Sharm el-Sheikh jobb szállodái egy átlagos februári reggelen most épp úgy néznek ki, mint bármikor máskor. Az éttermekben hatalmas a tolongás, a kolbászok, szalonnák, croissant-ok és müzlis tálak vonzzák a reggelire érkezőket. Ki már fürdőruhában, ki még kicsit melegebben öltözve, de lazán, fesztelenül készül az újabb nyugis napra. A hatalmas ötcsillagos szállodák magukba zárt kis világot alkotnak. Az utasok golfautókon száguldoznak az éttermek és szórakoztatócentrumok, ne meg a tengerpart között. A Rixosban, ahol mi laktunk csak étteremből van 11, de ha a vendég úgy akarja, akár a tengerparti kis házba is kiviszik az ebédjét. A cél, hogy lehetőleg el se kelljen hagynia a szálloda területét. Nagyjából megszokott életét éli a bazár is. A boltok dugig áruval, az orosz turisták pedig keményen alkusznak mindenre. A diszkók este tele. Bár a hőmérséklet nem éppen trópusi, ez az angol lányokat látszatra nem zavarja, miniszoknya-dzseki kombóban nyomják a tuc-tucra. Business as usual.

Az aranykor emléke

Hogy nincs egészen minden rendben, azt azért már ott látni, hogy a szállodák kapujában mindenütt csengős kapu van, a belépők csomagját kulturáltan, de határozottan átvizsgálják. A város környékén ellenőrzőpontokat állítottak fel. Rendőrök, katonák vizsgálják át a kocsikat, ellenőrzik az iratokat. Sharm el-Sheikh (és gyakorlatilag a félsziget teljes déli része) a turizmusból él. És attól retteg, hogy történik valami, itt, vagy a fővárosban, vagy bárhol másutt az országban, ami még több turistát riaszt el, még több potenciális utasban kelti azt a látszatot, hogy Egyiptom nem biztonságos. Az elmúlt évek politikai zűrzavarát bizony nagyon megszenvedték. Akárkivel beszéltünk, mindenki a 2010-es évet hozta fel példának. Az aranykort, amikor Sharmra kitehették a megtelt táblát. Abban az évben több, mint 14 millió turista érkezett Egyiptomba, és több, mint 13 milliárd dollárt hagytak ott. Ezzel megtermelték az ország valutabevételeinek 19%-át, és a teljes GDP 12%-át. Akkor mindenki a fényes jövőről ábrándozott, és egyre magasabbra ívelő grafikonokat látott maga előtt. 2020-ra már 20 millió turistát, és megkétszereződő bevételeket szerettek volna elérni. No ebből nem lett semmi.

Az arab tavasszal járó zűrzavar már 2011-ben radikálisan visszavetette a turisták számát. (9,47 millióra), majd a Murszi kormány politikája félemlített meg sok nyugatit. Bár szavakban mindig a turizmus fejlesztése mellett voltak, de az európai turista számára az az eshetőség, hogy betiltják az alkoholt (amiről komolyan tárgyaltak az akkori kormánypárt köreiben), vagy a nőknek kötelezővé teszik a kendőt (amit azért még az akkori kormánypárt is soknak érzett volna, de iszlamista ellenzéke nem) nem igazán vonzó. Különösen rossz üzenet volt, amikor Luxor kormányzójává annak a szervezetnek egyik vezetőjét akarták kinevezni, amelyik 1997-ben halomra mészárolta a turistákat. Sharmban máig éreztük az üzletemberekben azt a határozott ellenszenvet, amelyet a múlt nyáron megbuktatott iszlamisták iránt éreznek. A negatív trendek folytatódtak 2012-ben is, 2013 nyarán pedig a katonai hatalomátvétel, majd az azt követő összecsapások tovább rontották az üzletet. Egyiptomról már csak olyan képeket láttak a potenciális utasok, amelyeken tankok, tüntetők, vízágyúk, halottak voltak - ilyen helyre mégis ki akarna menni? Az egyiptomi Turisztikai és Vendéglátói Minisztérium januárban közzé tett adatai elkeserítőek: 2013-ban 41%-al csökkent a turizmusból származó jövedelem nagysága, mindössze 5,9 milliárd dollárt tett ki.. 2013 júniusa és szeptembere között - ami a legforgalmasabb időszaknak számít - 57%-al kevesebb turista töltött egy éjszakánál többet Egyiptomban. Ez nem csak arra a legalább 2 millió emberre jelent csapást, aki közvetlenül a turizmusból él az országban, hanem azokra is, akik közvetve - mint gyártók, szolgáltatók - élnek belőlük. Sőt az egész országra, hiszen Egyiptom valutatartaléka például 2011-ben még 36 milliárd dollárt tett ki, mely mára azonban 17 milliárd dollárra esett vissza.

A visszaesés mértéke azonban nagyon különböző régiónként. Kairóban vagy Luxorban gyakorlatilag megszűnt a turizmus. Az elmúlt években a szállodák töltöttsége 1-5% (!) volt. A Níluson a a 253 turistahajóból volt időszak, amikor csak 5 üzemelt. Ehhez képest Sharm el-Sheikh vagy Hurghada egészen jól állnak: a visszaesés "alig" 50% volt. Vendéglátóink büszkén mesélték, hogy az oroszok és angolok sosem hagyták el teljesen a Sínait. A "legrosszabb" időkben is kitartottak. ma is ők adják az utasok kétharmadát.

"Üdvözöljük a béke szigetén!"

