A Rauch Hungaria Kft. meghívásának ezért szívesen teszünk eleget, amikor lapunkkal közösen meghirdetett, többfordulós „Mutasd a reggelid, megmondom ki vagy” versenyük három kategória győztes hoteljeinek képviselőit viszik magukkal Salzburgba.
Mozart hirhedt ellenlábasáról, a zseni életét sokszor megkeserítő Salieriről elnevezett hotelben, a fölöttünk magasodó (Salz)Burg tövében szállunk meg.

A házban minden úgy működik, ahogy egy négycsillagos hoteltől Ausztriában elvárható, csak éppen a lobbíban lévő festmények kissé lidércesek – csupa vámpír, meg halált idéző komor képek -, még jó, hogy nem ott alszunk, mert a recepció környékén biztos rémálmaink lennének.

Este ismerkedő vacsorával kezdődik a program, aminek nyilván az lenne az értelme, hogy a Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából, a csehektől, szlovákoktól és lengyelektől érkezett szakmai vendégek ismerjék meg egymást, de mivel mindannyian külön asztalokat ülünk körül, így mindenki csak a saját országából érkezettekkel társalog. A magyarok háza táján viszont egyre magasabbra hág a jókedv, igaz, ehhez egy profi bármixer is hozzájárul: hathatós közreműködésével újabb és újabb körök érkeznek a bevezetés alatt lévő Rauch-alapanyagokból – passion fruit, maracuja, rebarbara, licsi – készült koktélokból.

Szülők feje fölé magasodó nemzedékről, növekvő agykapacitásról, intelligenciaszintről – azaz a szép új világot, az új vásárlókört mutatja be a másnap délelőtti workshop alkalmával a szakértő, Hans-Jürgen Hartauer, aki Horeca-coach Münchenből. Többek közt egy düsseldorfi két éve megnyitott, sikeres éttermet is említ, ahol egyszerre 250-en foglalhatnak helyet négy hosszú asztalnál, és ahol pizzát, barbecue-t kínálnak, sok chilivel, élő zenével fűszerezve. Majd előadásának passzív hallgatása átcsap interaktívvá: a gyakorlatban tanuljuk, miképp kell kínálni a vendéget, hogy sikert érjünk el, és a lehető legtöbbet adjuk el neki.

Kávét vagy üdítőt kér? Akkor ajánljunk hozzá süteményt. És ne úgy kérdezzük tőle: „Nem kér süteményt hozzá?” A szemkontaktus is fontos, emeli ki a szakértő, valamint az, hogy mindig pozitív üzenetet kapjon a vendég.

A sikeres brand titka a teljes szortiment tiszta, világos üzenete a fogyasztó felé– ezt már a Rauch-cég szakértőjétől halljuk, aki az osztrák családi tulajdonú gyümölcslégyártó és forgalmazó újításait, ez évi eredményeit mutatja be nemzetközi hallgatóságának. Rangos elismerést kapott például a nemrégiben, idén októberben lezajlott németországi Anuga-kiállításon a Bio Trio elnevezésű, valóban ütős kis üdítő csapat, amelynek tagjai a két újonc - a bio feketeribizli és sárgabaracklé -, valamint egy régebbi játékos, a bio almalé.

Új címkék, új ízek (pl. télre meleg rostos almalé fahéjjal) születtek, egyre bővül a Rauch-paletta. A diszpenzer, azaz a dzsúzadagoló is vadonatúj termék, valamint a bag-in-box megoldás, amelynek külön érdekessége, hogy 2014-től Magyarországon is gyártják.

Tulajdonképpen nyilván a tartományi jelleg, meg hogy azt halljuk, az Alles für den Gast őszi kiállítását látogatjuk meg (van tavasszal is) téveszt meg elsőre, hiszen mellbevágóan nagy, és óriási tömegeket vonzó rendezvény, amelyet a salzburgi Arena területén rendeznek. Főleg annak fényében, hogy nálunk időlegesen a taccsvonalra helyezték a hasonló egyetlen, ráadásul országos szintű rendezvényünket...

Ami ma vendéglátás és szállodaipar, a Horeca háza táján fellelhető csúcsminőség – az ezen az osztrák regionális beszállítói szakkiállításon szerepel.

