2ht Ami­kor el­fog­lal­ta új poszt­ját, a saj­tó ré­szé­re ki­küld­tek egy kom­mü­ni­két, amely­ben le­ír­ták, hogy az új ve­ze­tő ki­ne­ve­zé­sé­vel a Bu­da­pest Airport Rt.-nél egy más­faj­ta kom­mu­ni­ká­ci­ós te­vé­keny­sé­get ve­zet­nek be. Pon­to­san mit ér­te­nek ezen?

– A me­nedzs­ment ter­vei sze­rint az egy­re szé­le­se­dő pi­ac el­vá­rá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en meg kell vál­toz­tat­ni mind a kül­ső, mind a bel­ső kom­mu­ni­ká­ci­ós stra­té­gi­át. A bel­ső­höz tar­to­zik a mun­ka­vál­la­lók és a me­nedzs­ment kö­zöt­ti vé­le­mény­cse­re for­mai fel­tét­ele­i­nek ja­ví­tá­sa, a tény­le­ges tar­tal­mi pár­be­széd fó­ru­ma­i­nak ki­szé­le­sí­té­se. Ma­gya­rán: a ve­ze­tői dön­té­se­ket kö­zel kell vin­ni a dol­go­zók­hoz, a bel­ső új­ság szer­ke­ze­tét, tar­tal­mát meg kell vál­toz­tat­ni, a hír­le­ve­lek­ben a cég stra­té­gi­á­ját, az éves célt is­mert­té és ért­he­tő­vé kell ten­ni a dol­go­zók szá­má­ra. Az is fon­tos, hogy a po­zi­tív üze­ne­tek­re épít­ve cél­sze­rű meg­ter­vez­ni a stra­té­gi­át, ér­de­mes tu­da­to­sí­ta­ni mind az itt dol­go­zók­ban, mind a kí­vül­ál­lók­ban, hogy a Bu­da­pest Airport egy si­ke­res vál­lal­ko­zás sok terv­vel, szá­mos el­kez­dett és be­fe­je­zett fej­lesz­tés­sel. Mind­ezen fon­tos in­for­má­ci­ók kül­ső és bel­ső kom­mu­ni­ká­lá­sá­nak ko­or­di­ná­lá­sát vár­ják el tő­lem.

2ht Fi­a­tal ve­ze­tő, rá­adá­sul nő. El­fo­gad­ják a töb­bi­ek?

– Úgy ér­zem, igen. És ami szin­tén na­gyon fon­tos, hogy a me­nedzs­ment tag­jai is „em­ber­szám­ba” vesz­nek. Bár kel­lő szi­gor­ral irá­nyí­tom a kom­mu­ni­ká­ci­ós rész­le­get, azért ve­lem bár­mi­kor bár­mit meg le­het be­szél­ni. Meg­hall­ga­tom, és el is fo­ga­dom az el­len­ér­ve­ket, meg­győz­he­tő va­gyok egy bi­zo­nyos szin­ten be­lül. Azért azt per­sze sze­re­tem, ha az va­ló­sul meg, amit ko­ráb­ban el­kép­zel­tem. Bi­zo­nyos ke­re­te­ken be­lül azon­ban vál­to­za­tok, ha kell. Mert hi­szek a csa­pat­mun­ká­ban, a tech­nok­ra­ta stí­lus vi­szont tá­vol áll tő­lem, nem az én vi­lá­gom.

2ht Mul­ti­na­ci­o­ná­lis cég­től ér­ke­zett egy tős­gyö­ke­res ál­la­mi vállalathoz…

– Az volt – és az ma is – a leg­ne­he­zebb, hogy meg­ta­nul­jam, túl sok érin­tett te­rü­let­tel, em­ber­rel do­go­zom egy­szer­re együtt en­nél a nagy­vál­la­lat­nál. Szin­te min­den­ki­nek ki kell kér­ni a vé­le­mé­nyét, ha­tal­mas a bü­rok­rá­cia, még ter­je­del­me­sebb a pa­pír­mun­ka, és bi­zony szám­ta­lan­szor kell kü­lön­bö­ző eset­ben fe­les­le­ges kö­rö­ket is fut­ni. Azon­ban szü­le­té­sem­től fog­va op­ti­mis­ta al­kat lé­vén biz­tos va­gyok ab­ban, ha­ma­ro­san kö­zö­sen vál­toz­ta­tunk ezen, és egy­sze­rűbb lesz mind­an­­nyi­unk éle­te. Mi­köz­ben per­sze mind­ez nem az ér­de­mi és mi­nő­sé­gi mun­ka ro­vá­sá­ra megy, ha­nem egy­re ha­té­ko­nyab­bá és még si­ke­re­seb­bek­ké vá­lunk. Mi­vel Fe­ri­hegy 1 nem tud több low cost já­ra­tot fo­gad­ni, és el­avult­nak szá­mít a 60-as évek­be­li be­ren­de­zé­se­i­vel, sür­gő­sen át kell épí­te­ni, az új me­nedzs­ment egyik leg­fon­to­sabb fel­ada­ta lesz „le­ve­zé­nyel­ni” a tel­jes át­épí­tést. Mi­köz­ben a fel­újí­tott Fe­ri­hegy 2A ter­mi­nált a na­pok­ban nyi­tot­tuk meg, a fej­lesz­té­sek to­vább­ra is tar­ta­nak: ősz­re ren­dez­zük be ké­nyel­mes ülő­al­kal­ma­tos­sá­gok­kal a vá­ró­he­lyi­sé­ge­ket, az EU-előírásoknak meg­fe­le­lő fel­irat­ok­kal el­lát­va ki­cse­rél­jük az in­for­má­ci­ós táb­lá­kat. A ki­szol­gá­ló au­tók is új fel­ira­to­kat kap­nak – az új ar­cu­lat­nak meg­fe­le­lő­en.

2ht Ak­kor mos­ta­ná­ban nem unat­ko­zik.

– Az­zal va­ló­ban nem vá­dol­hat sen­ki. Saj­nos a sok mun­ka mi­att elég ké­sőn érek ha­za, bár ar­ra ügye­lek, hogy a kis­lá­nyom für­de­té­sé­re min­dig be­ro­bog­jak. A hét­vé­gék azon­ban szen­tek, ak­kor a csa­lá­dom­mal töl­töm az időt, „fel­töl­tő­dök” ve­lük, be­lő­lük. A mobilomat vi­szont so­ha nem kap­cso­lom ki, a kol­lé­gá­im­nak min­dig – így akár hét­vé­gén is – el­ér­he­tő ma­ra­dok.

2ht Egy gye­rek nem gye­rek - tart­ja a mon­dás.

– Én is osz­tom ezt a né­ze­tet, azon­ban a „má­so­dik gye­rek vál­la­lá­sa-pro­jekt” most egy ki­csit ar­rébb to­ló­dik. Ahogy a kí­nainyelv-­ta­nu­lás csi­szo­lá­sa is. Hi­szen egy olyan bi­zo­nyí­tá­si le­he­tő­sé­get kap­tam, ame­lyet csak tel­jes erő­be­do­bás­sal le­het vé­gez­ni. És szá­mom­ra most ez a leg­fon­to­sabb.