2009-ben feladva fővárosi életét hátrahagyva leköltözött Noszvajra. Miért döntött a vidéki élet mellett? 

A szüleim mindig arra neveltek, hogy dolgozni fontos. Megtanítottak a fizikai munka megbecsülésére és a szellemi munka kialakítására is. Később, amikor már orvosként praktizáltam, egyre inkább azt éreztem, hogy mindkettőre szükségem van, és csak úgy tudom szinten tartani magam, ha a szellemi és a fizikai munka egyensúlyban van az életemben. Rájöttem, hogy szükségem van a falusi életre, a favágásra, és bármire, amikor a testem erejére szükség van. Látja, a kezem is azért néz most ki így, mert ötven kiló cseresznyét pucoltunk meg tegnap.

Hogyan változott meg az élete vidéken?

Sokat segített abban, hogy közel kerültem az élethez és a halálhoz. A városi ember ősszel messze van az ősztől, télen messze van a téltől. Amikor valaki ősszel sepregeti a faleveleket, gondolkodó emberként óhatatlanul eszébe fog jutni az elmúlás és a halál. Vidéken az ember együtt él a természetben, és megtanulja, hogy egy állandó körforgásban van. Ez a hozzáállás a vidéki élettel jött, és ezzel együtt a tudatosság is a megfelelő szintre került. Ha nem agyalsz, hanem hiszel és cselekszel, minden megváltozik. Egy időben például nagyon féltem attól, hogy elbutulok. Aztán rájöttem, ha el is butulok, nem fogok tudni róla. Akkor meg minek féljek attól, amiről nem fogok tudni.

A fővárostól távol szabadságot kapott?

Egyszer a kezembe került a XIV. Dalai Láma egyik írása, ami arról szólt, hogy egy pszichiáter megkérdezte a Lámát, hogy mi lehet az oka, hogy az egyik harmincéves betege promiszkuitásban, alkohol- és drogfüggőségben szenved. Majd, amikor a Láma erre azt mondta, nem tudom, a pszichiáter megkérdezte, hogy lehet, hogy ő, aki a keleti gondolkodás atyja nem tudja a választ. A Láma azt felelte: „Ti ott nyugaton mindig mindent meg akartok magyarázni, hogy miért történik. Mi keleten elfogadjuk, ha valamit az adott pillanatban nem tudunk, és azt is elfogadjuk, ha soha nem fogjuk megtudni, miért történt.” Ez a gondolat nekem a szabadságot adta. Mert onnantól kezdve én is befejeztem az agyalást, hogy mi miért történik, és megtanultam elengedni dolgokat…

Miért kezdett el borászattal foglalkozni?

Egyrészt önös érdekből, másrészt mert szerettem volna, hogy legyen valami új az életemben. Valami, amihez nem értek, és amit meg kell tanulni. Számomra fontos, hogy jól ismerjek valamit. és hogy jól tudjam csinálni. Ennek a tudásnak a megőrzése, megtartása egy ideig kihívás, de aztán szeretek megint valami újat csinálni. Szeretem érezni, hogy megújulok. Valószínűleg maximalista vagyok: ha csinálok valamit, szeretem jól csinálni, így belekóstoltam a borászatba. Idővel rájöttem, hogy bele kellene tolnom húsz évet ahhoz, hogy profi legyek, és most már tudom, hogy nem fogom beletolni. Az életem egy adott részében már benne van harminc évem, most már szeretnék jönni-menni, mint egy falevél. Annak ellenére, hogy imádom Noszvaj és Eger környékét, mert itt az emberek valahogy mások, kevésbé zárkózottak, mint az ország többi részén, és én nagyon jól érzem magam közöttük.

Milyen borokat készítenek, és melyik áll Önhöz a legközelebb?

Fehér szőlőből olaszrizlinget és furmintot, vörösből kékfrankost, cabernet francot, pinot noirt, menoire-t és kadarkát.  Kedvencem nincs, mert a szőlő megtanított arra, hogy amikor lötybölöd a bort, akkor a munkát lötybölöd benne. Valakinek a nagyon sok munkáját. Ami aztán vagy ízlik neked, vagy nem.  De az, hogy ízlik vagy nem, sok mindentől függ: befolyásolja a ph-d, a hangulatod, az, hogy milyen ételt fogyasztottál előtte, és az is, hogy mennyi bort kóstoltál addig. Így aztán az is hangulatfüggő, hogy milyen bort szeretek. Az biztos, hogy olyan bort szeretek készíteni, amit jóérzéssel teszünk le a saját asztalunkra. Mert aki ettől eltér, csak idő kérdése, hogy mikor fog ráfázni.

Melyek a legfontosabb szempontok a borkészítésnél?

Mi a naturális borokat képviseljük, ami azt jelenti, hogy nem használunk fajélesztőt, hanem a szőlőn levő vad élesztő indítja be az erjedést, és lehetőség szerint minimalizáljuk az adalék hozzáadását. Teljesen természetes borkésztési folyamatot indítunk be, nincsenek hűtő-fűtő tartályok, úgy csináljuk, mint az ősök. Persze odafigyelve a ph-ra, a savszerkezetre, és mindenre, amit az elődeink még nem tudtak, vagy még nem voltak olyan eszközeik, hogy ezeket megnézhessék. Egy profi borásznak mindig csak vágyai vannak, és azt, hogy milyen lesz a termés, akkor tudjuk megmondani, amikor a szőlő már bent van a pincében. Jöhet bármi, betegség, jégeső, szélvihar, gomba... Az mindenesetre látszik, hogy Európa-szerte csökken a borfogyasztás, és egyre nehezebb eladni a bort. A fiatalok a boron kívül sok mindent isznak: gint, tequilát, whiskyt, tehát megfelelően kell pozícionálni a dolgokat, és törekedni arra, hogy minőséget alkossunk.

Terveznek terjeszkedést a jövőben?

Nem fogok terjeszkedni, mert jó ideje tudom, hogy a kevesebb az több. Az alkotáson túl, ha nem marad időm önmagamra, akkor elbillen az egyensúly.

Apropó alkotás… Sok helyen megfordul az országban. Hogyan tettek hozzá ezek az élmények a most megjelent A magyar című könyv megszületéséhez?

Nagyon sok halott várost láttam, nagyon sok kisugárzás nélküli várost, ahol megszokásból élnek az emberek. Ezeken a helyeken nincs pezsgés, és valójában nincs élet se. Azt éreztem, hogy a félelmek erősebbek bármi másnál, és ez nem jó. Egy ideje már nagyon foglalkoztatott a kérdés, hogy mitől vagyunk mi, magyarok olyan depressziósak, irigyek, pesszimisták… Honnan jönnek ezek a minták, és mi mindent tehetünk azért, hogy ezt ledolgozzuk.

Vagyis ez a könyv egy felelősségvállalás, azáltal, hogy szembesít minket magyarokat, hogy milyenek vagyunk?

Szembesíthetem az embereket, ha meghallják, hogy mit mondok. Ez már mindenkinek a maga felelőssége, nem az enyém. Nekem az volt fontos, hogy megfogalmazzam ezeket a gondolatokat, mert sehol nem volt összefoglalva, sehol nem volt leírva. Teljesen más aspektusból közelítettem meg, nem a gyönyörű nyelvünket, nem a kultúránkat emeltem ki, hanem a belső attitűdöt, amivel nem oldjuk meg a problémáinkat, amire pedig képesek lennénk, ami kihatással van a kisugárzásunkra.