Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága által decemberben Paraguayban odaítélt cím bejegyzési dokumentumát Dr. Csonka-Takács Eszter a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője és Dr. Soós Gábor az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság főtitkára adta át. Az elismerést Tóth Ildikó és Farkas Zoltán Harangozó-díjas táncművészek a csárdást táncoló magyar közösségek nevében vették át.
Fotó: Skanzen Press
2024. december 2-8. között az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága éves ülésszakán született meg a döntés a csárdás tánc hagyomány reprezentatív listára kerüléséről, amelyen az emberiség nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudását gyűjtik össze. Az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének Reprezentatív Listáján a csárdás tánc hagyománya olyan örökségelemek mellé került fel, mint az argentin tangó vagy a spanyol flamenco.
A Magyarország által benyújtott előterjesztés decemberi értékelése során kiemelték a csárdás tánc közösségi jelentőségét. A hagyomány tovább-örökítői ma amatőr és hivatásos táncosok. Az alap- és középfokú művészeti oktatási intézményekben való néptánctanítás, az egyetemi táncpedagógus képzés, a táncházak, tánctáborok és -versenyek, a tánckurzusok és gyűjtések, a hagyományőrző és amatőr együttesek, a modern média felületeinek használata biztos talaját adják csárdás táncunk jövőbeli továbbélésének.
A 18. századi katonai toborzások során kialakult csárdás tánc különböző verzióit a mai napig táncolják a magyar nyelvterületen – Magyarország nagy részén, Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban. Minden egyes tájegység kialakította a sajátosan rá jellemző verziót, a páros változat és a körcsárdás pedig a ma napig szerves része a magyarlakta területek lakodalmainak, báljainak.
