Bár az animációt jellemzően külföldön, a nagy klubüdülőkben, üdülőfalvakban (Magic Life, Aldiana, Club Med, Robinson) ismerhette meg a magyar utazóközönség, mégis a turizmus sokszínűségéhez igazodóan olyan sajátos helyszíneken is lebonyolítható szolgáltatásról beszélünk, mint a strandok, utcák, témaparkok, vendéglátóegységek.

Értelmezési problémák

Az animáció és a programszervezés ma még egymás szinonimájaként használt fogalmak, pedig a hagyományos értelemben vett programszervezés nagyobb tömegeket mozgat meg, és a programszervezők nem kerülnek olyan közeli kapcsolatba a résztvevőkkel, mint a kis csoport tagjait lelkesítő animátorok. A programszervezés területén nem kerül előtérbe a csoporttagok közötti kapcsolatok építése, az animátor viszont folyamatosan erre törekszik. Az élmény menedzselése az animáció középpontjában áll, amelynek fontos „mércéje” a visszatérő vendégek arányának alakulása. „Az animáció területén is fontos a folyamatos megújulás. Erre példa főiskolánk egyik »mintaszállodája«, az alsópáhoki Kolping Hotel. Tervezzük más területek (étterem, konyha, műszak, titkárság) bevonását is az animációba olyan új és érdekesebb programokkal, mint például az igazgatói fogadóóra a gyerekeknek, vagy a szalvétahajtogatás a pincérekkel” – tájékoztatott a szálloda animátora.

Az egyik alapcsoportosítás szerint beszélhetünk gyermek, felnőtt és időskorú vendégek animálásáról; másrészt sportprogramok, kézművesprogramok, szórakoztató (show)- programok és egyéb programok (például élő zene) jelenhetnek meg a kínálatban. Leginkább elterjedt az a csoportosítás, amely a tevékenység jellege szerint mutatja be a lehetőségeket. Így beszélhetünk a mozgás-sport területéről, a társas tevékenységekről (jelmezbál, gyermekdiszkó, Miss/Mr.-választás), a hobbikreatív tevékenységekről (origami, üvegmatrica- készítés), a művelődés-felfedezés területéről (miniplaybackshow, városismereti vetélkedő), a kaland animációjáról (családi banánozás, arcfestés, kincskeresés, szabadtéri piknik), valamint a pihenés, nyugalom animációjáról (mesedélután, thai-chi, galérialátogatás képelemzéssel).

Kevés az adat

A szállodai animáció vizsgálata hazánkban még nem terjedt el. Országos felmérésként eddig mindössze a saját 2002. és 2007. évi kutatásom, illetve a SOTE TF Kar egy hallgatója által elkészített 2006. évi körkép említhető meg. A 2007. évi kutatásomban kizárólag a kereskedelmi szálláshelyek animációs tevékenységét vizsgáltam, azon belül is a hagyományosan értelmezett „szálloda” típusba tartozó szálláshelyekre koncentráltam. Ez alapján megállapítható, hogy néhányan már felismerték az animáció valódi célját: a vendégek igényeinek minél magasabb színvonalú kielégítése a lojalitás, a visszatérő vendégek arányának növelése érdekében.

A hazai szálláshelyek animációs tevékenységére vonatkozóan nem létezik konkrét adatbázis. A Magyar Szállodaszövetség listájában szerepel a szállodai szolgáltatások között az animáció, akárcsak a nagyobb webportálok esetében, ám összesen 18 szállodánál tévesen jelenik meg ez a szolgáltatási kör. Vannak, akik animációnak értelmezték a portai komissziós szolgáltatásokat (2), a baby-sitter szolgálatot és az óvónői feladatokat (1), valamint a játszóház, játszószoba vagy játszótér biztosítását (2). Két szálloda interneten már hirdette animátori szolgáltatásait, de kiderült, hogy 2007-ben még nem tudták bevezetni. Az egyik hotel anyagi okokra hivatkozva kényszerült erre, a másik azért, mert nem a terveknek megfelelően alakult a foglaltság.

Jelenleg idehaza 77 hotel kínál valódi animációs szolgáltatásokat, ez a jelenlegi szállodai hálózat 9,12%-a. Ez a 2002-ben kezdett kutatásomban közölt 4,26%-nak több mint dupláját teszi ki, ami azt bizonyítja, hogy egyre többen ismerik fel hazánkban is ennek a szolgáltatásnak a fontosságát. A hazai animációs szolgáltatást is biztosító szállodák többsége a Balaton régióban (37%) található. Nagy részaránnyal szerepel a Dunántúl (21%) és az Alföld–Tisza-tó (21%) is. A legkevesebb ilyen profilú szállodát a fővárosban és környékén találjuk (8%), ennek oka valószínűleg, hogy ez a szolgáltatás kifejezetten a nyaraló- és wellness-szállodák specialitása. A magyar animációs szállodák többsége (51%) négycsillagos.

Vizsgálati eredmények

A kérdőíves empirikus kutatásban 55 szálloda vett részt (a piac 71%-a), ennek alapján az alábbi következtetések vonhatók le:

1.) A hazai szálláshelyek vezetői (akárcsak a magyar lakosság számottevő hányada) kevésbé ismerik ezt az "újfajta", "modern" animációt, nem feltétlenül vannak tisztában a jelentésével, ezért (is) nem fordítanak kellő figyelmet e szolgáltatás kialakítására.

 2.) A hazai szálláshelyek többsége – megfelelő (állami) támogatások hiányában – drága „luxustevékenységnek” tartja az animációt.

