Roberto Iglesias Freira, fe­le­sé­ge és két gyer­me­ke a 110 per­ces pá­ri­zsi re­pü­lés­hez ké­szü­lő­dött. A spa­nyol csa­lád há­rom órát várt a fel­szál­lás­ra, de ami­kor vég­re el­in­dul­tak, a gép Mad­rid­ba re­pült. Pá­rizs­ba pe­dig a me­net­rend­hez ké­pest ke­rek hat óra ké­sés­sel ér­ke­zett.

Már­ci­us vé­gén Mal­lor­ca fő­vá­ro­sá­ban, Palmán 29 fo­kot mér­tek. Hús­vét­ra an­nak rend­je és mód­ja sze­rint meg­ér­ke­zett a né­met in­vá­zió húsz­ezer fős elő­őr­se. Az ün­ne­pet kö­ve­tő hét­köz­nap­okon to­vább sű­rű­söd­tek a né­met tu­ris­ta­csa­pa­tok. Ak­ko­ra volt az ér­dek­lő­dés, hogy ál­ta­lá­ban már csak a haj­nal­ban in­du­ló char­ter­já­ra­tok­ra le­he­tett he­lyet kap­ni.

Nem­csak a szak­ma, de az egész vi­lág fel­fi­gyelt a hír­re: Sza­úd-Ará­bia kor­má­nya tu­risz­ti­kai bi­zott­sá­got ala­kí­tott és úgy dön­tött, hogy az ed­di­gi­nél sok­kal szé­le­sebb­re nyit­ja ka­pu­it a tu­ris­ták előtt. Mint a hi­va­ta­los köz­le­mény hang­sú­lyoz­za, az or­szág elő­ször ad ki vi­szony­lag nagy men­­nyi­ség­ben, kön­­nyen és gyor­san turistavízumo­kat.