Hihetetlen India

„Incredible India” – évek óta ezzel a szlogennel reklámozza országát az Indiai Turisztikai Hivatal. „A szokásos marketinges túlzás” – gondoltam magamban, hiszen évek óta tenyérnyi országok reklámlicitversenyén edződöm. Ahol a kötőszó is egy szuperlatívusz.

De India más. Valóban hihetetlen. Sokszor meghökkentő. Például az Indira Gandhi Nemzetközi Repülő­tér süppedős szőnyege. A közlekedőfolyo­són. Majd az áprilisi hajnali hőség, amely rögtön arcon csap, ahogy kilépsz a reptér kapuján. A hajnali forgalom és dugó Del­hi útjain. Nem, tehenek már nincsenek az utakon – legalábbis a fővárosban. Amelyről senki sem tudja még megközelítőleg sem, mennyi lakosa van. Tizenöt- vagy húsz­millió? Én még a harmincat is elhinném. A világ második legnépesebb országának fővárosában vagyunk elvégre. Sőt. Ha az ügyeletes bajkeverő angolok nem szítják a vallási türelmetlenséget, akkor a musz­lim Pakisztánnal, Bangladessel már most a legnépesebb ország lenne a földön. No de nyugodjon meg mindenki, nem kell már so­kat aludni, nélkülük is hamarosan azzá lesz.

SZÁLLODA DELHI KÖZEPÉN

Egy óra zötyögés után külvárosinak tűnő területen balra sorol a buszunk. Mintha iparterületre érkeznénk. Igaz, a repülőtéri belépőlapon már feltüntettük szállodánk nevét. „Crowne Plaza” – írtuk szép, kerek betűkkel a kérdőívre, és persze közben kör­benyaltuk az ajkunkat. Indiai klónszállodát sejtettem a név mögött. De hoppá, ahogy bekanyarodunk a kis szervizútra, a Holiday Inn cégér mellett a szomszéd épületen ott virít a Crowne Plaza felirat: „ Member of IHG Group”. A semmi közepén. Szemben földek vízibivalyokkal és őket terelgető földmű­vesekkel, csatornák láthatók, a közelben a Dzsamuna folydogál, igencsak szomjazza már a monszunt. Arrébb vasúti híd (Delhi Noida Direct Flyway), rajta modern elővárosi vonat halad.

„Námászté” – tenyerét összetartva mo­solyog rád mindenki a szállodában, ami ma­gyarul annyit jelent, hogy: „námá” – bólintás, köszöntés, „ász” – én, „té” – pedig annyit tesz, hogy te. Tehát szó szerint: „Köszön­telek.” Megkapjuk az első virágfüzérünket a nyakunkba és az első pöttyünket a homlo­kunkra. A hűs, kényelmes szállodai szobában aztán rákeresek a szálloda honlapjára, és a térképről kiderül, hogy földrajzilag Delhi közepén vagyunk!

Reggeli közben hemzsegnek körülöt­tünk a felszolgálók. Olykor egy-egy dolo­gért többször kell szólni, mégis a határozott életpályamodell-elképzeléssel rendelkező pincérek elégedettségi lapokat töltetnek ki velünk. Természetesen mindennel elége­dett vagyok, különösen új indiai felszolgáló barátom, Gupta teljesítményével.

MULTISZENZOROS ÉLMÉNYEK

Az első nap szinte ledaráljuk Delhit: Kezdjük Gandhi síremlékével, a Rádzs Gáttal, majd a Csándi Csóuk következik, a sort a Vörös Erőd, a Dzsámá Mászdzsid, az India Gate folytatja, majd Újdelhi kormányzati negyedét tekintjük meg, azaz Lutyens és Baker vízióját a modern fővárosról, vissza Ódelhibe, ahol riksázunk fél órát a bazárban. Amihez képest egy 4D-s vidámparki hullámvasútmozi maga az álomba ringató dögunalom. Majd a nap vége felé a Gurundvára Bangla Száhib, azaz egy szikh templom és ingyenkonyhájának megtekintése következik, közben részt ve­szünk egy szikh imádságon is. Hátravan még a Kutub Minár és végül a Lótusztemplom, naplementében. Humájun síremlékére már nincs időnk. Sajnos.