Mondta egyik vendéglátónk. Egy elegáns olasz étteremben ültünk, ahol még a szalvétákat is láthatóan Európából hozatták, nem hogy a bresaolát. Jó egyiptomi borokat ittunk, és közösen reménykedtünk. 2014-re már mindenki valami jobbat vár. bíznak a leendő új elnökben, a kormányban, parlamentben, de leginkább a hadseregben, hogy majd rendet tesz itt is.

Abban bíznak, hogy Sharmot el lehet választani az ország egészétől - és persze abban is, hogy az ország egészében jobban fognak menni a dolgok. Az első feladat a könnyebb. A félsziget déli része elég messze esik Kairótól, Alexandriától, de még a néha szintén forrongó Port Szaidtól Szueztől is. Őshonos lakosság gyakorlatilag nincs, aki itt van az a turizmusból él. A fővárosi politikai játszmák így nem érnek el idáig. A kormányzó pedig, amennyire lehet, igyekszik hermetikusan elzárni a területet a félsziget északi részétől is. Nem véletlen az sem, hogy Khaled Houdát nevezték a terület vezetőjének. Békésebb időkben talán egy volt szállodaigazgató, üzletember kerülne ebbe a székbe, a kormányzó azonban nyugalmazott katonatiszt, a hatodik páncélosdandár illetve a kairói Katonai Akadémia volt parancsnoka. Részletesen mesél arról, hogy milyen biztonsági intézkedéseket foganatosított. A két tartomány (Észak és Dél Sínai) határát lezárta a hadsereg, a nemzetközi vizeken a haditengerészet őrködik, a városokat őrzi a rendőrség, az utakon húsz kilométerenként vannak ellenőrzőpontok, a felderítésben, a sivatag ellenőrzésében pedig számíthat a beduinok támogatására. Hosszan szenvedélyesen érvelt a mellett, hogy amióta ő itt van turistának haja szála nem görbült meg és ez egészen múlt vasárnapig igaz is volt. Bár ottjártunkkor a szállodák még mindig félgőzzel üzemeltek a töltöttség nem haladta meg az 50%-ot, jó jelnek vették, hogy a szilveszteri csúcsidőszakban ismét 70% fölött volt a foglaltság. Igaz, a kieső külföldiek helyett - éppen a kairói zűrzavartól való távolság miatt is - sokan érkeztek belföldről.

A tábai merénylet azonban - amelyben négyen, köztük három dél-koreai turista halt meg - kétségtelenül ront a képen. Igaz nem ez az első hasonló támadás a félszigeten, sőt a korábbiakban sokkal több volt az áldozat. 2005-ben Sharm el-Sheikhben több mint 100, 2006-ban Dahabban 23 áldozatot követeltek merényletek, amelyek, akárcsak a mostani, szélsőséges iszlamista csoportokhoz voltak köthetők. Mégis, akkor fél év alatt minden rendbe jött, és a turizmus szépen ívelt felfelé. Most viszont egy újabb, még rosszabb félév éppen a régóta várt kibontakozást teheti tönkre. Ha pedig, minden biztonsági intézkedés ellenére az a merénylet nem marad elszigetelt eset, akkor a gondok - rövid távon - még súlyosbodhatnak is.

Egyiptomi elemzők ugyanis attól tartanak, hogy azok a szélsőséges csoportok, amelyek kiszorultak a hatalomból, most szisztematikusan próbálják aláásni az új kormány bázisát, és erre a turizmus elleni támadás kiváló eszköz lehet. Így aztán a megtorlás sem maradt el. A félsziget északi részén, ahol a kormánnyal szemben ellenséges érzelmű beduinok között rejtőzködnek a szélsőséges terroristák - no meg az ember és egyéb csempészek - szabályos katonai offenzíva indult. A légierő bevetéseiben azt sem tudni hányan haltak meg. A végső cél nyilván az eddigi "védett övezet" kiterjesztése.

A Sohotól Hollywoodig

Közben a helyi üzletemberek láthatóan előre próbálnak menekülni. Négy nap alatt három új hely megnyitóján jártunk, és mindenütt folyamatos építkezéseket láttunk. Persze ezek az új helyek is igyekeznek alkalmazkodni a változó időkhöz. A Soho Square tulajdonosa dúsgazdag, Angliában élő egyiptomi. A szórakoztató negyed, amelyben szállodák, éttermek korcsolyapálya és hatalmas zenélő szökőkút is van Európát hivatott idézni. De a jégbár, ahol a fő attrakció, hogy mínusz 8 fokban ihatunk egy kólát nyilván nem az oroszokat vonzza majd, akik éppen a mínuszokból menekülnek ide, ahogy a zenés szökőkút műsorválasztékán is látszik a hazai közönség ízlése. Az európai kulisszák között a kairói középosztály szórakozik felszabadultan. A sétálóutcák végében pedig korlát és csengős kapu áll. A Hollywood világító emberalakjain, ezeregyéjszakás díszletein is alig száradt meg a festék. Tulajdonosa szintén egyiptomi - és szintén bizakodik. A műsorban kínai cirkusz és dínóshow váltja a hastáncot, csak, hogy mindenki jól érezze magát, a világító műpálmák alatt pedig népviseletre emlékeztető miniszoknyába öltözött orosz lányok fényképezkednek az egyiptomi családokkal. A szürreális környezetben mindenki arról beszél - jövőre már biztos jobb lesz. Hiszen a potenciál megvan - 23 hónapon át tart a szezon, az árak nyomottak, Európa közel van, és Egyiptom olyat tud adni a látnivalók terén, amit másutt nem láthat az ember. A vacsoránál a kormányzó többször is elmondja: Egyiptom ennél többet érdemel. Ezzel igazán nem tudnánk vitatkozni.