Magyarországról Jordániában kicsit hosszúra nyúlhat az út, ha az ember a bécsi indulásra szavaz. Főképp, ha a Budapestről reggel hétkor induló menetrend szerinti buszt a bécsi reptér felé félúton egy mélységi ellenőrzésre szólítja ki a rendőrség. De tulajdonképpen nem sietős, mert a Royal Jordanian (RJ) Schwechat-ról hetente négyszer közlekedő járata délután kettő előtt nem indul. Az RJ közvetlen bécsi járata egy opció a sok közül, amit ezekben a gazdaságilag ingatag időkben kisebb valószínűséggel választ az egyénileg utazó a szinte egész évben stabil 700 euró körüli economy osztályra szóló publikált menettérti viteldíja miatt; akármennyire is első osztályú a turistán a kiszolgálás. Mintha megegyeztek volna az útvonalat szintén közvetlen repülő Austrian-nel; náluk sem nagyon kapni 700 euró alatt a bő három órás útra retúrjegyet. Ugyanakkor az RJ péntek délutáni járata tele, jóformán egy szabad hely sem maradt az A321-esen. Ammánba érkezve derül ki, hogy a gépen lévők jelentős része csomagtúra résztvevője, akiket idegenvezető vár. Csomagban vásárolva bizonyára versenyképesebb árakat kínál az RJ is. Ha valaki nem bánja a rövid reptéri éjszakázást, a Turkish a fenti ár feléért repíti Ammánba. Ott vannak még a Vörös-tengeri Aqabába repülő charterek, mellyel meglepő mód a magyar turistáknak tavaly legfeljebb 15%-a jutott el a közel-keleti királyságba a jordán turisztikai hivatal adatai szerint. Továbbra sincs közel-keleti cikk mélabús malévezés nélkül, hiszen valaha a Malév is repülte Ammánt, de a forgalom jelentős része átszállt a Ferihegyen.

Az odajutás esetleges nehézségei azonban ne szegjék senki kedvét, hogy Jordániával kezdje vagy folytassa az arab világgal való ismerkedést. 

Az idők folyamán számos nép telepedett le az önálló államként alig 100 éve létező Jordánia területén. Nabateusok, görögök, rómaiak, arabok, keresztesek, törökök hagytak hátra olyan örökséget, melyre éves szinten a GDP 10%-át előállító turizmust építettek. A Magyarországnál alig kisebb Jordánia a fő turistacsapások mentén teljesen biztonságos. A rendről egyebek mellett a Turista Rendőrség gondoskodik mintegy 13 őrssel Jerash-tól Aqabáig. A nyugati kényelmet kereső „csomagturistáknak” pedig végképp nincs mitől tartaniuk, hiszen több százmillió dináros befektetéssel olyan nagy hotelláncok vették be egyebek mellett a Vörös- és a Holt-tenger partját, mint a Marriott, az Intercontinental vagy a Mövenpick. 

Hét dombon

Dimbos-dombos vidékre épült a főváros, Ammán. Ahova az ember néz, zöld pontok fénylenek a kétmilliós nagyváros estébe burkolózott dombjainak tetejéről. Az iszlám zöld színe ez számtalan mecset tetején, tornyukból rendre felhangzik a gépmüezzin hangja.

Éberebb alvók ezzel köszönthetik a hajnalt és indulhatnak a főváros egyik fő nevezetessége, a Citadella felé. A gigantikus oszlopokat és egykori szultáni palotákat felvonultató erődítményből körültekintve nem hét dombon, hanem legalább kétszer ennyin terül el az első ránézésre csupa egyforma házból álló város. 

Ammánban is érdemes belecsobbanni a város forgatagába, a bazároktól az üvegcsoda felhőkarcolókig. És fáradtságunkat enyhítendő betérni egy-egy vendéglőbe, ahol a mediterrán vidékek salátáival, kenceficéivel és nyársonsültjeivel lakhat jól az utazó. Hogy aztán újra erőre kapva utazzon fél órát Jerashig, a Római Birodalom egyik legnagyobb területű és épségű romvárosáig. Ókori oszloprengetegből emelkednek itt letűnt korok isteneinek templomai, szentélyei római szekérutak és amfiteátrumok mellett.  

A legészakibb korallzátony

Az autópálya monotóniáját ellenőrző pont töri meg. Az aqabai tartomány külső határa vámhatár, ahol távozáskor az Aqabában vámmentesen megszerezhető portékák - ital és dohány - mennyiségét ellenőrzik. A szabadabb vámszabályok ellenére ne legyenek illúzióink: a boltokban olcsón kapható bort vagy sört a vacsorához rendelve már aranyárban mérik. Kárpótoljon minket, hogy egy jól megtömött vízipipa még egy felkapottabb zenés teraszon is csak 1200 forint körül füstölhető el. 