Miközben ágyba zuhanok, arra gondolok, hogy annyi utamon vajon hol ért ennyi illat, szag, bűz, szín, árnyalat, forma, hang, zaj, ének egyszerre. Mire a kérdésre válaszolnék, már csörög a telefon, ébresztő.

AGRA, AHOL A TURISTA FOTÓTÉMA

Reggeli után már Agrába zötyögünk az autópályán, amely inkább autóút. A táj nem kife­jezetten változatos, három óra út után állunk meg egy pihenőnél. Folyamatosan harcolunk a gyomor- és bélfertőzés ellen: pálinkával és kólával. A hatás kettős. Egyrészt valóban elkerüljük a nemkívánatos betegségeket, másrészt komoly egészségügyi kezelést ritkán visel ilyen vidáman az ember.

Agrába kora délután érünk, bő öt óra út után. A város talán másfél milliós, utcáin sok a tehén, még több a majom és a szemét. A szállodánk itt is ötcsillagos, a Hotel Clarks Shiraz, pazar kerttel, parkkal és medencével. Nem tétlenkedünk a szobák elfoglalása után, megtámadjuk a Tádzs Mahalt. Itt várjuk be a naplementét is, a Dzsamuna folyó partján. A belföldi turisták újabb és újabb rohammal állnak körbe minket és fényképezkednek ve­lünk. Már-már tolakodásnak hinné mind­ezt az ember, a helyiek őszinte mosolya, az összetett tenyér és a námászté rögtön meggyőz: ennyivel tartozunk a Tádzsnak. A világ amúgy tele van árkádiai helyekkel. De a Tádzs Mahal az egyik legkülönb mind közül. Ha semmi más látnivaló nem lenne Indiában, akkor is ezért az egyért illő lenne elzarándokolnia ide mindenkinek.

A jó hír az, hogy Agrában és környékén más nevezetességek is vannak. A Vörös Erőd, a Dzsámá Maszdzsid, az Itauad- Ud-Daulah tartogat további programokat másnapra. Még a bazárba is ellátogatunk. A szabadtéri borbély itt hétköznapi látvány. De a szabadtéri fogorvosi és orvosi rendelőn ámulunk-bámulunk. A közeli Szikándrába is elruccanunk, ahol Ákbár mogul uralkodó sírját tekintjük meg. A márványszarkofágnál a helyi őr biztatására a kupola akusztikáját is kipróbálhatjuk, Álláhu Ákbár kiáltással.

ÖTVEN FOK RADZSASZTÁNBAN

A következő nap irány Dzsajpúr. Útközben betérünk Fatehpúr Szikribe, az elhagyott fő­városba. Ahhoz képest, hogy lakatlan, áru­sok hadserege rohan meg minket. Egész utunkon ők bizonyultak a legkitartóbbnak. Az agresszív gyerekseregeket csak a helyi nagyúr, több környékbeli szálloda és turiszti­kai érdekeltség birtokosának jelenléte riasztja el. Ideig-óráig. Abban a pillanatban, amikor elbúcsúzunk tőle, megsemmisítő roham­mal gázolnak át rajtunk, ránk lőcsölve cse­csebecse tollakat, kőtigrist, elefántot, sálat, hűtőmágnest és egyéb létfontosságú holmi­kat. Közben mi is sietősre vesszük lépteinket, a várpalota vörös homokköve annyira forró, hogy csak a leterített rongyszőnyegen tudunk mezítláb közlekedni. Napon jóval ötven fok fölött van a hőmérséklet.

Dzsajpúr nagyváros, Radzsasztán fővárosa, bő hárommillió lakossal. Egyik uralkodója rózsaszínre festette épületeit, mert tanácsadói szerint ez szerencsét hoz. Meglehet, mert a város kereskedelmi és ipa­ri központ, tehetősebbnek számít az indiai városok sorában. Persze itt is mindenütt tehén, az út közepén is, no meg rengeteg a majom, rhesus és langúr. Megtekintjük az Ámber (Borostyán?) erődöt, elefántháton kaptatunk a meredek úton fölfelé. Thaiföl­dön már ültem elefánton, ott a derék állat nyakánál harcoltunk az életünkért, itt ol­dalülésben tesszük ugyanezt. Nem sikerült eldöntenem, hol éreztem magam kevésbé rosszul. Persze nem nyafogok, a látvány mindenért kárpótol. A magasból a környező erődökre és várfalaikra is rálátni. Visszafelé megállunk még a Dzsál Mahalnál, a lakat­lan palotánál. Egy tó közepén fekszik. A víz széléről bámuljuk ezt a valószerűtlen, éppen ezért jellemzően indiai csodát. Megtekintjük még a Háuvá Mahalt, a szellők palotáját és a bazárt.

