Nem cso­da, ha a szi­kár köz­lés szen­zá­ci­ó­nak szá­mít. A pe­kin­gi csá­szá­ri pa­lo­tát hi­va­ta­lo­san is Til­tott Vá­ros­nak ne­vez­ték. A si­va­ta­gi ki­rály­sá­got csak nem hi­va­ta­lo­san, de tel­jes jog­gal hív­ták ed­dig Til­tott Or­szág­nak. Nem ne­héz meg­jó­sol­ni, hogy tu­ris­ták ez­rei lesz­nek kiváncsiak e tá­gas föld tit­ka­i­ra.

Té­ved, aki azt hi­szi, Sza­úd-Ará­bia csak sár­ga ho­mok. Van itt fe­hér, sőt, vö­rös ho­mok is. És per­sze még sok min­den. Ma­gas he­gyek, azúr vi­zek a Per­zsa-öböl­nél és a Vö­rös-ten­ger­nél. Szé­pen meg­mű­velt föld­da­rab­ok. Han­gu­la­tos oá­zi­sok. Fan­tasz­ti­kus ré­gé­sze­ti le­le­tek, be­le­ért­ve a ti­tok­za­tos nabateus ci­vi­li­zá­ció ma­rad­vá­nya­it. A hadzsik, a mek­kai za­rán­do­kok út­vo­na­lai. Múlt, je­len, jö­vő egy­más mel­lett. Be­du­in mes­te­rek szá­za­dos ék­sze­rei lég­kon­di­ci­o­nált üveg­pa­lo­ták shopjai­ban.

A ren­ge­teg iz­gal­mas él­mény ed­dig nem sok kül­föl­di­nek ju­tott osz­tály­ré­szül. Mos­tan­tól más­kép­pen lesz, és er­re már­is ko­moly elő­ké­szü­le­tek foly­nak. To­vább fej­lesz­tik a tér­ség leg­na­gyobb lé­gi­tár­sa­sá­gát, a Saudi Ara­bi­an Airlinest, a si­va­tag fe­let­ti re­pü­lő sző­nye­get. A cég 1945-ben ala­kult. (Úgy, hogy Frank­lin Delano Roose­velt el­nök egy Douglas DC–3-as Da­ko­tát aján­dé­ko­zott Abdulaziz Bin Szaud ki­rály­nak.) Ma 132 gép­ből, köz­tük a leg­mo­der­nebb Boe­ing–777-esek­ből, va­la­mint 747-400-asok­ból, áll a sza­ú­di pol­gá­ri lé­gi­flot­ta. A cég 25 he­lyi és ép­pen két­szer an­­nyi nagy nem­zet­kö­zi rep­tér­rel tart rend­sze­res kap­cso­la­tot Ázsi­á­ban, Af­ri­ká­ban, Eu­ró­pá­ban és ter­mé­sze­te­sen Észak-Ame­ri­ká­ban.

A re­pü­lő sző­nyeg fon­tos, de nem egyet­len esz­kö­ze a „Fe­dezd fel Sza­úd-Arábiát!” ne­vű most el­fo­ga­dott kor­mány­programnak. Az or­szág kor­sze­rű lég­kon­di­ci­o­nált bu­szok szá­za­it vá­sá­rol­ja (van mi­ből), de az új tu­risz­ti­kai köz­pon­tok már­is fel­hív­ják a fi­gyel­met ar­ra: a ro­man­ti­ká­ra vá­gyók ki­sebb uta­kat meg­te­het­nek te­ve-, vagy akár sza­már­há­ton is. Mind­két meg­ol­dás ki­csit las­súbb és rá­zó­sabb a re­pü­lő sző­nyeg­nél, de leg­alább olyan ke­le­ti­es.

Min­den tú­ra egyik leg­főbb cél­pont­ja a fő­vá­ros, Ri­jád. Ha­ma­ro­san so­kan fe­de­zik fel majd a kont­rasz­tot Ri­jád acél-beton-üveg pa­lo­tái és a kö­ze­li Dir’aiyah, a ré­gi fő­vá­ros kö­zött. Ez utób­bit 1446-ban ala­pí­tot­ták. Őr­tor­nyai, ho­mok­kő pa­lo­tái nagy idők em­lé­két őr­zik. Ri­jád­nak is meg­van per­sze a ma­ga óvá­ro­sa. Itt van a hí­res Masmak erőd. Ide vet­te be ma­gát 1902-ben Abdulaziz ki­rály és ak­kor még ma­rok­nyi csa­pa­ta, hogy meg­sze­rez­ze az el­len­őr­zést elő­ször a vá­ros, majd sok harc­cal és mun­ká­val az egész nagy or­szág fe­lett.

