Kóbor Zoltán igazgató elmondta, hogy a meghívásos versenyen általában 15 csapat vesz részt. Lehetne több is, de a helyszín nem képes több induló befogadására, mivel a csapatok mindent helyben készítenek el. „A versenyen a hazai szakiskolákon kívül még hat ország diákjai képviseltetik magukat. Az idei évben Németországból, Finnországból, Dániából, Szlovákiából, Ausztriából és Lengyelországból érkeztek hozzánk versenyzők.” Az igazgató elmondása szerint az itt versenyző diákok remekül megállják a helyüket az életben. Az iskola 52 éve alatt Kovács Lázártól kezdve rengeteg tanítvány szerzett hazai és nemzetközi hírnevet. Az egyik legutóbbi sikertörténet egy korábbi győztes, Mészáros Ádám nevéhez fűződik, aki ma az első magyar Michelin-csillagos étteremben dolgozik, s azóta már túl van egy három hónapos spanyol ösztöndíjas tanulmányi úton, szintén az étterem finanszírozásában. „Az a precizitás, amellyel akkor igyekeztünk a munkánkat végezni, azóta is meghatározó tapasztalat és élmény az életemben” – emlékszik vissza a volt diák és versenyző. A verseny célja nemcsak a receptek reprodukciója, hanem a komplexitásra kell törekedni: a szín, forma, íz, kiszolgálás mind hozzájárul a vendég elégedettségéhez. Ehhez jön még a szakács egyénisége, amely szintén benne kell hogy legyen az ételben.

Élesben, idegen nyelven

Az idei konkrét feladat mindhárom szakmában az országra vagy egy tájegységre jellemző keresztelői vagy névadói szokások, ételek bemutatása volt az európai gasztronómiai irányzatok figyelembevételével. Az előző években volt már esküvői, reneszánszlakoma-, valamint egészségeséletmód-tematika is. „A pincéreknek rendezett élő verseny izgalmas színfoltja az eseménynek” – véli Kovács László, a Gundel Károly TISZK TÁMOP projektvezetője. A kiírás szerint a versenyzőknek két vendéget kell idegen nyelven fogadniuk, majd kommunikálni kell velük, miközben a vendégek két alkoholos és két alkoholmentes koktél közül választanak. Az elkészítés után a koktélokat szervírozni is kell. Kóbor Zoltán elmondta, hogy az idegen nyelv gyakorlati használatára különös hangsúlyt helyeznek, mert ez egy olyan szakma, amelyben számos lehetőség nyílik külföldön dolgozni. Már a diákévek alatt is Olaszországtól Anglián át Németországig a Leonardo programon keresztül sokak tudnak külföldön egy-egy félévet eltölteni.

A jó szakács is holtig tanul

„Ha nyitottak vagyunk, nekünk, gyakorlati oktatóknak is nagyon tanulságos, előremutató ez a verseny, mert rámutat a hiányosságainkra, a munkánk során felbukkanó ellentmondásokra. Sok ilyen magas színvonalú versenyre lenne szükségünk” – ez már az egykori diák, Vomberg Frigyes véleménye, aki most zsűritagként tért vissza. A versenyt mindig elismert magyar szakemberek értékelik, amelynek alapján első, második és harmadik kategóriákba sorolják a csapatokat. Külön-külön értékelik a külföldi és a hazai csapatokat, amit Vomberg azzal magyarázott, hogy a külföldi csapatok technológiai szempontból előrébb járnak magyar társaiknál, ezért többet is várnak el tőlük. Ezen a versenyen a magyar csapatoknál előforduló hibák, mint például a szárazabb hús vagy a túlzott sózás, a lengyel és a szlovák csapatokra is jellemző volt, ami megerősíti azokat a tapasztalatokat, hogy léteznek technológiai különbségek a nyugati és a keleti országok csapatai között. Ugyanakkor a kecskeméti csapaté lett a legjobb leves és a tavaly győztes nyíregyháziaké a legdekoratívabb tálalás. A zsűri kitért az időbeosztás fontosságára, valamint a „kevesebb több” aranyszabályra is. A korszerű tálalás egy fő elemet emel ki a tányéron, a többi részletnek ezt kell segítenie. Vomberg szerint minden szakács átmegy az „egy tányér az élet” fázison, a lényeg a továbblépés. Ehhez a recept a sok tanulás és olvasás.

Merre tovább…

„Büszkén tekintünk a következő 30 éve elé” – mondta Kóbor Zoltán, aki többször megemlíti elődje, Czubor János címzetes igazgató nevét, akinek neve összeforrt a versennyel. A 31 éve az iskolában oktató Oriskó Ferenc, aki az összes eddigi verseny előkészítésében részt vett, úgy véli, hogy a hagyomány és a megújulás kéz a kézben kell, hogy járjon. „Elgondolkodhatnánk technológiai jellegű (sous-vide vagy molekuláris) versenykiíráson is, ugyanakkor érdemes lenne néhány régi tradíciót is feleleveníteni. Valaha a verseny kerti partival ért véget, amely jó alkalmat nyújtott a versenyzők, bírálók és vendégek számára az együttlétre, beszélgetésre.” „Az iskola népszerűségéről sokat elmond, hogy az idei 1800-as létszám jövőre 2000-re emelkedik. Egyre égetőbbé válik a régi iskola felújítása, mivel a jelenlegi, ideiglenesnek szánt épületben a 73 osztály egyre nehezebben elhelyezhető” – zárta gondolatait Kóbor Zoltán igazgató.