Másnap a Dzsántár Mántár obszerva­tórium következik, a Városi Palota és a Birla templom. Este az ötcsillagos Mansingh ho­tel igazgatójával vacsorázunk. Szimpatikus és nyitott fiatalember, sokat mesél Indiáról, a turizmusról és az üzletről.

KANNABISZ AZ ÁROKPARTON

Reggel korán indulunk vissza Delhibe. Az út mellett a csatornapartot sűrűn benőtte a gyom. Jellegzetes, többujjas hegyes leveleit látva jelzem utastársaimnak, hogy ha megáll­nánk és felgyújtanánk az árokpartot, hamar üdvözült mosollyal bámulnánk ki a fejünkből. Mert Cannabis indica, azaz indiai kender te­nyészik itt mindenfelé. Néhány utastársam megengedő mosolyán látszik, nemcsak elkép­zelték, hanem hirtelen át is élték a pillanatot.

Vagy órányi út után egy tanyánál fékez a buszunk. Megnézzük a helyiek életét. Sok­generációs család él együtt, fiatalok, öregek, a háziállatokkal és a fiúk büszkeségével, egy Suzuki motorral. Mexikótól Kenyáig, Perutól Marokkón át Kínáig sokszor vettem részt ilyen látogatáson. Nem szívesen tolakodom a többiekkel, hiszen tudom, ha a házamnál megállna egy turistabusz, nem valószínű, hogy beengedném az utasait. Hitvány érv erre, hogy ezért pénzt adunk és segítünk vele. A pénzzel talán igen, de a bámészkodással nem. Az idős néni még zavartan takarja el kendőjével arcát, közben egyértelmű, hogy cifrákat dünnyög is magában. De hirtelen a fagyi visszanyal, az egyik lakrészből egy fiú jön ki, kamerával a kezében. A háziak fil­meznek minket! Olyan ez, mint egy ördög­űző jelenet, az ellentámadás nem marad hatástalan, gyorsan mindenki kikapcsolja készülékét, námászté, és már zötyögünk is tovább, Delhi felé. Delhi elővárosán, Gurgaon Cityn haladunk át. Gurgaon India egyik fő kapcsolata a globális világgal. Mindenütt irodaházak, az utóbbi években épültek. Hom­lokzatukon világcégek feliratai. Míg másutt, főleg Delhi déli részén láthatók félbemaradt 20-30 emeletes magasház-építkezések..

KÍGYÓBŰVÖLŐ A BENETTON-ÜZLET ELŐTT

Delhiben pedig a közlekedés. Pontosabban a dudálás. Indiában is, mint a fejlődő világban mindenütt, a jármű legfontosabb alkatrészei a duda, a sziréna és a kürt. Kora délután ka­punk ízelítőt ebből a posztmodern, fúvósokra írt zeneműből. Majd végre begördülünk a Le Meridien szálloda elé. Jobbra-balra katonák, szállodánk átriumos szintjein is látszik, hogy a bő húszemeletes épületben mindenütt ott vannak. Kissé csalódottan veszem tudomá­sul, hogy nem miattunk. A valódi ok: Narendra Modi miniszterelnök a szomszéd épületben tartózkodik! A miniszterelnök egyébként rendkívül népszerű, bárkivel beszéltem, csak áradozott róla. Talán Mahatma Gandhi óta nem volt ennyire szeretett vezetője Indiának. Habár a szálloda tízemeletnyi magasságban lévő medencéje hívogat, mégis inkább a köz­pontba tartunk, tuktukkal. A Connaught Place és a londoni Connaught Square között az a közös, hogy mindkettőt angolok tervezték. De itt, Delhiben az egykori elegánsnak szánt bevásárlóközpontokban ismét megtaláljuk a hihetetlen Indiát: az út egyik oldalán Be­netton-, Ralph Laurent-, Starbucks-üzletek, a másikon szemét, trágya, kéregető leprás bácsi, végtusájukat élő kóbor kutyák, kígyó­bűvölők, tuktukok és autók kavalkádja. Idős úr lép hozzám, és tökéletes angolsággal hívja fel a figyelmem, hogy a B pavilon környékén sok a zsebes, vigyázzunk. „Námászté” – köszö­nöm meg kedvességét, mire megkérdezi, hon­nan jöttünk. „Á, Magyarország! Csehszlovákia és Jugoszlávia között!” – vágja rá precízen, egy néhány évtizeddel ezelőtt kiadott Atlasz tanúsága szerint.

