A turizmus azon szakmacsoportok egyike, amelyben a legteljesebb a képzési skála, az alapfokú szakmáktól egészen az egyetemi doktori titulusig tart. Bár legtöbbször csak fakultációs képzésként jelenik meg a turisztikai szakmák oktatása a gimnáziumok képzési tervében, mégis a két tannyelvű képzés és maga a turizmusoktatás a jövőre nézve nagyobb fokú lehetőségeket kínálhat a pályaorientáció során.

Az Országos Szakmai Jegyzékben (OKJ) az idegenforgalom a vendéglátás szakmacsoporttal került párosításra a kilencvenes évek elején. Az alapfokú képzéstől haladva a felsőfokú OKJ-s képzésig egyre inkább elkülönül egymástól, kettéválik a turizmus és a vendéglátás.

Az alapfokú képzésnél – a szakmacsoporton belül – nem is lehet konkrétan turisztikai szakmát mondani, ugyanis a pincér, a szakács, a cukrász, a panziós, a falusi vendéglátó inkább a vendéglátós szakmához tartozik.

A középfokú OKJ-s képzésnél is a vendéglátás dominál. Az élelmezésvezető és vendéglős mellett megjelenik a hostess-szakma, amely korábban az idegenvezetővel volt párosítva, mára viszont elkülönülve, mint önálló szakmát hirdetik meg a szakiskolák, azonban kevés hallgatót vonz. Az emelt szinten és felsőfokon már kiegyenlítettebb a szakmák megoszlása: a turizmusrész azonos hányadot képvisel a képzési kínálatban. Az emelt szintű idegenvezető szakma és a felsőfokú idegenforgalmi szakmenedzser mellett a szállodai portás, recepciós, valamint a vendéglátószakmenedzser-képzés jelenik meg az Országos Képzési Jegyzékben.

A legkeresettebb OKJ-s szakmák listáján vezető helyen áll az idegenforgalmi szakmenedzser, míg a 9. helyen a vendéglátó szakmenedzser található. Az elmúlt évekhez viszonyítva, főleg a felsőfokú OKJ-es szakmák esetében jellemző, hogy bizonyos minőségi romlás következett be, ugyanis minisztériumi szakmafelelősök szerint a modulos vizsgáztatással (amely ugyan tartalmaz idegen nyelvi részeket) megszüntették a minimális középfokú nyelvvizsga követelményrendszerét. Míg korábban az idegenforgalmi szakmenedzser hallgatók vizsgára bocsátásának követelményként – szakiránytól függően – egy, illetve kettő középfokú nyelvvizsga volt megjelölve, addig napjainkban elég a választott idegen nyelven kommunikálni.

A minőségi romlás másik kiváltója a vizsgatételsorok gyakori módosítása, olykor a záróvizsga előtti időben történő teljes megváltoztatása.

Ez a gyakorlat bizonytalan helyzetbe hozza a képzésben részt vevőket, és feladja a leckét a tanárnak, a diáknak és a képző intézménynek is. Hogyan várható el a szaktanártól, hogy a záróvizsga előtti hetekben féléves, olykor több féléves anyagot oktasson vagy aktualizáljon az ad hoc kiadott feladatsornak megfelelően, és hogyan várható el a diáktól, hogy ilyen előzmények közepette vizsgázzon?

A szakemberek szerint sokszor az oktatási anyag és a munkaerőpiac elvárásának összhangja érdemben nem érvényesül. Turisztikai vállalkozások körében végzett felmérés szerint használható gyakorlati hozzáértés és használható idegennyelv-tudás a minimális elvárás.

Napjainkban a szakemberek két nyelvvizsgát és legalább egyéves gyakorlati időt akarnak a turisztikai szakma támogatásával bevezetni.

A turisztikai szakképzés zászlóshajójaként emlegetett idegenforgalmi szakmenedzser szaknál a 2008-ban eltörölt nyelvvizsga-követelményt kell visszaállítani, a korábbi – specializációtól függően – egy vagy két középfokú C típusú nyelvvizsgára. Kötelezővé kell tenni az idegenforgalmi alap-, és középfokú képzéseknél a minimum alapfokú nyelvvizsga-bizonyítványt.

A nyelvi követelmények és felvételi eljárások szigorításával az idegenforgalmi szakma eltömegesedése lassítható.

A rendszerváltás óta egyre több hazai főiskola és egyetem képzési programjában szerepel a turizmus eltérő módokon, általában alapszakként vagy egy szak szakirányaként, specializációjaként jelenik meg. Napjainkban a felsőoktatási intézmények Turizmus- Vendéglátás (BA) alapszakot indíthatnak. A Magyar Akkreditációs Bizottság által néhány éve elfogadott oktatható szakirányok a következők: szállodai menedzsment, vendéglátó menedzsment, utazás- és rendezvényszervezés, rekreáció és egészségturizmus, területfejlesztés/ térségmenedzsment.

A szakmaiság aláásását jelenti az a változás, hogy a szakmai gyakorlatok idejét az új rendszerben csökkentették. Továbbra is hiányzik a kötelező szakmai gyakorlatok minőségbiztosításának kidolgozása és végrehajtásának szigorú ellenőrzése. Egyes felsőoktatási intézményekben a geográfus- és a közgazdászképzés során turisztikai szakirányok választhatóak.

Ezt az utat folytatva a hazai doktori iskoláknál megjelenik a turizmus mint PhD-es kutatási téma. Egyes egyetemeken turisztikai tanszékek kezdték meg működésüket, irányt mutatva hallgatóiknak a doktori fokozat megszerzése felé.