3.) 2002-ben a hazai szállodák jelentős hányada még anyagi okok miatt vezette be animációs szolgáltatását: az egyes, jellemzően a sportprogramokban kifáradt vendégek szívesebben és gyakrabban fogyasztanak a bárpultnál. Ezzel szemben külföldön e gazdasági szempont helyére a vendégek elégedettségének és lojalitásának fokozása került. 2007-re viszont elmondható, hogy a hazai szálláshelyeket kevésbé motiválja az árbevétel növelése s ezáltal a programok költségvonzatának megteremtése.

4.) Szintén a finanszírozási hajlandóság hiányára vezethető vissza, hogy a magyar animátorcsapatok (amennyiben nem egy ember látja el az animátori feladatokat egy szállodában) létszáma átlagosan a három főt nem haladja meg. Ezalól a nagyobb Balaton- parti szállodák (mint a Kolping és a Club Tihany) kivételek, amelyek már korábban felismerték az animáció jelentőségét, és komplexebb programcsomagot kínálnak vendégeik részére ötfős vagy azt meghaladó létszámú csapattal.

5.) Az animátori munkakör nem létező „entitás”, nem rendelkezik sem FEOR-, sem TEÁOR-számmal, így a tevékenység kiszámlázásakor is csak valamelyik részterületének SZJ-számát lehet rávezetni a bizonylatra.

6.) Egyrészt pozitív sajátosságként kell megemlítenem azt a tényt, hogy maga a magyar animációs tevékenység is olyannyira egyedi, eltérő a mediterráneumban megszokottól, mint amennyire sokágú a turizmus. Nálunk nemcsak a szabadidős turizmusban egyedi vonzerő az animáció (ahogy az Olaszországban, Görögországban, Törökországban vagy Észak-Afrikában jellemző), hanem a konferencia-, gyógy- és wellness-, valamint a falusi turizmusban is.

7.) Jelenleg még az a negatívum is fellelhető, hogy a nyaralóturizmuson kívüli egyéb turizmuságak animációs szolgáltatásainak kiépítettsége, így „definíciója”, tartalma sem meghatározott. Ezzel szemben például a szomszédos Ausztriában már a wellness- szállodák között is meg lehet különböztetni az animációs programok egyik vagy másik területét nagyobb aránnyal kínáló hotelek speciális csoportjait (élményszállodák, üdülőszállodák, sportszállodák).

8.) A nyaraló- (és a wellness)turizmus animációja belülről is eltérő szerkezetet mutat, mint a fejlett déli országoké. Nálunk a gyermekés a sportanimáció gyakorlata alakult ki a leginkább. Ennek egyik oka, hogy amíg a gyermek részt vesz a különböző játékos programokon, a szülő is nyugodtan kikapcsolódhat, részt vehet a kifejezetten neki kialakított sport- és egyéb felnőtt animációs programokon; akár napközben, akár este. A show- (színpadi, esti) animáció még nem annyira jellemző nálunk (és sajnos nem is olyan professzionális színvonalú), mint például Olaszországban, Tunéziában.

9.) A szállodai szervezeten belüli elhelyezkedése sem mutat olyan gyakorlatot, mint amilyet külföldön találunk. Nálunk általában – a Club Tihany, a Kolping és a Men- Dan Hotel gyakorlatától eltekintve – nem önálló szervezeti egységként jelenik meg az animátorcsapat, hanem valamely másik szakmai egység irányítása alá (jellemzően az értékesítési-marketing osztályhoz) tartozik.

10.) Hazánkban e tevékenység franchise-rendszerben való ellátása szintén nem jellemző. Az outsourcing sem jellemző erre a szolgáltatási területre. Külföldön ezzel szemben többnyire franchise-elven működő (klub-)szállodákban találkozunk animációval, de az is jellemző, hogy az önálló szállodák kiszervezik ezt a tevékenységüket, s nem saját munkaerővel látják el az animációs tevékenységet.

11.) A külföldi gyakorlattól eltérő a vendégek ez irányú információellátottsága. Míg külföldi viszonylatban azt mondhatjuk el, hogy a kisgyermekes családok és a fiatalok olyannyira tisztában vannak az animáció jelentésével és tartalmával, hogy ennek megfelelően választanak szállodát, hazánkban a vendégek még nagyon kis hányada határozza meg ez alapján nyaralásának helyszínét.

Fejlesztési lehetőségek

 A fejlesztés érdekében tanácsos a szállodáknak különböző pályázati források igénybevétele. Az animációs területre vonatkozóan az első ilyen kezdeményezés a Balaton Fejlesztési Tanács nevéhez fűződik, amely először 2005-ben hirdette meg pályázatát „Animátorok foglalkoztatásának támogatása a Balaton kiemelt üdülőkörzet strandjain, kereskedelmi szálláshelyein” címmel. A pályázatot minden évben meghirdetik, 2007-ben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium írta ki (maximum egymillió forint támogatásra). Emellett más régiókban is meghirdetnek olyan pályázatokat, amelyek – burkoltan vagy direkt módon – animációs szolgáltatás fejlesztésére fordíthatók. Például a Közép-Dunántúli Operatív Program „Szálláshelyek és a turisztikai termékkínálat értékét növelő egyéb szolgáltatások infrastrukturális és minőségi fejlesztése” pályázat keretében a támogatható tevékenységek körébe tartozik az animációs és rekreációs szolgáltatások infrastrukturális hátterének fejlesztése. A fenti lehetőségek kihasználásával a 2007. évi „szlogen” tovább javítható, a versenypiaci jelenlét és (el)ismertség tovább fokozható.