INDIA, A HÓDÍTÓK MEGHÓDÍTÓJA

Este a Zaha Hadid tervei alapján felújított szállodában az Aamantaran utazási iroda tulajdonosával és a legnagyobb indiai turisz­tikai portál főszerkesztőjével vacsorázunk. Még egy picit aludhatunk is. Mindarra, amit láttunk és átéltünk. India erősíti a szabályt, hogy az építészet jeleníti meg legplasztiku­sabban egy ország kultúráját, történelmét, ízét, hangulatát. Ezt a vidéket sokan akarták meghódítani, kezdve az árjákkal, a pártu­sokkal, Nagy Sándorékkal, a kusánokkal, a heftalita hunokkal, a baktriaiakkal, különféle türk népeken, a mogulokon át az angolokig. Több-kevesebb sikerrel. Szinte mindegyik büszke indiaivá is vált közben. Mert megta­nulta tisztelni, szeretni Indiát. Így lett a mo­gulok építészete is kőbe faragott költészet, Sáhdzsáhán Tádzs Mahalja pedig a minden­ségnek megénekelt szerelmes vers. Ennek az írásnak keretei szűkösek ahhoz, hogy ér­demben elemezzem az így létrejött építészeti csodát. De a nyugati hódítók, az angolok Újdelhije, a két pojáca, Lutyens és Baker ví­ziója a modern fővárosról nem más, mint karikatúra. A britek nagy kegyesen új fővárost építettek az indiaiaknak, indiai adópénzen, elképesztő giccsben, pazarló méretekben. Mindez persze sosem szólt Indiáról. Sokkal inkább Nagy-Britanniáról és úgy általában a beképzelt, lelketlen Nyugatról. Hajnalban indulunk oda vissza, pontosabban valahol annak a szélére, isztambuli átszállással.

Álávidá, India!

Köszönet Czibulka Zoltánnak és Shri Malaj Mishra úrnak, az Indiai Köztársaság ma­gyarországi nagykövetének, valamint az Aamantaran Travel vezetőjének és tulajdo­nosának, Mr. Deepak Bhatnagarnak


Művészet és vendéglátás a Káli-medencében

Művészet és vendéglátás a Káli-medencében 

A Káli Art Inn lett 2023-ban az Art is Business Díj Vállalati kategóriájának győztese. Tulajdonosai, a Molnár Júlia–Héjja Róbert házaspár, szívvel-lélekkel elkötelezett amellett, hogy ötvözze a vendéglátást a művészetek szenvedélyes támogatásával. A Káli Art Park kialakításával pedig olyan egyedülálló kiállítóhelyet hoztak létre, ahol a kortárs szobrászművészek bemutathatják és értékesíthetik alkotásaikat.
Hamis hotelértékelések - mit tehetünk a csalók ellen?

Hamis hotelértékelések - mit tehetünk a csalók ellen? 

A tanulmányok szerint a fogyasztók több mint 90%-át befolyásolják az utazástervezésben az online platformokon posztolt értékelések, így nem meglepő, hogy az ágazat nagy harcot vív a hamis értékelésekkel, beleértve az indokolatlan rágalmazást és az érdemtelen túlértékelést egyaránt.
Szállodatörténelmet ír a Hunguest

Szállodatörténelmet ír a Hunguest 

480 teniszpálya területével egyenlő fejlesztést tudhat maga mögött a Hunguest, ami történelmi léptékű, hiszen Magyarországon ilyen volumenű szállodaipari felújítás és szállodaépítés még nem zajlott
Ráborították az asztalt a Bookingra

