De mielőtt e részletekbe belemennénk, hadd osszak meg egy személyes élményt a kisharsányi központtal rendelkező szőlőbirtok kapcsán.
Presser Gáborral zakatolt velünk a vonat Villány felé, ugyanez a pincészet, a Vylyan volt az úti célunk. Nekem az volt a feladatom újságíróként, hogy egy hazai hírességet vigyek egy szintén hazai jelentős borbirtokra, ott ő kóstolja meg a helyi tételeket, beszélgessen a házigazdával a borairól, és utána fuvarozzam hazafelé, majd írjam meg a sztorit. Csakhogy. Presser már az első egyeztetés során feketén-fehéren kijelentette, hogy ő nem ül be senki ismeretlen által vezetett autóba. Majd a vonaton ehhez még hozzátette rám pillantva: „nem szeretem az újságírókat”. Szóval, ilyen hangulatban, ennyi kedvezőtlen előjellel indult az utunk, amikor megérkeztünk végre jeges télidőben Villányba, ahol a vonatállomáson a birtokigazgató, Debreczeni Mónika fogadott minket, mit sem sejtve minderről. Nagy vidáman szóba elegyedett velünk, elkalauzolt a birtokára, és a boraikat sorra kóstolgatva egyre jobb hangulatba kerültünk mindannyian. Felejthetetlen egy nap volt. Amilyen vészjóslóan indult, annyira jól végződött.
Emlékszik erre a sztorira?
Ki felejthetné el? Szilvesztert követően, az új év második napján az előző napok kevés alvása miatt elég fáradtan vártam az állomáson, és az volt a kívánságom, ne késsen a vonat. Aztán amikor megláttam, a peronon felém komótosan lépkedő művészt, azonnal tudtam, azon, hogy végül eljön-e hozzánk, avagy mégsem mozdul ki a „barlangjából” ezen a hideg téli napon egy villányi borászat meglátogatása kedvéért, nos, a nehezén már túl vagyunk, innentől kezdve már csak jó jöhet. És így is történt.
Úgy rémlik, az akkori találkozásunkkor még nem kóstoltuk azt a szőlőből préselt levet, a verjus-t, ami a mostani beszélgetésünk apropója.
Valóban nem, hiszen csak néhány éve vágtunk bele a verjus készítésébe. Ez egy kizárólag kézi szürettel megvalósuló, válogatással, majd préseléssel, gravitációs ülepítéssel készített szűretlen zöld lé, amelyet hamar pasztőrizálunk, palackokba töltünk, felcímkézzük és arra készülünk, hogy a kezdődő Ördögkatlan fesztivál közönségének már kínáljuk, és elkápráztatjuk majd őket ezzel friss itallal. A Mandulás-dűlőben termő Merlot fajtánkból készítettük az idei verjus-t.
Amit most frissítő italként kóstolhatnak a fesztivál vendégei és később az, aki vesz a Vylyan verjus-jéből - erre pár éve még nemigen kerülhetett sor, hiszen ez a különleges ízvilágú, korai szőlőlé elsősorban a gasztronómia területén volt ismert.
Ízesítőnek, savnövelőnek használják ma is a profi séfek. Én magam is előszeretettel nyúlok hozzá odahaza a főzés során, mert jó ízt ad az ételeknek, és ráadásul nagyon egészséges kiegészítő. Ma különben a reneszánszát éli, egyre többen keresik - nálunk a webshopunkban kapható, illetve kiskereskedésekbe szállítunk és éttermek is szívesen vesznek tőlünk.
Mi jellemzi a verjus-t, vagy ahogy a franciák nevezik a „vert jus”-t, a zöld levet?
Mint a neve is jelzi, először Franciaországban kezdett elterjedni, aztán hamar közkedveltté vált másutt is kifinomult ízei, selymes savassága miatt. Enyhébb, mint az ecet vagy a citromlé – de ugyanúgy lehet használni, mint ezeket. Határozott zöld jegyekkel rendelkezik, néha virágos vagy aromagazdag jegyek is fellelhetők benne - ez mindig a szőlőfajtától függ, amiből kinyerik. Elsősorban savanyításra, ecet helyettesítésére használják (salátákhoz, pácok, szószok, levesek elkészítésekor tökéletes kiegészítő), viszont frissítő italként is kitűnő – önmagában vagy vízzel, vagy szódával felhúzva, limonádéként elkészítve isteni. Olvastam, hogy a szépségiparban, a gyógyászatban is bevált és szív- valamint érrendszervédő hatása is van.
Említette a mutatós címkét a palackokon – ez mit jelent?
Ennek kapcsán van egy történetem: minden évben, immár hagyományosan, meghirdetünk tizenegy művészeti iskola hallgatói körében címkepályázatot fiatal művészek számára. Így tettünk abban az évben is, amikor felfigyeltünk az egyik pályázóra, aki az egri Eszterházy Egyetem hallgatója volt. Az tűnt fel, hogy erdélyi születésűként milyen különleges, megható módon érkezett a díjkiosztóra: kisbusszal jött, vele együtt a családja is, testvérei, nagyszülei, rokonok. A művészpalánta fiú elmondta, hogy ő otthon tulajdonképpen egy kecskefarmot vezet, csak esténként ül a gép elé, és készít grafikai munkákat. Ő készítette különben az idei címkénket is a verjus-hoz, és azt mondta, könnyű dolga volt, mert alapos brief-et kapott, és így azonnal meglódult a fantáziája. Hiszünk abban, hogy mekkora jelentősége van egy jó címkének. Hiszen a vevő, ha nem ismeri a termelőt, az alapján választ bort, és egy igényes címkét látva nem gondolja, hogy egy gyenge bor rejtőzik – ez rendszerint így is van.
Végezetül kikerülhetetlen a kérdés: melyik a kedvence a saját boraik közül?
Ez könnyű kérdésnek tűnik, pedig nem az. Hiszen mindig az évszaktól, az adott élethelyzettől függ, hogy melyik bort hűtöm be vagy veszem ki a többi palack közül. Most nagy kedvenceim a Vylyan Variáció családunk. A szuperprémium Mandulás borunkat is nagyon szeretem és a Syrah-t, mint fajtát is nagyon kedvelem, ahogy a kékfrankosunkat is. És ilyen forró nyári napokon, mint amilyenekben most sorra van részünk, verjus-t is szívesen kortyolok, mert jéghidegen kellemesen hűsít, jók a savai és közben egészséges is!