Aqaba környéke olyan benyomást kelt, mintha valami sci-fikben látott kopár bolygó égig érő és élettelen sziklái tövében feküdne egy zsongó, zölddel gazdagon tarkított tengerparti város. Ennél ordítóbb a különbség, ha az ember a holdbéli hegyeket azzal a színes gazdagsággal veti össze, ami az Aqabai-öböl víz alatti élővilágát jellemzi. A 20 fok alá szinte sosem hűlő vízben a Föld legészakibb korallzátony ökoszisztémája éli életét. Már a part menti sekély vízben is bizarr lényeket látni káprázatos színű korallok közül. Az ókorban már komoly kikötővárosként számon tartott Aqaba a 20. század közepén apró halászfaluból nőtt vissza tengeri kapuvá, melyhez a gazdaság másik helyi motorját is megalapozandó, mintegy 6 ezer négyzetkilométernyi sivatagi területet engedett át Szaúd-Arábiának 12 kilométernyi tengerpartért. Így lett mára a jordánoknak 25 kilométer partjuk. Nyugat felé Aqaba szinte összeér a másik idegenforgalmi fellegvárral, az izraeli Eilattal. 

Ahol csak a só virágzik

A Holt-tengerből a korallok hiányoznak, nincsenek, csupán a só virágzik mindenfele. Se állat, se növény nem bírja azt a sókoncentrációt, ami a Föld legmélyebb szárazföldi pontján hullámzó, a nyílt tengerektől földmozgások által elzárt Holt-tenger vizében található. A nagy sűrűségű és felhajtóerejű vízen, nem tréfa, valóban úgy lebeg az ember, mintha egy gumimatracon feküdne. A hasról hátra fordulásnál gyakorlatilag ki kell támasztani, mint egy tornatermi filcen talajgyakorlatkor. A vízből kijövet a parton egy hatalmas amforából bekenhetjük magunkat holt-tengeri iszappal, majd egy idő után az egészet lemossuk a tengerben. Napnyugta után itt, a jordán oldalon tilos a vízbe menni, nehogy valaki átússzon a szomszédos Izraelbe. Más kérdés, hogy aki át tud úszni ezen a Stanislaw Lem Solarisának tengeréhez hasonló lekváron, az megérdemli, hogy elérje Izrael partjait. De ki hagyná ott azokat a remek üdülőközpontokat a jordán parton egy kétes kimenetelű átúszásért, miközben közúti határon ennél egyszerűbben is átkelhetünk a Jordániával jóban lévő szomszédba? A vízparton, távolabb a katonai megfigyelő állomásoktól, több nemzetközi lánc sem sajnálta a pénzt házai felhúzására. Van itt Marriot, Intercontinental és Mövenpick, A szállodakomplexumokban pedig az arab mellett orosz szót hallani leginkább. 

A világ legnagyobb spa-jaként emlegetett Holt-tenger sajnos nincs jól, egyszer csak eltűnik, ha belátható időn belül nem pótolják az elpárolgó vizet. Évente mintegy 80 centiméter víz válik levegővé, miközben csak 10 centi csapadék hullik. A kiszáradás oka a mezőgazdasági művelés magas vízigénye a Jordán folyó környékén. A Vörös-tengerből pótolnák a vizet - a 10 milliárd dollár költségvetésű projekt finanszírozásához a Világbanktól remélnek segítséget. Ehhez azonban az érintett országok politikai egyetértése szükséges. Árnyalja a képet, hogy nem elég egy csatorna; valahogy meg kell oldani a 400 méteres szintkülönbséget, ráadásul számos kulturális emlék is veszélybe kerülne az útvonalon. 

A Hold völgyében

Ha álomtalan mély alvásból ébrednék Wadi Rum avagy a Hold völgye közepén, könnyen elhinném, hogy voltaképp a Marson vagyok: vörös sziklák, vörös homok, vízfolyások kiszáradt medre. Nem véletlen, mesélik a helyiek, hogy a másfél Budapestnyi Wadi Rum számos, Marsról szóló film helyszíne. Részben itt forgatták a mai Jordánia területét az oszmán uralomtól való megszabadításban segédkezet nyújtó Thomas Edward Lawrence-ról (Arábiai Lawrence) szóló filmet is. Két filmezés között a turizmusé a főszerep. Se szeri, se száma a turistákat sivatagi szafarira fuvarozó terepjáróknak.