Ráborították az asztalt a Bookingra 

A beérkezett észrevételek értékelése után immár végleges a Gazdasági Versenyhivatal jelentése a hazai online szálláshely-közvetítési és szálláspiacon elvégzett gyorsított ágazati vizsgálatról. A Booking-botrányként elhíresült ügyben a hatóság több javaslatot is megfogalmazott a magyar fogyasztók és a hazai szállásadók védelme érdekében.
Kiemelkedő vendégforgalom a vidéki fürdővárosokban

Kiemelkedő vendégforgalom a vidéki fürdővárosokban 

A téli időszakban is az egyik legfontosabb turisztikai motiváció az egészségturizmus, amely így Magyarország egyik legjelentősebb, négyévszakos turisztikai terméke. Azon vidéki települések, ahol a gyógy- és élményfürdő mellett magas színvonalú szolgáltatások is várják a vendégeket, ebben az időszakban az átlagosnál nagyobb forgalomra és magasabb foglaltságra számíthatnak.
A 30 milliós gyémántgyűrű rejtélyes eltűnése

A 30 milliós gyémántgyűrű rejtélyes eltűnése 

A párizsi Ritz alkalmazottainak volt néhány izgalmas órája, mire egy porszívózsákból előkerült az ellopottnak hitt ékszer.
Nyáron nyílik a Kimpton Hotels első szállodája Budapesten

Nyáron nyílik a Kimpton Hotels első szállodája Budapesten 

A Kimpton Hotels, az Intercontinental Hotels Group luxus lifestyle márkája, amely világszerte több, mint 80 egységgel rendelkezik. A 2024 nyarán nyíló, Bem téren épülő, dunai panorámás patinás épület szintén ennek az izgalmas boutique brandnek ad majd otthont.
Vendégélmény fokozása az AR segítségével

Vendégélmény fokozása az AR segítségével 

A vendéglátóipar mindig is élen járt az új technológiák bevezetésében a vendégélmény fokozása érdekében. A mobil bejelentkezéstől a személyre szabott szolgáltatásokig a szállodák folyamatosan innovatív módokat keresnek ügyfeleik kielégítésére. Az egyik technológia, amely forradalmasíthatja a vendéglátást, az a kiterjesztett valóság (AR).
Rangos nemzetközi díjat nyert a Hunguest Hotels arculata

Rangos nemzetközi díjat nyert a Hunguest Hotels arculata 

A Hunguest Hotels megújult arculata elnyerte a Német Formatervezési Tanács által alapított German Design Award 2024 díjat a márkaidentitás kategóriában.
A Dorothea Hotel elnyerte az Év Hotelprojektje díjat

A Dorothea Hotel elnyerte az Év Hotelprojektje díjat 

A BDPST Ingatlanfejlesztő egyik projektje, a Dorothea Hotel nyerte a Portfolio Property Awards díjátadóján az Év Hotelprojektje kategóriában járó elismerést kedden Budapesten. Az eseményen az év legkiemelkedőbb hazai teljesítményeit, megoldásait és fejlesztéseit bírálták.

Interjú

Magyar konyha, magas minőségben – a VIRTU étterem séfjével beszélgettünk

Magyar konyha, magas minőségben – a VIRTU étterem séfjével beszélgettünk 

Lendvai Levente az Arany Kaviárból érkezett a MOL torony tetején található VIRTU étterem konyhafőnöki pozíciójába.
„Egy B2B vásárt részesítenénk előnyben, ahol a szakmai tapasztalatcsere venné át a főszerepet”

„Egy B2B vásárt részesítenénk előnyben, ahol a szakmai tapasztalatcsere venné át a főszerepet” 

 Molnár Judittal, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) elnökével beszélgettünk.
Történetek a Várból: végre nem hajtott végrehajtásról, kitiltott turistabuszok behajtásáról

Történetek a Várból: végre nem hajtott végrehajtásról, kitiltott turistabuszok behajtásáról 

Sokak előtt ismert a Ruszwurm Cukrászda tulajdonosa, Szamos Miklós és a Budavári Önkormányzat jelenlegi vezetője, Váradiné Naszályi Márta polgármester között zajló vita. Erről és a turistabuszok ügyéről is beszélgettünk.