Ez jól jön a vállalkozásoknak, ahol a strandokon tömött sorok, az üzletekben pedig a főként vacsoraidőben elkelt asztalok jelzik, hogy van még bevétel a nyárban, és a fogyasztás is élénkebb, mint ahogy azt korábban várták.

Az erősen időjárásfüggő szezonális vendéglátásban ugyanakkor több szempont szerint mérlegelnek idén a cégek. Például az energiaköltségek meredek emelkedése sok kisvállalkozást arra sarkallt, hogy a rentábilis működés érdekében a megszokottnál hamarabb bezárjon. A horribilis bérköltségek miatt is már több helyütt meggondolják, megéri-e a szeptemberbe nyúló nyitvatartás.

A kép vegyes: akad település, ahol a vendéglátósok nyertek a nyaralókon, míg a legtöbb helyen nullszaldós a szezon, de olyan vállalkozók is vannak, akik az ősszel végleg lehúzzák a rolót.

Akut problémaként lángol fel minden szezon elején a munkaerőhiány: kevés a szakképzett dolgozó, mert nagy részük elvándorolt, vagy már jó előre lekötötték őket a menőbb éttermek, de a kisegítő munkakörökbe is állandóan keresnek megbízható embereket. Idén némiképp csökkent a nyomás, mert a vendéglátósok tapasztalatai szerint az építőipar mélyrepülése miatt sokan visszatértek a korábbi munkahelyükre és már kevésbé hisztérikusak a bérigények is – az építkezéseken korábban megkeresett, napi 25-30 ezres fizetések helyett beérik kevesebbel is a szezonális munkavállalók.

"Ahhoz, hogy a Balatonnál normális, megbízható dolgozókat kapjunk, nagyon mélyen zsebbe kell nyúlni. A legtöbben minimálbéren bejelentik az alkalmazottat, és a borravalóval együtt egészítik ki a nettó pénzeket "– mondta az egyik vendéglátós Almádiban. – "Egy jó szakácsnak a közel egymilliós fizetés az egyértelműen megvan, a felszolgálók pedig legalább hatszázezret kapnak, az az alja, annyit meg kell keressenek, különben hamar lelépnek" – fűzte hozzá neve elhallgatását kérve. Mint sorolta, a konyhai dolgozók közül például egy szorgalmas, szakképzett kézilány, egy szakképzetlen, de terhelhető mosogató is megkapja zsebbe ezt az összeget.

Ezek a fizetések jellemzően kevés szünnappal járnak, a nyaralóhelyi vállalkozások üzemelése ugyanis alkalmazkodik a kereslethez: a hétvégék, ünnepnapok kevésbé számítanak pihenőidőnek.

"Ezeket a béreket egy valamirevaló vendéglátós az északi parton biztosan ki tudja termelni" – jegyezte meg a gyakorlott vállalkozó, hozzáfűzve. "Ha egy üzlet el tudja viselni a magasabb bérköltségeket, érdemes belefektetni a jó munkaerőbe, ehhez viszont forgalom is kell, ami nálunk főképp a törzsvendégekre épül. Nem a Váci utca vagyunk, hanem Siófok peremén, bár egy forgalmasabb helyen működünk, igaz, már régóta. Ezen a partszakaszon viszont évtizedekig nem történtek fejlesztések, csak az utóbbi öt-hat évben épült a part mentén több, új apartmanház, szálloda" – jegyezte meg.

Ennek köszönhetően pedig a vendégkörük is fizetőképes, stabil. Jelezte: a déli parti versenytársakhoz képest szerényebben emeltek az árakon, tavalyhoz képest összességében 14-15 százalékkal drágább az étlapjuk, ez az átlagnak a fele. Ehhez képest viszont a költségek jóval megterhelőbbek, például a beszerzés, ahol az élelmiszerárak összességében 40 százalék körül nőttek, míg a közüzemi díjak közül az áramköltségük durván a háromszorosa lett.

"Megremegett a Szép-kártya, de nem jelentősen: augusztus első felében némiképp meglátszott a forgalmon, hogy kisebb lett a Szép-kártyás költések aránya, az a pénz nyilván a kiskereskedőknél csapódott le, de nem jelentős a visszaesés, csak pár százalék" – mondta Borsi András siófoki vállalkozó annak kapcsán, hogy a fogyasztás általános élénkítésére a kormány augusztustól a hidegélelmiszerek vásárlására is bevetette a pihenőkártyát.

A jellemző éttermi fogyasztásról elmondta, hogy a magyarok költési szokásaiban nincs nagy változás: ebédidőben könnyebben étkeznek, esténként viszont megadják a módját a vacsorának. Egy vendég alkalmanként 6 ezer forintot költ átlagosan, ebben főétel, leves vagy desszert, üdítőital van. 

"Nálunk nincs szervízdíj, bár minden vendég rákérdez, mert megszokták. A borravalót elfogadjuk, az a számla 5-10 százaléka szokott lenni" – mondta.

Mint megjegyezte, a szezon végén látszik: lehetett volna még emelni az áraikon, mert így is jócskán a piaci átlag alatt vannak, de megbecsülik a vendégeiket, és így volt kiegyensúlyozott a forgalom.

A németek az unokáikat is hozzák: lerágott csont, hogy bezzeg a horvát tengerpart, és többen nem tehetik meg, hogy a Balatonnál nyaraljanak! Régen is úgy volt: akadt, aki hűtőtáskában vitte a strandra az ételt, mások minden nap étteremben esznek.

Nem kell elhallgatni: mindig is időjárásfüggő volt, de idén is megtelt a Balaton. A déli part biztosan, míg északon Füred, Tihany, Hévíz és a Badacsony környéke is tarolt a szezonban, azt mondják a kollégák – szögezte le egy másik szakmabeli Fonyódon.

A siófoki vendéglős pedig úgy tapasztalta, hogy továbbra is elmaradhatatlanok a német, osztrák vendégek, akik közül az idősödő törzsvendégeknek már az unokáik is ide járnak nyaranta, míg feltűnően sok a lengyel, szlovák, román turista is a környéken. Mint kitért rá, a másfélmilliós négyzetméteráron eladott, közeli apartmanok lakói jellemzően fizetőképes keresletet képviselnek, de a hagyományos, Zimmer Frei-magánházak vendégei is rendszeresen megfordulnak náluk. "Akad, aki a 2400 forintos menüért tér be naponta, de esténként is mindig megtelik az étterem, hétfőtől vasárnapig" – jegyezte meg Borsi András.

A teljes körképet itt olvashatja  >>