A fürdők terén kiváló adottságaink ellenére még mindig komoly lemaradásban vagyunk osztrák, német, olasz, sőt szlovén versenytársainkhoz képest. Ausztriában a locsmándi fürdő fejlesztése a magyar határ közvetlen közelében 90%-os össztámogatással valósult meg. Ott felmérték, hogy óriási multiplikátorhatással bír egy ilyen létesítmény. A hazai problémák forrását abban látom, hogy a rendszerváltás előtt kialakult hazai fürdővárosokban – például Harkány, Hévíz, Bük - komoly helyi gazdaság épült rájuk, ellenben a rendszerváltáskor rögtön „ellenséges” közgazdasági környezetbe kerültek. A fürdővagyont a privatizáció során a megyei vagy a helyi önkormányzatok kapták meg, amelyek általában gazdasági társaságokat hoztak létre a létesítmény működtetésére. Ugyanakkor a legtöbb esetben a jövedelemtermelő tevékenységek kikerültek ezekből a cégekből. A társaságoknak megmaradt a legkisebb jövedelemtermelő képességgel rendelkező tevékenység: a fürdő üzemeltetése. Ugyanakkor sok településen a szénhidrogén-kutatás „mellékhatásaként” termálvizet találtak, és erre építve országszerte számos, helyi közösségi igényeket kielégítő fürdő is épült. Műszakilag ugyanakkor borzasztóan le voltunk maradva, mivel a legmodernebb hidraulikai és higiéniai technológiát évtizedeken keresztül nem tudtuk átvenni, hiszen ezek COCOM- listán voltak.

Hirtelen megnyílt előttünk a világ, és lett forrás. Az állami támogatás az utolsó órában jött. Persze történtek hibák. Hirtelen nem volt elég tervező, kivitelező, hiányzott a szakirodalom, a képzés. Bizonyos alapkérdéseket sem tisztáztak az új fürdők esetében az elején: nem döntötték el, kinek szánják ezeket. A pályázók sok esetben a pályázati kiírásnak igyekeztek megfelelni, nem a piaci igényeknek. Arra is gondolni kellett volna, hogy az egészségturizmusban hosszú a tartózkodási idő, és erre programot is kell biztosítani a vendégnek, a kiegészítő szolgáltatásokat is meg kellett volna teremteni. Mi itt, Bükön kempinget és egyéb üzleti szolgáltatásokat alakítottunk ki, bővítettük a vendéglátási kínálatot. Fizio-terápiás központot, konferenciacentrumot, rekreációs parkot alakítottunk ki.

A Nemzeti Turisztikai Bizottságnak ülésein is mindig hangsúlyozom, hogy a legalapvetőbb gond, hogy hiába van egészségturisztikai stratégiánk, ha nincs turizmustörvényünk! A fürdők működtetésére vonatkozó szabályok többsége is elavult, egy 37/1996-os számú NM-rendelet van még mindig érvényben. Megváltoztak a technikai körülmények, például a befogadóképesség korlátozását oldani kellene, a kiegészítő szolgáltatások miatt több vendéget is be lehetne csúcsidőben engedni bizonyos fürdőkbe. A rendelet például nem is foglalkozik élményfürdőkkel, hiszen 2000 előtt ilyen létesítményeink nem is működtek. A szakképesítési követelmények is elavultak, sok esetben nincsenek meghatározva. A Fürdőszövetség javasolta egy egészségturisztikai foglalkoztatási kódex létrehozását, amelyben minta lehet az egészségügy, hiszen ott minden maximálisan szabályozva van. A gond az, hogy egy új rendelet megalkotásához tárcaközi egyeztetésre lenne szükség. A modern fürdők automatizált technológiáit sem üzemeltethetné akárki! Az élményelemeket sokkal hatékonyabban is lehet irányítani, a vízkezelés terén is rengeteg változás történt. A tavaly meghirdetett pályázatokkal kapcsolatban pedig félő, hogy elaprózódik a pénz, szerintem a komplex gyógyhelyi fejlesztéseket kellene támogatni. Bükfürdő csak 30%-os támogatási intenzitásban részesült, mert a fejlett nyugat-dunántúli régióhoz tartozik. Az 1,750 millió forintos beruházásból 525 millió forintot kaptunk uniós forrásból, a többit saját erőből kell állnunk. Pedig a külföldi turisták által Magyarországon eltöltött vendégéjszakák tekintetében a harmadik helyen áll Bükfürdő.

Elindult egy közös munka a Központi Statisztikai Hivatallal, és reményeink szerint jövő év elejétől a fürdőkre nézve is kötelező lesz az adatszolgáltatás. Most sokszor azt sem tudjuk, egy fürdőben hány medence működik, nem hogy hány vendégük van. Általánosabb probléma, hogy az egészségturizmusban a kutatásfejlesztésnek és az innovációnak nincs szakmai bázisa. Nincs olyan szervezet, amely ezeket fel tudja vállalni. Ezért kellene létrehozni egy közép-európai balneológiai központot. Az oktatásban is rendet kellene tenni! Együttműködési szerződésekkel ki kellene jelölni olyan oktatási intézményeket, amelyek az OKJ-től a doktori képzésekig minden egészségturisztikai, köztük a fürdők részéről is felmerülő oktatási igényt ki tudnának elégíteni.

Az utóbbi években 6,5 milliárdról 4,8 milliárd forintra esett vissza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által a fürdőknek fizetett támogatás összege, ezért a leginkább rászorulók kiesnek az ellátásból. A közelmúltban úgy tűnt, sikerült megállapodnunk az OEP-pel, aláírtunk egy jegyzőkönyvet december 18-án, hogy a közfinanszírozott részt illetően 15%-os áremelés történne. Ezt a rendelkezést június 18- ig hatályba kellett volna helyezni, de ez nem történt meg.

350 fürdőnk közül 100 tagja a szövetségnek, további 90 szolgáltató pártoló tag. Kiadtuk a Fürdők kézikönyvét, kialakítottuk a fürdők minősítési rendszerét egytől négycsillagosig, most akarjuk bővíteni az ötcsillagos kategóriával. Átvettük az angol/ német nyelvű fogalomtárat az Európai Fürdőszövetségtől.

Először is pozicionálják magukat, válasszanak célcsoportot. Vizsgálják felül a szervezeti struktúrát a cégen belül, használják ki az energiatakarékossági lehetőségeket. Próbáljanak a gáztól függetlenedni! Gondolkodjanak geotermikus energiában, biomasszában, napkollektorban. Az önkormányzatoknak mint tulajdonosoknak meg kell vizsgálniuk, hogy kisebb beruházásokkal hogyan tudnak speciális karaktert adni fürdőjüknek. Minden fürdőt át kellene világítani, mielőtt döntenének a jövőjét illetően. Ehhez külső, független szakértőt kérjenek fel. Fontos, hogy az önkormányzat biztosítsa a fürdő független gazdálkodását. Figyelembe kell venni továbbá a versenyképesség és a fenntarthatóság szempontjait.

Régen 70–72% volt nálunk a külföldi vendégek aránya, ma már csak 60–65%. A németek már csak a vendégkör 35–40%-át adják, az osztrákok 20%-on állnak, a csehek feljöttek ugyanerre a szintre.

Nincs egységes álláspont a szövetségen belül, van, aki árat fog emelni, mások, mint mi, valószínűleg kénytelenek leszünk „benyelni” a pluszköltséget.