A turisztikaiszakember-képzés és a felsőoktatás a régióban

A Dél-alföldi régióban 2009-ben csaknem negyven oktatási intézet hirdetett meg turisztikai és turizmus-vendéglátás képzést. A turisztikaiszakember- képzés csúcsát a főiskolákon és egyetemeken folyó oktatás jelenti. A turisztikai felsőoktatással két intézet foglalkozik. Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar (TTIK) geográfusképzés keretei közt kínál idegenforgalmi szakirányt hallgatói részére 2001 óta. A legkiválóbb tanulók idegenforgalmi tudományos pályáját a – mesterképzést követően – a Földrajzi Doktori Iskola idegenforgalmi területe segíti elő. 2004 szeptemberében Békés megyében a Kodolányi János Főiskola Orosházi Oktatási Központja kezdte meg működését. 2004 óta idegenforgalmiszakmenedzser-képzés folyik, míg 2006-ban a közgazdász turizmus-vendéglátás alapszakot távoktatásban indítottak.

A Szent István Egyetem gyulai Egészségtudományi és Környezet-egészségügyi Intézet Magyarországon elsőként, Európában az elsők között indította be 2006-ban a hétszemeszteres egészségturizmus-szervező alapszakot.

2009-ben a békéscsabai Tessedik Sámuel Főiskola a Szent István Egyetembe integrálódott. A gödöllői egyetem Gazdaság és Társadalom Tudományi Karának kihelyezett képzési helyszínévé vált a korábbi békéscsabai főiskola. Még ugyanabban az évben vendéglátás-idegenforgalom alapszak indult, animációszervező menedzser és konferenciaszervező menedzser szakiránnyal. 2011 szeptemberében – korábban kötött együttműködési megállapodás alapján – a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola hódmezővásárhelyi kihelyezett tagozatán turizmus-vendéglátás alapszakot indít, s emellett felsőfokú szakképzés keretében idegenforgalmi és vendéglátó szakmenedzser szakot is.

A szakemberképzéssel kapcsolatos észrevételek

A Dél-alföldi régió nemzeti kisebbségeinek (szerb, román, német, szlovák, horvát) jelenléte az ún. etnikai turizmust generálja, amely az itt élők mai utódainak vissza- és rokonlátogatásait, valamint a nemzeti kisebbségek hagyományaihoz kapcsolódó utazásokat jelentik. A Dél-alföldi régióba érkező külföldi vendégek anyanyelvének oktatását kell kezdeményezni. A román és a szerb nyelv oktatása két okból is szükséges: Elsősorban Románia részéről az európai uniós csatlakozást követően erőteljes mértékben megemelkedett az érdeklődés Magyarország és a határ menti régió iránt. 2009 decemberében a magyar kormány eltörölte a vízumkényszert Szerbia állampolgáraival szemben, ami jelentős lökést adott a Dél-alföldi régió határ menti turizmusának. 2010-ben 3243 szerb és 20 301 román turistát regisztráltak kereskedelmi szálláshelyeken a Dél-alföldi régióban.

Másodsorban a Magyar Turizmus Zrt. 2011. évi marketingtervében a feltörekvő piacokat célozta meg – köztük a délszláv államokat –, ahol a jövőben erőteljes idegenforgalmi promotálást terveznek.

Az elmúlt tíz évben megvalósult turisztikai fejlesztések a Dél-alföldi régió idegenforgalmi kínálatának minőségi bővítését biztosították. A fejlesztésekkel párhuzamosan nem vagy csak kismértékben történt meg a felmerülő igények kielégítésére, új munkahelyek betöltésére speciálisan képzett szakemberek képzése, átképzése vagy továbbképzése. A fejlesztések főleg a gyógy- és konferenciaturizmus területén valósultak meg. A Szent István Egyetem gyulai Egészségtudományi és Környezet-egészségügyi Intézete 2006-ban szervezett hazánkban egyedülálló módon egészségturizmus-képzést, 2010-re 68 hallgató fejezte be tanulmányait.

Kiemelkedő jelentőségű az alap-, közép- és felsőfokú idegenforgalmi végzettséget nyújtó oktatási intézetek külföldi cserediák-programjainak erősítése, bővítése a Dél-alföldi régióval szomszédos országok részvételével. A határ menti magyar nagyvárosok, főképp Szeged és Békéscsaba, kiterjedt határ menti gazdasági kapcsolatokkal rendelkeznek. Szeged Újvidékkel, Nagybecskerekkel, Nagykikindával, Zentával és Szabadkával, valamint Temesvárral, Araddal ápol kapcsolatot, Békéscsaba Arad és Temesvár mellett Nagyszalontával van kapcsolatban.

A turizmus-vendéglátás alapszak méltán nevezhető a magyar turisztikai szakképzés felsőoktatása zászlóshajójának. Budapest mellett számos vidéki városban folyik képzés. Bár a Dél-alföldi régióban 14 négycsillagos szálloda van, Szegeden még három épül, mégis csak Orosházán működik, és Hódmezővásárhelyen tervezik a turizmus-vendéglátás alapszak beindítását.

A statisztikai adatok jelen pillanatban azt mutatják, hogy csökken vagy stagnál a vendégéjszakaszám a régióban, de a szakma szerint további igény van magas színvonalú, minőségi szálláshelyekre. Csakis a humánerőforrás fejlesztésével érhető el, hogy a magyar turizmusban a minőség domináljon. A minőségi javulás és a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében az emberi tényezőket kell az első helyre emelni a turizmusban is.

Mihály Péter Dániel tanársegéd Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus Képző Kar Szakképzési, Továbbképzési és Távoktatási Központ