A bí­ró­ság sze­rint a lé­gi­tár­sa­ság nem adott ki­elé­gí­tő ma­gya­rá­za­tot, és a csa­lád­nak meg­ítélt 1250 dol­lár bá­nat­pénzt. So­ka­sod­nak an­nak a je­lei, hogy az idei tu­risz­ti­kai fő­sze­zon­ban re­kor­dot ja­vít az ilyen szto­rik szá­ma, rá­adá­sul je­len­tős szá­za­lék­ban bá­nat­pénz nél­kül.

Idén az il­le­té­kes EU-bizottság sze­rint a ta­va­lyi­hoz ké­pest 25 szá­za­lék­kal több a fő­sze­zon­ban fel­szál­ló gé­pek szá­ma és az át­la­gos ké­sés­idő már­is 13 szá­za­lék­kal ros­­szabb a ta­va­lyi­nál. Geoff Muirhead, a 12. leg­na­gyobb eu­ró­pai rep­tér, a man­ches­te­ri igaz­ga­tó­ja azt mond­ja: „A lég­tér­ben van elég hely, csak job­ban kel­le­ne gaz­dál­kod­ni ve­le, és eh­hez sok minden szük­sé­ges.” Több és job­ban fi­ze­tett lé­gi­irá­nyí­tó (ez a szak­ma min­den tu­ris­tafő­sze­zon­ban sztrájk­kal fe­nye­ge­tő­zik, ar­ra hi­vat­koz­va, hogy igény­be­vé­te­le a fo­ko­zott fe­le­lős­ség­gel sú­lyos­bít­va már-már em­ber­fe­let­ti). Az EU-térségben ös­­sze­sen 15 ezer irá­nyí­tó kell csúcs­idő­ben, de most 1600 fős hi­ány van. Né­met­or­szág­ban az irá­nyí­tók azt mond­ják, a le­het­sé­ges­nél húsz szá­za­lék­kal több gé­pet irá­nyí­ta­nak. D’Alessio, az olasz lé­gi­irá­nyí­tók szer­ve­ze­té­nek fő­nö­ke ha­son­ló ará­nyok­ról pa­nasz­ko­dik. 2010-ben a szak­ma egy­har­ma­da nyug­díj­ba vo­nul, és az után­pót­lás nem ki­elé­gí­tő. A meg­ol­dás csak a fej­let­tebb tech­ni­ka, a sok dol­lár­milliárdot je­len­tő mo­der­ni­zá­lás le­het. Biz­tos, hogy ez a be­ru­há­zás el­ke­rül­he­tet­len. És biz­tos, hogy a ma­mut­költ­sé­gek egy ré­sze át­há­rul a tu­risz­ti­kai szak­má­ra.

Még en­nél a di­lem­má­nál is ke­vés­bé köz­is­mert, hogy a lég­tér je­len­tős ré­sze a ka­to­nák szá­má­ra fog­lalt. Ez pél­dá­ul a Lon­don–Frank­furt vi­szony­lat­ban plusz tízperc­nyi re­pü­lést je­lent, be­le­ért­ve per­sze az üzem­anyag- és egyéb já­ru­lé­kos költ­sé­ge­ket. A Ti­me szak­író­ja sze­rint rossz az eu­ró­pai lég­tér irá­nyí­tá­si cent­ru­ma­i­nak el­he­lye­zé­se is. Paul Douglas ka­pi­tány, a Bri­tish Airways egyik ope­rá­ci­ós fő­nö­ke azt mond­ja, egy Mad­rid–Kop­pen­há­ga út so­rán tíz kont­roll­zó­na ad­ja kéz­ről kéz­re a gé­pet, ez pe­dig ké­sés, sőt po­ten­ci­á­lis ve­szély­for­rás.

Az igaz­ság per­sze az, hogy a tech­ni­ka mo­der­ni­zá­lá­sa szün­te­le­nül fo­lyik. Ez te­szi le­he­tő­vé, hogy ja­nu­ár­tól a 8840 mé­ter ma­gas­ság fe­lett re­pü­lő gé­pek kö­zött ed­dig kö­te­le­ző ver­ti­ká­lis tá­vol­ság, a 610 mé­ter le­csök­ken­het 305 mé­ter­re. A rep­te­rek nem­zet­kö­zi ta­ná­csa sze­rint 165 or­szág 1442 lé­gi­ki­kö­tő­jé­nek kor­sze­rű­sí­té­sé­re be­lát­ha­tó időn be­lül mi­ni­mum negy­ven­mil­li­árd dol­lárt kel­le­ne for­dí­ta­ni. Az uta­sok szá­ma gyor­san nő. A Luft­han­sa szó­vi­vő­je sze­rint ta­valy a cég gé­pei 30 ezer órát kés­tek, ez­zel 100 ezer ton­na üzem­anya­got és 100 mil­lió dol­lárt pa­za­rol­tak el. Egy Köln–Frank­furt lé­gi út­nak 18 per­cig kel­le­ne tar­ta­nia, ehe­lyett egy órát vesz igény­be. 1975 óta a lon­do­ni Gatwick rep­tér­től a pá­ri­zsi De Gaulle­-ig a re­pü­lés ide­je 50 perc­ről át­lag 95 perc­re nőtt! A je­len­ség­nek ren­ge­teg oka van, fő­leg a ro­ha­mo­san nö­vek­vő utas-, va­gyis já­rat­szám. De az uta­so­kat ne­héz az­zal vi­gasz­tal­ni, hogy nem ­csak a le­ve­gő, de az anya­föld is meg­telt.