Tennivaló akad bőven, hisz a húszéves múltra visszatekintő próbálkozások ellenére a turizmusnak ez a nyugaton népszerű ága máig nem honosodott meg igazán a Balaton környékén. Néhány szolgáltató kivételével a többség még mindig idegenként kezeli. Sok szálláshelyen még elő- és utószezonban sem fogadnak szívesen egyéjszakás vendéget. A csillagtúrákhoz szállás még csak lenne, de a megfelelő, élményeket kínáló túraútvonal-ajánlatok többnyire hiányoznak.

A tanácskozás bevezetőjeként Bodor Ádám, a közlekedési tárca kerékpárosügyekkel foglalkozó miniszteri biztosa beszélt a 2007–2013-ig tartó időszakra szóló kormányzati tervekről. Fontos célként említette, hogy rákerüljünk a kerékpáros-turizmus európai térképére, hisz ezen a piacon csak Németországban 2,5 millió potenciális utazóval lehet számolni. A program keretében hét év alatt 56 milliárd forintot szánnak kerékpárutak építésre – ebbe nem csak a turisztikai célú utak tartoznak bele. Környei Balázs szerint a kerékpáros turistákat csak akkor lehet egy adott helyre csábítani, ha a vonzerőkből és a természetes környezetben megvalósuló attrakciókból megfelelő csomagot tudunk összeállítani, amely kiegészül a maximális biztonságérzetet nyújtó infrastruktúrával, kerékpárosbarát szolgáltatókkal, megbízható információkkal a promócióban és a terepen.

Lorschy András úgy vélte, másodlagos tényező az önálló kerékpárútépítés, hisz tele van az ország biztonságos kisforgalmú közutakkal, jól járható erdészeti, vízügyi, bányászati és mezőgazdasági utakkal. Ezeket kell felmérni, feltérképezni, szükség esetén megnyitásukról egyeztetni s a vonzerőkkel összehangolva kitáblázni. Ehhez szükség lenne az erdőtörvény módosítására is, amely mai formájában korlátokat állít a kerékpáros-turizmus elé. Fontos feladat a fenntartás megszervezése és az ezt segítő monitoringrendszer kiépítése. A térségi program elindítását szorgalmazó Oláh Péter, a Karos Spa elnök-vezérigazgatója saját tapasztalatukra hivatkozva jelentette ki, hogy biztos jövő van a kerékpáros-turizmusban. Szerinte a szállodáknak érdemes ebbe bekapcsolódniuk. Minimum egy biciklitámasztót kell kialakítani, de még jobb, ha tárolási és szervizlehetőséget biztosítanak, kerékpárokat kölcsönöznek a vendégeknek. Ők egy biciklis szervezettel közösen lassan már három éve nyújtják ezeket a szolgáltatásokat: egyórástól akár hat napig terjedő programokat kínálnak. Külön nem kérnek érte pénzt, mégis megéri nekik.

Most ki akarnak lépni saját falaik közül, mert térségi együttműködéssel ez a forma még hasznosabbá tehető. A közös munkához mindenképpen kell valamilyen szervezet, amelynek Zalakaros lehetne a bázisa. Ők szívesen vállalják a gesztorságot – jelentette be. A létrehozásra javasolt Teker Termálút Kerékpáros Egyesület, illetve a megvalósítandó program földrajzi határait a jövőben pontosítják. Északkeleten Keszthely, Hévíz s talán a Keszthelyi- hegység vidéke kapcsolódna hozzá, északon Kehidakustány, délnyugaton Nagykanizsa, délkeleten Marcalinál lenne a határ.

Szabó Csaba, a Hévízgyógyfürdő Kht. igazgatóhelyettese hasznosnak minősítette a kezdeményezést. Bejelentette, hogy ők is részt akarnak venni a projektben a kerékpárút egyik állomásaként, akár pénzzel is hajlandók beszállni az együttműködésbe. A kerékpáros-turizmus segíthet a jelenleginél egészségesebb, a szezonokra kevésbé épülő turizmusszerkezet kialakításában és új célcsoportok elérésében, vélte Horváth Orsolya, a Hévíz Turizmus Marketing Egyesület képviselője, aki ugyancsak jelezte csatlakozási szándékukat. Negyven kölcsönözhető kerékpárral és új, látványos útvonallal kapcsolódik a programhoz a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kis-Balaton Háza. Az ősszel elkészült öt kilométeres aszfaltozott út a Ciril–Metód emlékoszlopnál lévő kerékpárosháztól Balatonhídvégig halad az egyes tározó partján. Be akar kapcsolódni az együttműködésbe a nagykanizsai központú Pannonhát–Dél-zalai Turisztikai Egyesület, a zalaszabari önkormányzat, a hévízi Hotel Európa Fit és a vendéglátó város, Zalakaros is, amelynek polgármestere, Szirtes Lajos arra figyelmeztetett, hogy túl kell lépni a település határain, térségben kell gondolkodni.

