Igaz, ebbe a zöld színbe nem-csak a természetjárás fér bele, de a kerékpározás, lovaglás, sőt a – még meg nem szüntetett – nemzeti parkok látogatása is. Újabb kampány, ezúttal a turizmus területén telve jószándékkal és a hozzátartozó dilettantizmussal. Hivatalosan ugyan szépen besorjázik a tematikus évek sorába, valójában alapok és távlatok híján nem több, mint ideig-óráig esetleg ható kampány. A homokra épített ház összedől, olvashatjuk már az Írásban is, és ez vár a zöldturizmusra is.

Janus istennek két arca volt, a természetjárásban ezt a másik arcot a kormány festi (sötétíti!) a turistákat is sújtó intézkedéseivel. Indulás a zöldbe! – hallatszik majd a rousseau-i felhívás, de mivel? Kérdezik majd jogosan a menni akarók. A márciusban induló kampánnyal egy időben ugyanis megszűnik vagy 500 km vasútvonal, többségükben a legszebb természetjáró területeken: a Bakonyban, a Zalai-dombságban, a Mátra- alján, a Tarna- és a Hernád-völgyében, a Villányi-hegységnél.

Nem baj, marad azért a busz, ötszöri átszállással, kiszámíthatatlan menetrenddel és drágán. Nem is baj persze, hogy nem lesz vonat, hiszen a zöldturizmus tiszteletére márciustól megszűnik a természetjárók csoportos vasúti kedvezménye is. Igaz, ezt egyszer már elvették, aztán visszaadták. Most megint elveszik, majd… Valamit nagyon rosszul tudunk – és ebben a polgároknak és a turistáknak biztosan csak jót akaró turisztikai szakemberek nem hibásak –, az egészség, a népegészség megtartásának egyik legegyszerűbb, legolcsóbb és leghatásosabb eszköze lehetne a természetjárás. És nem csupán a részt vevő állampolgároknak, de a polgárokat kiszolgáló államnak is. Ehelyett azonban megszűntek és eltűntek a turistaházak, tele vannak szeméttel az erdők, gazdátlanok a jelzett ösvények, felszedik a vasúti síneket, és köddé foszlik a kicsike támogatás is. Marad csak a „zöld” év és a magyar nóta: „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve…”