Ennyit keres egy séf és egy pincér most a Balatonnál

Drágult a Balaton, az itteni szolgáltatások, csakúgy, mint minden üdülőhely Európában, de soha nem volt ennyire relatív, hogy mi drága és mi olcsó. A magas munkabér, az elmúlt időszak energiaköltség-növekedése, az általános infláció egyrészt a vendégek zsebét terhelik, de a vállalkozásoknak is nagyon oda kell figyelni minden forintra - írja társlapunk, a Privátbankár.

Nagy vihart kavart az ország egyik legjobb étterme tulajdonosának közelmúltbéli nyilatkozata: szerinte ugyanis érthetetlen és tarthatatlan az a különbségtétel, hogy egy Margherita pizza árának töredékéért kellene adni egy fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost, noha sem az alapanyagban, sem a munkaerőköltségben, sem az elkészítési időben vagy a felhasznált energia költségében nincs lényeges különbség a két étel között. Azt is elmondta: nyugat-európai béreket nem lehet úgy adni, hogy közben az árak nem fedezik a költségeket.

Ha ennyit kér, ennyit kell neki adni

A belföldi turisták – főleg a kiskeresetűek, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok - szerint viszont épp fordított a helyzet: kelet-európai bérek mellett nem lehet nyugat-európai árakon kínálni az ételeket, szolgáltatásokat.

Egy magas minőségű étterem sehol a világon nem olcsó, de szerencsére létezik itthon is egy réteg, amely igényli ezt a színvonalat, és hajlandó áldozni rá. A balatoni éttermek még így is jóval olcsóbbak, mint a hasonló kategóriájúak, például Horvátországban, Szlovéniában, illetve Olaszországban.

Olyannyira, hogy asztalt kell nálunk foglalni, sokszor napokkal korábban – mondja Csapody Balázs, a Balaton, sőt, Magyarország egyik legjobb éttermének, a balatonszemesi Kistücsöknek a tulajdonosa. – Mi örülnénk a legjobban, ha még többen tudnának hozzánk betérni.

Hozzátette:

Ami a béreket illeti, a néhol emlegetett egymilliós fizetést túlzásnak tartom, az 500-800 ezrest végső soron elképzelhetőnek, de ez függ az adott dolgozó tudásától, a hozzá állásától, az étterem színvonalától, a gépesítettségtől, a szakmai színvonaltól.

Tudomásul kell venni, hogy munkaerőhiány van: ha ennyit kér egy jó, szakképzett séf vagy egy pincér, akkor ennyit kell neki adni, máskülönben az üzlet bezár, és az ágazat tönkremegy, ami senkinek nem érdeke – tette hozzá.

Csakhogy ezeket a béreket és annak költségeit érvényesíteni kell mindegyik fogás árában, most nem beszélve az energia- és az alapanyagok áremelkedéséről és az általános inflációról.

Mennyire jellemző ma ez a magas munkabér? – kérdeztem Rádóczy Andreától, a Hotel Golden Lake Resort tulajdonosától, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége balatoni vezetőjétől.

Toborzás, hirdetés, albérlet

-Ez a juttatás egyáltalán nem számít kirívónak. Egy konyhai kisegítő 250-300 ezer nettót kér, attól függően például, hogy mennyire van gépesítve a mosogatás. Ma már ráadásul nem vonzó a biztos állás – a legtöbb embert nem érdekli, hogy egy év múlva is ugyanott dolgozzon, szezonalitástól függetlenül. Ez azt jelenti, hogy könnyű az alkalmazottat átcsábítani, akár a szállodával szemközti étterembe.

Amint azt a szakembertől megtudtam, nem jobb a helyzet a nagy múltú, több évtizede épült, egész évben működő tóparti és környékbeli szállodákban sem.

Ráadásul a munkaerőhiány többféle plusz költséggel jár. Ilyen bérek mellett is sokat kell költeni a toborzásra – ennek folyamatosnak kell lennie, például hirdetések formájában – és ez abbahagyhatatlan, mert jelentős a lemorzsolódás.

A pincérek, séfek egyik napról a másikra hagyják ott a munkahelyüket, mert másutt többet ígértek. Ma már ott tartunk, hogy a szakképzettséget nem igénylő munkakörökbe külföldi – például - ukrán alkalmazottakat is szívesen látnak, csak legyen, aki működteti a szállodákat, éttermeket.

Elek Lenke

A teljes cikk ITT olvasható.