszer furcsaságainak köszönhetően két érvényes autófoglalással is rendelkezem ugyanannál a cégnél, még sincs egy szabad jármű sem..

Európa legfiatalabb nagyvárosai közé tartozik a háromszáz évvel ezelőtt alapított Szentpétervár, mégis hihetetlenül gazdag látnivalókban. Ősszel különösen gyönyörű a parkokkal megáldott, csatornákkal szabdalt Néva-parti metropolisz.

Megvan: „Don’t cry for me, Argentina”? Igen, ez az a híres dal az Evitából, amelyet Madonna 1996-ban Pesten énekelt fel egy musicalfilm kedvéért. A film Perón elnök feleségéről szól, akit az argentinok nemzeti hősként tiszteltek és imádtak. Ebbe az országba indult, sőt ott egy őserdő mélyére költözött néhány magyar. Dél-amerikai magyarok meglátogatásáról szól a következő történet.

Malopolska, a hozzánk legközelebb eső lengyel régió hegyes, erdős vidék, ahol egymást érik a magyar utazásszervezők által ritkán programozott, értékes nevezetességek.

Malajzia a világ vezető turisztikai nagyhatalmai közé tartozik. Az évi 25 millió turistaérkezés révén a globális toplista 10. helyén áll, Kína után a második legnépszerűbb ázsiai úti cél. A népszerűségnek több oka van, de legfőképp a kiváló infrastruktúra – modern repülőterek, autópályák, szállodák –, a jó ár-érték arány, a sokszínű – maláj, kínai, indiai és bennszülött – kultúra és a sokfelé még érintetlen természeti környezet vonzza Malajziába a turisták millióit.

Meglepően sok egykori hazánkfia él Caracasban. Venezuelában minden magyarnak van egy saját története arról, a közelmúltban hogyan rabolták ki őket, vagy éppen hogyan gyilkolták meg valamelyik közeli hozzátartozójukat. A világ egyik legveszélyesebb országában járunk, és ez cseppet sem túlzás: Irakban tavaly négyezer embert öltek meg, itt a statisztikák szépítésén mesterkedő kormány is elismer tizenhatezer gyilkosságot…

Ahol a sivatagi forróság végeláthatatlan, élettelen homokhegyei és a Vörös-tenger simogató hullámai találkoznak, egy darabka paradicsom született. A Hurghada közelében fekvő El-Gounán az őszinte vendégszeretet a legtermészetesebb viselkedési forma.

A várossá nyilvánításának közelgő 620. évfordulójára készül az ausztriai Rettenberg. A szépséges Tirol legkisebb városa, különleges középkori hangulatával és üvegművészetével méltán vívta ki a világhírnevet.

Casablanca és Marrakech – már ez a két név is elég vonzerő lehet egy marokkói úthoz. Hát még mindaz a természeti szépség és egzotikum, amit a városokon kívül az észak-afrikai ország tartogat az odautazónak.

Megfogadtam, hogy nem fogom leírni azt az öt szóból álló mondatot, amely a magyar és a lengyel nép egymással való jó kapcsolatát hirdeti. Nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert Lengyelország ennél jóval több, mint ahogy az a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet által a Mazuri-tavak vidékére szervezett study touron is kiderült.

Turisztikai kalandtúra a Ráckevei Duna mentén, a svábok, rácok, magyarok lakta Csepel-szigeten.

Franciaország második legnagyobb városa, az oroszlános címerére és fejlett iparára egyaránt büszke Lyon közelebb került a magyar utazók számára az Air France új járatának köszönhetően.

Máltára látogatni felér egy időutazással: a sziget történelmi és kulturális emlékeinek egy négyzetkilométerre eső koncentrációja az egyik legnagyobb a világon. Az épített emlékek híven őrzik a lovagkori hangulatot, ám Málta meseszép öbleivel, gigantikus kikötőivel, kristálytiszta vizével a romantikára vágyó pároknak vagy az extrém sportot kedvelőknek is jó úti cél lehet.

A Vaskapu közelében, a Duna partján fekvő Lepenski Viren tárták fel Európa legrégebbi lakott települését. A nyolcezer évvel ezelőtti kultúra halfejű istenein kívül más különlegességekkel is találkoztunk szerbiai utunk során.

Bár már mögöttünk a tél temetése, a svájci Bázel február végi farsangja mindenképp olyan esemény, amelyrol érdemes megemlékezni.