Sevilla gyöngyszemei hatvan méter magasból
Aki az októberi őszben még szeretné magába szívni a nyár melegét, az utazzon el a spanyolországi Sevillába. Az andalúz fővárosban most is nagyon sok a turista.
Nemcsak a melegítő napsugarak vonzzák a vendégeket, hanem a gazdag hagyományok is. Így például a flamenco, a bikaviadalok vagy a különböző kultúrák emlékei, amelyek Sevillában mind megtalálhatók. Bár távol, több mint félezer kilométerre van a fővárostól, Madridtól, a távolság ellenére sokan látogatják. Varázsa van ennek a városnak, érdemes felfedezni.
Sevilla közlekedési csomópont, hiszen repülőgéppel, autópályákon busszal, autóval és hajóval egyaránt jól megközelíthető. Kikötőváros is, miután innen már alig 70 kilométerre található az Atlanti-óceán. A város régi, romantikus, sikátorszerű utcái, különleges épületei, a virágokban és a mediterrán növényekben gazdag parkjai és kertjei nagyszerű élményeket nyújtanak az érkezőknek. Sevilla sokszínűségét jelzi az is, hogy a város életében fontos a tengeri kereskedelem. Emellett méltán nevezik a spanyol kultúra központjának, amely a festészet, az építészet gazdag tárháza. Arra is büszkék az itt lakók, hogy sokféle szakmai konferenciát rendeznek az andalúz fővárosban.
Az utca pedig nyüzsgő idegenekkel teli. Érdeklődő kínai, japán, angol, belga, francia turistákkal találkozhatunk. Vannak, akik csoportosan járják a várost, mások viszont térképpel és fényképezőgéppel a kezükben igyekeznek felfedezni Sevillát.
A Szent Kereszt negyed emlékei
A gyalogos séta indulópontja Kolumbusz Kristóf monumentális szobra az egykori zászlóshajójának, a Santa Mariának kicsinyített másával. Innen Sevilla központi parkján keresztül haladva érkeztünk a Szent Kereszt negyedbe. Meghökkentő a látvány, a kanyargós utcák és terek báját, a mór és a zsidó építészeti kultúra szépségeit fedezhetjük fel. Az egyszerűség harmóniája pedig megnyugtatja a látogatót.
Láttuk az egykori dohánygyár műemlék épületét is, amely arról is nevezetes, hogy a legenda szerint az operaszerző Bizet egy valamikor ott dolgozott munkásnőről formálta Carmen alakját. Az épület ma a felsőoktatást szolgálja: a Sevillai Egyetem rektori központja lett.
Gyalogtúránk folytatásaként az egykori királyi palotanegyedet látogattuk meg. Az Alcázart, amelyet a mór építészet egyik csodájaként emlegetnek és a pompától, a régi idők kalifáinak gazdagságától ragyog ma is. Bent a mozaikdíszítésben, a hatalmas méretű festményekben és gobelinekben gyönyörködhetünk, de láthatók itt belső udvarok és kertek is. Ám nem kevésbé érdekes a palotaegyüttes szomszédságában emelkedő világhírű katedrális épülettömbje, amely a barokk építészet egyik ékessége a hozzá csatlakozó híres templomtoronnyal, a Giraldával együtt. A tetején magasodik Szent Rafael négy méter magas bronzszobra, kezében a hit jelképével, Constantinus zászlajával.
Főhajtás az Újvilág felfedezője előtt
A katedrális egyik különlegessége, hogy a déli bejárata előtt őrzik Kolumbusz Kristóf síremlékét, ahol naponta sok turista hajt fejet Amerika felfedezője előtt. A szarkofágot 1898-ban helyezték el ebben a templomban. A síremléket négy, szoborba formált spanyol férfi tartja, egyik kezükben kereszttel, a ruhájukon címerrel. Ezzel is tiszteletüket fejezik ki az Újvilág felfedezőjének.
Egyébként ma is élénk vita folyik arról, hogy Kolumbusz csontjait őrzik-e itt a dómban. Annyi bizonyos, hogy a szakemberek közül sokan ezt tartják a felfedező igazi nyughelyének.
Kolumbusztól elbúcsúzva sokaknak jelentett élményt, amikor felgyalogoltunk a műemlék katedrális hatvan méter magas harangtornyába. Összesen 35 megállóhelyet érintettünk a szűk kanyargós kaptatón, amíg a torony tetejére értünk. Az itt megkonduló harangok mellett az óra látványa és pontos jelzése is érdekességszámba megy. A toronyból csodás panoráma tárult elénk, mert szinte egybefonódó képként látható Sevilla óvárosa a tarka háztetőkkel, teraszokkal, középületekkel, templomokkal és szűk utcákkal. Emellett Andalúzia legnagyobb arénája, a bikaviadalok színhelye is kitárulkozott előttünk. A mintegy 14 ezer férőhelyes, impozáns, kör alakú épületben a szezon húsvét vasárnap kezdődik és egészen október végéig tart. De jól látható innen Sevilla legmagasabb toronyépülete is, amely hamarosan irodaházként működik majd.
Nagyszerű a rálátás az 1929-ben rendezett spanyol-amerikai világkiállítás fennmaradt pavilonjaira, valamint előtűntek az 1992-ben tartott sevillai Világkiállítás épületei is.
Nem maradhatott ki a látnivalók közül a Caoa del Pilatos, amely nagy valószínűség szerint Pilátus jeruzsálemi házának másolata. Ezen az épületen a fehér márvány és a kék csempe együttes hatása harmonizál, de antik szobrokat is láthat, galériákat is látogathat a vendég. Emellett a Guadalquivir folyó partszegélyén magasodik az úgynevezett Aranytorony – a Torre del Oro –, amely eredetileg mór építmény, és az egykori Alcázar védőbástyájaként szolgált. Később kincstár, majd börtön volt, ma pedig múzeumnak és antikváriumnak nyújt otthont. A nevét kétféleképpen magyarázzák. Egyrészt a benne felhalmozott aranyról nevezték el, mások szerint viszont a kerámialapokkal borított tornya naplementekor arany színben ragyogott.