Egy pár órás körbe belefér a bizarr formájú és színű sziklák, elképesztő szurdokvölgyek megcsodálása, majd miután turistáékat felmászatták egy vörös homokdűnére is, turizmusból élő beduinok kínálják őket teával, kardamomos kávéval sátrukban. Nem mellesleg, ezek a sátrak kemping gyanánt is szolgálnak. Ez nem is csoda, mivel itt még a legkényelmesebbeknek is érdemes eltölteniük egy éjszakát, mert olyat látnak az éjszaki égbolton, ami mögött az európai csillagos ég parkok többsége elbújhat. A kempingekből mintegy 20 található szerte e marsbéli tájon. De hogy örülnének a NASA központjában, ha a Mars felszíne alatt lelnének annyit vizet, amennyi a Wadi Rum alatt rejtőzik! Állítólag 110 évre elegendő édesvíz készlet található a kopár táj alatt. A 83%-ban sivatag Jordániát ez a mennyiség a kutatások szerint még a népesség növekedése mellett is ellátná. Másik kérdés, hogy 110 év után mi lesz?

Az elveszett város

 A svájci Burckhardt fedezte fel újra az európaiak számára, másfél évszázaddal később honfitársa, Erich von Daniken már földönkívüli erőket sejtett a csodaszámba menő Petra, avagy a Szikla városának építése mögött. Tény mindenesetre, hogy az ókori mérnöki munka és vízgazdálkodás magasiskoláját valósították meg a Petrát fővárosukká előléptető nabateusok. A tömjén, gyöngy, kelmék, fűszerek és egyéb portékák szárazföldi kereskedelmét jó haszonnal felügyelő nép Arábia déli tájairól vonult ide. Petráról rendre ugyanaz a zsánerkép járja körbe a turistacsalogató brossúrák világát, amelyen az úgynevezett kincstár feszít barokkot idéző pompával egy szűk kanyon végén. Pedig az élet utáni lét kultusza által teremtett, sziklába faragott város ennél nagyságrendekkel többet rejt.

Még Indiana Jones is elfáradna egy egyszerűbb, 5 órás gyaloglással járó túrán, de minden részlet felfedezésére akár 4-5 napot is szánhatunk a hatalmas területen fekvő Petrában. Az ókori építészeti stílusokat vegyítő homlokzatok egyszer majd eltűnnek - jósolták már régen is a homokkőbe vésett épületekről. Addig is csak ámuljunk, míg ki nem zökkent a csodálkozásból egy karperecekkel, kendőkkel és egyéb csecsebecsékkel felszerelt beduin árus. Egy részük a mai napig az 1989-ig beduin településként nyilvántartott Petra lakója, még akkor is, ha 24 éve saját települést kaptak. Az itt maradtak a nabateus őslakókhoz hasonlóan a kereskedelmet - már a szuvenírek adásvételét - felügyelik. A nap végén pedig élik a 21. századot a Petra fölötti sziklák tetejéről; a 6 dináros havi előfizetésért elképesztően pörög a szélessávú net - mondja alkalmi beduin ismerősünk egy fűszeres, erős kávé mellett.

Petra nem csupán nappal kínál programot. De a Petra by night-on még akad némi csiszolnivalója az ötletgazdáknak. Kevésbé érné csalódás az utazót, ha „by night” helyett egyszerűen csak csillagnézésre invitálnák a népet. Egy órányi gyaloglásért és egy tilinkós előadásáért kicsit sok a 12 dínár, 300 forintjával beszorozva. 

10-20%-os növekedést várnak a magyar piacról

Az arab világban a turizmus általában gyengélkedik az Arab Tavasz eseményeit követően. Jóllehet, Jordániát kevésbé érintették a megmozdulások, a béke iparágaként nyilvántartott turizmus érzékenyen reagál régión belüli kilengésekre is. Két éve az érkezések számában 35%-os visszaesést szenvedett el az ország, melyben Nayef Al Fayez, turizmusért felelős miniszter szerint jelentős szerepe volt az elhúzódó európai válságnak is. Tavaly már jobban álltak, de a szíriai helyzet sokak kedvét elvette és térítette őket a Szíriával szintén szomszédos Törökországba. Utóbbi azonban – a jordán álláspont szerint - jobb helyzetben van, mivel az európai turisták a Közel-Kelet helyett Európához sorolják. 2011-ben 6,812, míg 2012-ben 6,314 millió külföldi vendégéjszakát könyvelhettek el. Legnagyobb küldőpiacuk az arab világ, de Izrael a maga 200 ezer érkezésével megelőzi az Egyesült Királyságot, az USA-t és még a németeket is. Hazánk tavaly 4614 turistaérkezést produkált, de az idén legalább 10, de inkább 20%-os növekedést várnak Magyarországról.

Köszönjük a Visit Jordan, jordán turisztikai hivatal meghívását