720 kiállító – osztrák és máshonnan érkezett - tolong egymás hegyén-hátán, nem beszélve a látogatókról, akik egymás lábát tiporják, akkora a tömeg. (Utólag kiderül: 46 ezer a látogatói szám az öt nap alatt) Élelmiszer, ital- és konyhai berendezések, felszerelések, bútorok, lakberendezés, textil, munkaruházat, technológia, IT, franchise-rendszerek, télikertek, játszótéri felszerelések, porcelán, üveg, vízvezeték, szórakozás, biztonsági felszerelések, wellness – a teljesség igénye nélkül csak néhány a kiállítók témái közül. Ráadásul közben az is kiderül, hogy már a jövő tavaszi hasonló jellegű rendezvényre az összes kiállítói hely elkelt!

Rövid városnézésre is jut idő, amiben Mozart szülőháza persze szerepel. Elképedve látjuk, hogy a nevezetes építmény utcai frontját egy élelmiszer-multi képviselője foglalja el. Még jó, hogy senki emberfia nem tudja, hol lehet Mozart sírja (olyan szegényen halt meg, hogy tömegsírba helyezték), mert nyilván forogna a sírjában szegény... Nyilván az sem esne jól neki, ha tudná, mennyit nyert vele/általa szülővárosa, amely azt azért legtöbbször elfelejti említeni a Mozart-fun turistáknak, hogy ez ugyanaz a Salzburg, amelynek lakói a komponista zsenit kétszer toloncoltatta ki szeretett városából – élén a Burg-ban pöffeszkedő érsekkel meg az irígy zeneszerző kortárs Salierivel.

Esti záróprogramként jobb választás nem is lehet: a Döllerer família 1909 óta (!) nyitva tartó éttermébe tartunk a Salzburg-hoz közeli Golling falucskába, ahol egyik ámulatból esünk a másikba. Igaz, az úton odafelé már kiderül, hogy egy háromsapkás, azaz 18 Gault ß Millau pontos helyen lesz a négyfogásos búcsúvacsora, de hogy milyen hely a Döllerer’s valójában – az csak testközelből derül ki. Már a felterített asztal láttán döbbenten néznek egymásra a velünk lévő hazai éttermes szakemberek: ezüstevőeszközök sorakoznak a Döllerer’s névre gravírozott poharak, tányérok mellett.

Az asztalok közepén az ősz hangulatát idéző piros, bogyós virágok, mogyoró, dió, gesztenye. (Később kiderül: havonta cserélik a ház összes díszét, színeit, virágait) És akkor még nem beszéltünk arról a mennyei ételsorról, ami sorban elénk kerül: grillezett ökörcarpaccio madársalátával, csonthéjasokkal, utána paradicsomleves folyami rákkal, majd faszénen sült marhasteak zöldségekkel, borsmártással, rozmaringos burgonyával, végezetül túrógombóc újragondolva. Mindez hozzáillő borok kíséretében, és a vacsora befejeztével azt is megtudjuk, volt miből bőven válogatni a borok közül az ételsorhoz, ugyanis nemcsak egy 240 fős belső térrel, valamint egy 250 fő elhelyezéséhez elegendő terasszal rendelkező vendéglátóhelyet vezetnek Döllererék, hanem egy hangulatos hotelt, valamint húskereskedést, bornagykereskedést, és egy akkora pincerendszert az étterem alatt, ahol 220 ezer palack bort tárolnak, köztük 5 ezer eurós tételeket is.

Hogy félreértés ne essék: a 220 ezres szortimentben nincs egyetlen magyar palack sem, igaz, meséli Andreas Döllerer főszakács, egyszer találtak egy tokajit valahol a pince mélyén, de azt már rég elajándékozták. Tényleg eldugott falu ez a Golling Salzburg hivalkodó nagyságához képest, de amilyen sokan ismerik és látogatják ott a magyar gasztrománok közül a Hangar-7 topéttermet, annyira kevesen jutnak el a szintén topkonyhát vivő Döllerer’s-be. Bár nyáron betévedt hozzájuk egy hét fős magyar társaság, igaz, egy hétfői napon, és csakis azért, mert nem találtak nyitva egyetlen valamirevaló éttermet sem a tartományi székhelyen.

Ám biztató jel, hogy előttünk egy héttel az ismert hazai gasztrofamília is tiszteletét tette, és csodálattal adózott a ház kulinária tudásának oltárán. Amely az osztrák Gault ß Millau ítészek szerint 18 pontos, azaz három szakácssapkás konyhát visz (nálunk idehaza jóval engedékenyebb pontozási rendszerrel van három 17 pontos éttermünk), és amelyből nem egy, hanem közel húsz hasonló minőséget képviselő hely van a sógoroknál...