De induljunk egy kicsit távolabbról! Például egy szépen kivitelezett, 180 fokos fordulóval a Rigai-öböl fehér homokos tengerpartja fölött, egy Q400-as fedélzetén, amellyel az airBaltic repüli a Budapest és Riga közötti távolságot. A fehérlő tengerpart azért január közepén nem szabad, hogy könnyelműségre csábítsa az embert, akár a 601-es Trabant gépkönyv szerinti gyor- sulása; a repülőből kilépve a szikrázó napsütés ellenére igen kopogós a fagy. Nos, Észak Párizsa – szokták mondani Rigára, pedig Riga nem Párizs, nem is egy mini-Stockholm, hanem az egykori Hanza-szövetség gazdagságából táplálkozó, eseménydús múltú város, ahol az oroszt anyanyelvi szinten a többség ugyanúgy beszéli, mint a lettet.
A szovjet múltra a város turisták által leginkább látogatott részén csak kevés dolog emlékeztet. Az egyik ilyen az északi gótika és reneszánsz emelte vörös tégla templomtornyok fölé cifrán magasodó „Sztálin-torta”; vagyis az 1953–56 között, a Lomonoszov stílusában a szövetkezeti parasztok számára emelt kultúrház. Pont ők nem használták, így a tudományé lett: a lett akadémia egyes intézményei tekintenek ma le a városra. Letekinthet az is, aki szimplán beszáll a liftbe, és felmegy a „torta” második szintjének teraszáig.
A VÁROS A TIÉTEK!
Míg építészeti emlékek esetében megbocsátható, ha egy kevésbé szerencsés korszakról tanúskodnak, addig az ugyanezekről az időkről tudósító viselkedésbeli zavaroktól jobb szabadulni. Így tűnik el Rigában a „nem az enyém, nem érdekel” típusú közösségi magatartás, amelyek miatt koszosak lehetnek az utcák, susnyásak a parkok és kietlenek a tömbházak udvarai. Az eltüntetést pedig az európai kulturális fővárosi évad (Riga2014) szervezői vezénylik. A Riga2014 messze nem a jövőben bizonytalan kihasználtságú presztízsberuházásokról szól, hanem arról, hogy a rigaiak érezzék: ők is részei az évadnak, a felkészülésnek a saját környezetükhöz való viszonyuk megváltoztatásával. Végül is a helyiek az évad nagykövetei. Nosza, vonjuk be őket! Itt ez az udvar, ez az utcafront, ez a házfal, szülessen újjá, jöjjenek a tervezők és kivitelezők, az EKF pénzzel is segít, ha a lakóközösségek megfelelő anyaggal pályáznak. „De mindenekelőtt a szomszédok üljenek le és beszélgessenek egymással, mert a kultúra ott kezdődik, hogy köszönünk a szomszédunknak” – mondja Anna Mukha, a Riga2014 sajtófőnöke. A már a felkészülés éveiben megkezdett tudat- és környezetformálás mára igazi mozgalommá vált – tudtuk meg Anna Mukhától.
KREATÍVAN NEGYEDELT
Már ezt megelőzően elkezdtek a szomszédok egymásnak köszöngetni Riga úgynevezett kreatív negyedeiben, amelyek puszta létükkel és pezsgő szellemi életükkel kiemelt szerepet játszanak idén. A budapesti VI., VII., VIII. és IX. kerületeket jól ismerők nem lepődnek meg ezeken a városrészeken. Azon a közel ötvenoldalas, remekül összeszedett és informatív, negyedeket bemutató füzeten annál inkább, amelyet a Riga2014 adott ki. Ezeket a szomszédságokat a válságban felhagyott, üresen tátongó üzlethelyiségeknek köszönheti a város. Bennük romkocsma és műhely, termelői piac és galéria, flmszínház és közösségi tér nyílt. Az ember nem tud nem kedvet kapni, hogy ne vágjon neki a részben Világörökség rigai belváros területén fekvő negyedek feltérképezésének. Hogy aztán kellemesen elfáradva pihenjen meg mondjuk a MiiT bringaműhely, -bolt és -bár vasárnapi brunchán, hogy egy könnyed ebéd meg egy remek lett sör mellől szemlélje a helyieket. Apropó, sör! Remekül főzik a lettek, ahogy a presszókávé is olyan itt, amilyennek lennie kell.
HASFOGÓ
Maradjunk még kicsit a hasunknál, hisz idén azon keresztül is igyekszik a vendégeit a maga oldalára állítani Riga. Felütésképpen a központi vásárcsarnokukban, a megnyitón kápráztatták el a népet mindenféle jóval, de a piac maga is egy káprázat. Egyrészt a mérete zavarba ejtő, másfelől a kínálat bőségét látva letagadhatatlan a Hanza-kereskedői múlt. A jó minőségű halat az itthoni piacok többségén nagyítóval kereső honf itt egy Fővám téri csarnok mé- retű szekcióban beleszédül a többtucatnyi halaspult kínálatának látványába. Majd szédületéből a csarnok valamelyik, friss halból néhány euróért bőséges fogást rittyentő talponállójában eszmél. Nem véletlen, hogy a lett fővárosé Európa legnagyobb piaca. A több, egymásba nyíló csarnokból álló létesítmény épületei eredetileg Zeppelin-hangárok voltak, amelyeket az 1920-as években telepítettek át Németországból.
EGY FAZÉK ARANY
A piactól egy ugrás a januári tükörjég alatt hömpölygő Daugava folyó partja. Biztos, hogy az évnek nem ebben a hónapjában fuvarozgatta egyik partról a másikra a mitológiai erős ember, Kristaps a népeket. Vagy azt a kisfút, akiről azt gondolta, hogy mit neki a pehelysúlya, végül majd megszakadt, mire átért az egyre nehezebbé váló poronttyal. Épphogy letette, el is pilledt. Mikor felébredt, mellette, a srác helyén egy fazéknyi arany csillogott. Mesélik, ebből az aranyból kezdték el felépíteni Rigát. Végignézve a századok termését a gótikától a buja rigai szecesszión át a kortárs városképi elemekig, el kell ismerni, jól használták fel a fazék tartalmát. És ha már modern, nem kell sokat sétálni a parton, hogy elérje az ember az EKF-évadra épült, kevés reprezentatív épület egyikét, a Fény Palotáját. Az évtizede készülő, az új nemzeti könyvtárnak otthont adó ház 2014-re történt befejezése nem volt szándékos; így hozta a sors. A sokat látott projekt eredmé- nyeként felhúzott, különös formájú ház íve a helyi rossz nyelvek szerint a lett gazdaság válság környéki GDP-grafkonja.
Nos, ez a grafkon nagyban hozzájárult a presztízsberuházások elmaradásához. Az évad költségvetését 2009-ben tervezték meg, a válság közepette. „Ki tudta akkor még, hogy mit hoz 2014?” – tárja szét a karját Anna Mukha. És amikor elkezdtek a dolgok jobbra fordulni, maradt a józan ész és a szűkösebb forrásból megvalósítható programok. ,,Bár egy méretesebb koncerttermet elbírna a város” – somolyog Mukha.
Köszönjük az airBaltic, a Riga2014 és a LiveRiga meghívását.