E küz­de­lem re­lik­vi­ái is lát­ha­tók a fő­vá­ros va­do­na­túj, már a vár­ha­tó tu­ris­ta­ára­dat­ra ka­csin­tó Nem­ze­ti Mú­ze­u­má­nak vi­lág­szín­vo­na­lú ter­me­i­ben. Kel­le­me­sen hű­tött bus­­szal, a hu­szon­egye­dik szá­za­dot idé­ző hely­től nincs mes­­sze a ré­gi te­ve­pi­ac, ahol a bur­nu­szos ve­vők és el­adók har­sány al­ku­ja az Ezeregyéj akusz­ti­kai ku­lisszá­ja.

Ri­jád­tól a „Fe­dezd fel Szaúd-Ará­biát!” egyik tú­rá­ja a ke­le­ti tar­to­mány­ba ve­zet. A sár­ga ho­mok alatt el­ső­sor­ban itt van a ki­rály­ság gaz­dag­sá­gá­nak el­ső szá­mú for­rá­sa, a fe­ke­te arany, az olaj. Ma már nem­ze­ti erek­lye a He­tes Szá­mú Kút, ami­ből 1938-ban elő­ször tört fel az olaj, meg­vál­toz­tat­va az egész tér­ség ad­di­gi hely­ze­tét és éle­tét. Et­től nem mes­­sze van Al Khobar vá­ro­sa. Itt kez­dő­dik a Fahd ki­rály­ról el­ne­ve­zett vi­lág­cso­da, az or­szá­got Bahrein sejk­ség­gel ös­­sze­kö­tő 18 ki­lo­mé­ter hosz­­szú(!) híd.

E tú­ra kö­vet­ke­ző ál­lo­má­sa Szaúd-Arábia legnagyobb oá­zi­sa, a Holuf ne­vű te­le­pü­lé­sen zöl­del­lő Al Hassza. A má­so­dik leg­na­gyobb oá­zis az észa­ki Domat Al-Jandalban van. Itt épült Mo­ha­med hó­dí­tá­sa­i­nak kez­de­tén az Omar-mecset a he­te­dik szá­zad­ban. De van itt bő­ven ar­che­o­ló­gi­ai le­let az isz­lám előt­ti ko­rok­ból is. A Jabal Burnus szik­la­tömb­jét köd­be ve­sző idők fa­ra­gá­sai dí­szí­tik, a Qasr Ma­rid erő­döt Krisz­tus előtt 688-ban épí­tet­ték.

Az észa­ki ré­gió Rajajil nevő te­le­pü­lé­sén a bá­mu­ló lá­to­ga­tók olyan kü­lö­nös kő­cso­por­tok­kal találkoznak majd, amik a ne­ve­ze­tes Stonehenge-re em­lé­kez­tet­nek. Rajajil ara­bul egyéb­ként ál­ló em­bert je­lent, és szak­em­be­rek sze­rint a ri­tu­á­lis kő­osz­lo­po­kat Krisz­tus előtt a ne­gye­dik év­ez­red­ben (!) ál­lít­hat­ták.

Nem ne­héz meg­jó­sol­ni, hogy sok érdeklődő ke­re­si fel majd Madain Salehet, a nabateusok egyik te­met­ke­zé­si he­lyét. Itt vagy 150 ősi sír lát­ha­tó a Krisz­tus előt­ti év­szá­zad­ok­ból. A nabateus mes­te­rek kéz­ügyes­ség­ét a ro­mo­kon lát­ha­tó fa­rag­vá­nyok di­csé­rik. Ezek leg­hí­re­seb­bi­ke a Quasr Al-Farid. Ez egy hat­eme­le­tes mai épü­let magas­ságá­val meg­egye­ző szik­la­tömb tel­jes fe­lü­le­tét be­bo­rít­ja. Ke­ve­sen tud­ják, hogy az or­szág­ban, nem mes­­sze a Vö­rös-ten­ger­től, szin­te al­pe­si vi­dék is ta­lál­ha­tó. A név­adó tar­to­má­nyi fő­vá­ros, Abha kö­ze­lé­ben emel­ke­dik a leg­ma­ga­sabb szaúdi hegy, a 3133 mé­te­res Jabal Sawdah, lá­bá­nál a ter­mé­sze­ti szép­sé­gek­ben bő­vel­ke­dő Asir Nem­ze­ti Park­kal. Nem len­ne tel­jes az él­mény, ha a lá­to­ga­tó ki­hagy­ná az or­szág leg­fon­to­sabb ki­kö­tő­jét és gaz­da­sá­gi cent­ru­mát, Dzsiddát, a két szent vá­ros, Mek­ka és Me­di­na „elő­szo­bá­ját”. A Vö­rös-ten­ger part­ján épült met­ro­po­lis­ban kő­ha­jí­tás­nyi­ra van egy­más­tól a lég­kon­di­ci­o­nált fel­hő­kar­co­lók je­le­ne és a ho­mok­kő cso­da­pa­lo­ták­ban meg­tes­te­sült múlt. A kor­mány­bi­zott­ság szi­kár köz­le­mé­nye fel­ér egy tu­risz­ti­kai „sze­zám, tárulj!”-jal. Biz­tos, hogy ma­gyar tu­ris­ták is be­tó­dul­nak a nyí­ló ka­pu­kon.