„A vasalószoba mennyezetét több réteg egyszínű, jellemzően fehér-szürkésfehér festés takarta, a restaurátori vizsgálatok eredménye azonban arra utalt, hogy ezek alatt van még legalább egy festett réteg. További vizsgálatokat végeztünk, így derült ki, hogy a helyiség mennyezetén díszítőfestés található” – mondja Vavra Áron műemléki projektvezető, hozzátéve: érdekes tény, hogy a korábban Alkalmazottak Háza néven ismert épület soha nem szolgált reprezentatív célokat, a mosó- és vasalószoba mégis díszítést kapott, akárcsak az épület más belső terei. Erre a magyarázatot adhat az építés ideje, valamint a helyiségek feltételezhető korábbi funkciója, mivel a vasaló- és a mosószoba korábban személyzeti lakrészként is funkcionálhatott, a helyiségek festéssel díszítése pedig bevett szokás volt a 18-19. században is.
Fotó: Nagy Lajos
Az épület többi helyiségében már csak töredékes díszítőfestés-maradványokat tudtak feltárni a szakemberek, azonban a vasalóhelyiségben helyre tudták állítani a mennyezeti festést, a mosóhelyiségben pedig az egy kisebb felületen tudták bemutatni az egykori díszítést.
„A királyné konyhája”
A Szent József Ház a veszprémi várnegyedet megújító Koller Ignác püspöksége idején, a szomszédos Érseki Palotával egy időben épült. Bár már az 1770-es évek elején elkészült, a következő évszázadokban többször is átalakították és bővítették, így az épület ma már a későbarokk és a klasszicizmus jegyeit is magán hordozza.
Fotó: Nagy Lajos
Funkciója azonban évszázadok óta változatlan. A székesegyház mellett már a középkorban püspöki és valószínűleg királynéi rezidencia állt. Az írásos emlékek és a régészek által feltárt maradványok alapján a palota lakóinak és vendégeinek felszolgált ételeket egy másik épületben készítették, amelyet – utalva Veszprém és a mindenkori királyné szoros kapcsolatára – „a királyné konyhájaként” ismertek. A reprezentatív épülettől tehát már ekkor elkülönítették a főzésre, mosásra, háztartási munkára, a fűtőanyag és az élelmiszerek tárolására szolgáló épületrészeket, és ez az egyházi központ török kor utáni újjáépítésekor is megmaradt. A püspöki lakosztályt és a hozzá kapcsolódó nyilvános, reprezentatív tereket az 1776-ra felépült püspöki palotában alakították ki, az ehhez nélkülözhetetlen kiszolgáló tevékenységeket pedig az „Alkalmazottak Házában” végezték.
Befalazott kemencét is találtak az épületben
A különleges múltú épületet a Veszprémi Főegyházmegye a várnegyed megújításának részeként restaurálja: feltárták a barokk kori pincét, restaurálták a lépcsőt, a nyílászárókat és a kőből készült ajtókereteket is. Ezek egy része eredeti barokk kori, másik részük a 19. század közepéről-végéről származik.
A szakemberek a feltárás során egy befalazott kemence maradványait találták meg a Szent József Ház refektóriumának közelében. A kanonoki soron található, későbarokk stílusú, szintén az 1770-es években épült Kisszemináriumban is falba süllyesztett kemence nyomaira bukkantak a régészek, sőt a befalazott kemencéből a 20. század elején használt fazekak, főzőedények, villák, kanalak és kések is előkerültek.
