Legjobban Budapest fényei nyűgözték le a hajós vendégeket

Aki azt gondolná, hogy a címbeli látványosság bagatell, téved. A város látványa ugyanis olyan vonzerő, amiben Budapest a Dunán verhetetlen. Mi több, nem egy hajós cég hirdeti akár Amszterdamtól Budapestig tartó útjait a Parlament épületével, a kivilágított hidakkal. Szóval megnyugodhatunk, valóban a címbeli csodát bírták leginkább a hajón utazó népek. 

Ami a további motivációkat illeti a válaszadók 59,1%-a nagyon, 20% meg csak simán fontosnak tartja, hogy Budapest benne van a programban. Budapest szerepe a döntéshozatalban egy 5-ös skálán 4,2-t ért el.  A város hangulata, atmoszférája 5-ből 4,5 pontot kapott. Ha pedig itt jártak, minden bizonnyal jól is érezték magukat, mert 99,7% ajánlaná Budapestet a barátainak. Útjukat sokan összegezték úgy, hogy többet kaptak, mint vártak. Lásd a marketingszlogent: „More than expected” – és megspóroltuk a marketingpénzt? Vagy mégsem? Az előadás egyik üzenete, hogy a marketinggel igenis kell foglalkozni, az információszerzés csatornáit figyelembe véve. Ez érdekes képet mutat, ha azt vesszük, hogy a Viking információi alapján döntött 41,7% az út mellett. Egyébként bő 40% térne vissza újra Budapestre. További 27,9% barátoktól szerzett tudomást, míg turisztikai hivatalok képviseletétől mindössze 0,9%. Ugyanakkor nyitva a kibertér a marketing előtt; online és közösségi oldalakról összesen majdnem 32% nyeri az információt. Van kit betalálni a megfelelő üzenettel, mert egyrészt bő 40% térne vissza újra Budapestre, de ami ennél érdekesebb, hogy 89,6% először járt Budapesten.

Az előadás során kiderült, ami eddig sem volt újdonság, hogy a KSH azért nem méri a szállodahajók utasainak számát, mert jellemzően nem a kereskedelmi szálláshelyeken szállnak meg. Vagy mégis? Az érkezők 16 százaléka az utakhoz kapcsolódó elő- vagy utótúrákon Budapestet választja, ilyenkor értelemszerűen a szállodák profitálnak a plusz néhány napból. De a hajón maradó többség legtöbb pénzt, a napi átlagban elköltött 120 dollár 73 százalékát szuvenírre, csecsebecsére vagy divatcikkre költi. Az átlagolást a legmagasabb napi 500 ezer forint és 60 dolláros költés közt végezték a kutatás készítői. A vendéglátósok a fenti aránynak kevésbé örülnek, mivel így nekik ebből a költésből 28,8% jut. Egyik visegrádi megkérdezettünk szerint annyira átalakult az utasok parti költése, hogy feléjük már az is fakultatív programnak számít, ha az étterem vécéjét meglátogatják.

Információink szerint Bécs városa, a schwechati repülőtér és bécsi turisztikai marketingszervezet közösen próbálja még Bécset a dunai utak alfájává és omegájává tenni. Egyesek szerint még marketingtámogatást is kapnak az utaztatók, sikeres bécsi plusz tartózkodás esetében. Ezt érdeklődésünkre Bécsből nem kívánták sem cáfolni, sem megerősíteni. Érdekesség: Bécs nemrég ismét legélhetőbb városa lett. A lakók csupán egyet hiányoltak: a nagy Duna nem a városban folyik. S nálunk a mindenség közepén hömpölygő Duna pedig az elsőségért folytatott csata – mondhatni ingyenes – szuperfegyvere. Persze egy szuperfegyvert is el lehet rontani egyetlen ostoba mozdulattal, ami a szakma szerint a főváros kikötő-politikája lehet. Bár mostanság keveset hallani azokról a tervekről melyek szerint akár a Háros-sziget mentén, vagy kint a Népsziget csücskén kötnének ki a hajók, a bizonytalanság maradt. Ahogy a kapacitás szűkössége is a budai alsórakparton néhány éve egy tollvonással, lakók panaszára hivatkozva megszüntetett pontonok miatt. Azóta mint abszolút első számú üzemeltető a szállodahajók kikötéséből, a többségi állami tulajdonba került Mahart szakítja a legnagyobbat. 

A 2014 őszén készült nem reprezentatív felmérés során 25 hajó 328 utasát kérdezték meg. Az utasok túlnyomó többsége – 85,6%  – 60 év fölötti. Túlnyomó többségében az USA-ból és Kanadából érkeztek. A megkérdezettekből 287 rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Jövedelmi viszonyaikat szinte kivétel nélkül az átlagosnál jobbnak ítélték meg.