Értelemszerűen nem a gótika égbe törő, csipkés kecsességénél fogta meg a hasonlóságot, hanem a belső tér áttekinthető tágassága irányából közelített a spanyol tervező. Szerinte az épület London új katedrálisa lehet, vagy új Covent Gardenje – szőtte tovább a bejáráson személyesen megjelent Vidal a gondolatmenetet immár funkció szerint is, utalva az új terminál bőséges kereskedelmi kínálatára. „De ettől még nem pláza!” – figyelmeztetett Vidal, akinek fenti két párhuzama aligha vitatható. Ahogy azzal a meglátásával is egyet lehet érteni, hogy a repülőterek egyre-másra önmagukban is desztinációkká – ez esetben az építész szerint a londoni belváros meghosszabbításává – válnak; az emberek igyekeznek ott több időt eltölteni. Persze csak akkor, ha van elég idejük, hiszen a Heathrow-ra (LHR) repülő 23 Star Alliance-légitársaság egy tető alá terelésével egyebek mellett a szövetségi tag légitársaságok járatai közötti minimum átszállási időt kívánják 120 percről pont a felére csökkenteni.
A működését az amerikai United járatával megkezdő terminál a régi 2-es helyén nőtt ki a földből. Az 1955-ben átadott terminált eredetileg évi 1,2 millió utasra tervezték. Amikor 54 évnyi hűséges szolgálat után építési törmelékké vált, már évi 8 millió utast szolgált ki. Utódja pedig akkora, hogy évente London lakosságának több mint kétszeresét, mintegy 20 millió utast képes fogadni. A Star Alliance becslései szerint évente a szövetség 12 millió utasa fordul meg Heathrow-n. Az új 2-es utazóközönségének negyven százaléka lesz átszálló utas.
Az épületet ünnepélyes keretek közt 23- án adta át II. Erzsébet angol királynő. Tiszteletére és annak emlékére, hogy 1955-ben szintén a királynő adta át a régi 2-est, a terminál a Queen’s Terminal nevet kapta. Fél évbe telik, mire a szövetség összes, LHR-re közlekedő légitársasága beköltözik a 2-esre. Ezzel gyakorlatilag mindhárom légiszövetség a helyére kerül; a 4-es terminálon a SkyTeam osztozik, a korábban a British Airways által kizárólagosan használt, Skytrax-díjazott 5-ös terminál az Iberiával történt egyesülést követően a oneworld főhadiszállássá vált.
A Star Alliance-fészek egy újabb nagy lépés abban a 2030-ig tartó folyamatban, amelynek végén a Heathrow megszűnik az 1940-es, ötvenes évekből megörökölt, többször toldozott-foltozott struktúrával 70 millió utast kiszolgáló reptér lenni – magyarázta John Holland-Kaye, az LHR leendő vezérigazgatója. Így idővel lebontják az 1-es és 3-as terminálokat, helyükre pedig a 2-est északi irányba bővítve épülnek új terminálok egészen az 5-ösig érő szatellitekkel. A jövőben megépülő 3. kifutópálya a tavalyi közel 72 milliós utaslétszámot 130 millióra tolhatja fel. Ha ez így lesz, a mostani európai első és második helyezett Párizs Charles de Gaulle és Frankfurt-Main légikikötő felkötheti a gatyát.
Az igényes, letisztult, modern terminálépület le sem tagadhatná tervezőjét, mivel észrevehető módon emlékeztet Madrid- Barajas 4-es termináljának szintén Vidal által papírra vetett épületére. Megfelel a manapság divatos, csarnokszerű terminálokat alkotó trendnek. Sőt a kereskedelmi terület akár a felnagyított ferihegyi Skycourt is lehetne, amíg meg nem fordulunk, és a messzeségben az épület túlsó végét kutatjuk a tetőszerkezet hullámvonalát követve. A három helyen kicsúcsosodó hullám funkció szerint tagolja három részre az épületet: check-in, biztonsági ellenőrzés és air side az összes boltjával, kapujával együtt.
A funkcionalitás mellett ma már elvárás, hogy takarékos is legyen az épület. A takarékosság ott kezdődött, hogy az elbontott régi 2-es betonjának kilencven százalékát újrahasznosították. Ráadásul az épületbe annyi helyen áramlik be a természetes fény, hogy alig kell a lámpákat égetni. A bérkiáramlás is elviselhető mértékű, mivel a személyzet egy részének munkáját teljes körű self check-in révén elvégzi az utas.
Akkor élvezheti a magyar utas az új 2-es előnyeit, ha a schwechati reptérről indul Londonba. Ebben az esetben az LHR Star Alliance-terminálján keresztül juthat el a világ szinte bármely részére.