 A résztvevők végül megalakították az egyesületet, s egy februári pályázaton már közös projekttel akarnak indulni. Az elfogadott szándéknyilatkozat más fontos feladatokat is meghatároz. Kerékpárosközpontot szeretnének létrehozni Zalakaroson, Hévízen és később máshol is. Mindegyik egyszerre lenne őrzött tároló, kölcsönző, szerviz, túraszervező és információs központ. Elindítják a közös marketingmunkát s a Balaton-körúthoz kapcsolódó „Termálút kerékpáros útvonal” megtervezését, majd kitáblázását. Az útvonal kijelöléséhez rendezniük kell egy másfél évtizede húzódó ügyet: kerékpáros- kapcsolatot kell létesíteni Fenékpuszta és Sármellék között, hogy ezzel Keszthely–Hévíz térségéből és a balatoni biciklikörútról elérhetővé tegyék a Kis-Balaton Ies tározóját és vele Zalakarost. Fenékpuszta és Sármellék között jelenleg csak a 76-as főúton lehet közlekedni, ám az a nagy autóforgalom miatt kerékpárral járhatatlan. A Balaton-törvény módosítás alatt lévő anyaga szerint a főúttal együtt haladó régi vasútvonal mellett alakítanák ki a kerékpárutat. A turisták szempontjából ez szerencsétlen megoldás lenne, mivel a főutat gyorsforgalmi úttá fejleszthetik, hogy az M7-es és a tervezett M9-es autópályákat összekösse. Újra forgalom alá helyezik a vasútvonalat is, hogy ebből az irányból is kapcsolatot biztosítson a sármelléki repülőtérrel. Ilyen zajos környezetben nem lenne vonzó a biciklizés. De nincs is szükség rá, hisz ahogy az egyesület terveiben is szerepel, kiváló útvonalat lehetne kialakítani a déli keresztcsatorna murvázott töltésén. A vízügyi igazgatóságnak nincs kifogása a töltés megnyitása ellen, csak a nemzeti park akadályozza a biciklis behajtást a kis-balatoni 2-es tározó élővilágának védelmére hivatkozva. Talán most megoldódik a kérdés. A nemzeti parkot is felügyelő Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter kijelentette, elvárja, hogy a gátakon kerékpárút legyen, mert a kerékpározást támogatni akarják. Ezt szeretnék a zalaiak és a turisták is. A Fertő-tavi példa bizonyítja, hogy lehet kompromisszumot találni a turisztikai és a természetvédelmi érdekek között.

Balatoni biciklisták

A balatoni üdülőkörzet fejlesztési elképzelései között először az 1980-as évek közepén jelentek meg a kerékpárutakkal kapcsolatos központi tervek. Az első 18 kilométeres szakasz a tervezett időben megépült Akarattya és Balatonalmádi, illetve Balatonfüred és a 71-es főút tihanyi elágazása között; kilométerenként egymillió forintba került. A következő években a bicikliút-építés lekerült a napirendről, csak elszigetelt szakaszokban folytatódott. Nemcsak a pénz hiányzott, az akkoriban bibliaként kezelt fejlesztési koncepcióban a szerző egyszer említi érintőlegesen az ügyet. A Balatoni Idegenforgalmi Bizottság 1994-ben foglalkozott ismét a bicikliút továbbfejlesztésének lehetőségével. Addig összesen mintegy 40-50 kilométernyi szakaszt építettek meg, jelöltek ki kisebb-nagyobb darabokban. Közülük több inkább csak a támogatáskérés indoklásánál hordozta a bicikliút nevet, valójában az érintett települések így szereztek könnyű pénzt hiányzó járdáik megépítésére. Újabb lökést adott az ügynek az Országos Idegenforgalmi Bizottság 1997. májusi határozata, amely kiemelt feladatnak minősítette a balatoni kerékpárút kiépítését. Miniszteri biciklis felvezetéssel ekkor tűzdelték tele a déli-parti villasorokat „Balatoni kerékpárút” táblákkal. A túrázni akarók inkább elkerülik ezeket az útvonalakat. Szintén ebben az időszakban történt, hogy harminchét település és más szervezet összefogásával elkészítették a Lesencétől Zalakarosig kiépülő kerékpárút tervét. A hálózat, amely érintette volna a Kis-Balaton töltéseit is, máig csak részben készült el. A pénzhiány mellett a természetvédelmi szervezetek ellenállása akadályozta a megvalósítást. A balatoni kerékpárút-hálózat kiépítésében a fordulópont 2000 márciusában volt, amikor a közlekedési tárca politikai államtitkára bejelentette, hogy a következő két évben több százmilliós keretet biztosítanak a hálózat kialakításához. A nyomvonal meghatározása előtt azonban elmaradt az igazi egyeztetés, vita. Hiába volt a kapkodás, a teljes hálózat így sem készült el a tervezett két év alatt. Az ekkor megépített és kijelölt szakaszok jelentősen javították a biciklisek biztonságát, és enyhítették a gépkocsival közlekedők gondjait. Ám a kerékpáros-turizmus máig nem vált a balatoni régió meghatározó formájává. Ennek egyik oka, hogy a kialakított hálózat elsősorban közlekedésre, nem túrázásra szolgál. Persze ez volt a döntéshozók alapvető célja. S ahol útközben kínálkozott volna valami ezen túlmutató lehetőség, ott a nemzeti park vezetői harcolták ki, hogy a biciklisek maradjanak csak a főutak mellett, a madarak helyett hallgassák az autók hangját.