Közép-Európában, így Magyarországon sem találni már olyan élőhelyet, ahol ne fordulnának elő idegenhonos fajok. Ezzel a legnagyobb probléma, hogy a nem őshonos fajok számtalan változást okozhatnak, kezdve az őshonos fajok kiszorításával, egészen a mezőgazdasági, erdészeti, természet- és környezetvédelmi, valamint hal- és vízgazdálkodási károkig.
A tízlábú rákok közül napjainkra számos idegenhonos faj sikeresen megtelepedett és terjed hazánk vizeiben. Hazánkban csupán három őshonos faj fordul elő (a folyami rák, a kecskerák és a kövi rák). Mindhárom faj megmaradt állományai mára erőteljesen megfogyatkoztak, veszélyeztetettek és ezért törvényi védelem alatt állnak. A három őshonos tízlábú rákfaj mellett azonban több mint 30 idegenhonos faj előfordulását regisztráltak a kutatók Magyarország vizeiből – ezzel a számmal pedig sajnos a világ „élmezőnyébe” tartozunk.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai külföldi és hazai kutatókkal, egyetemi hallgatók közreműködésével vizsgálják a tízlábú rákfajok helyzetét a Kárpát-medencében, különös tekintettel a vörös mocsárrákra.
A kutatások célja meghatározni a faj valós elterjedését, hatásait és kifejleszteni a meglévő állományokra a leghatékonyabb gyérítési módszereket.
A vörös mocsárrák főként a lassúfolyású és állóvizeket, mocsarakat kedveli, de nagyon jól érzi magát az időszakosan kiszáradó vízelvezető árkokban, csatornákban is. Azaz nem csak a természetes élőhelyeken, de urbanizált környezetben is otthonosan mozog.
Fotó: Weipert András/HUN-REN
A faj territoriális és agresszív. Nemcsak az őshonos, hanem más idegenhonos rákfajok táplálék-konkurense, valamint kisebb testű állatfajok – szitakötők, rákok, halak, kétéltűek – egyedeinek elfogyasztásával közvetlenül károsítja a meghódított élőhelyek eredeti élővilágát. A hínárnövényzet elfogyasztásával pedig algavirágzásokat okoz, hozzájárulva a vízminőség gyors romlásához, mondták a kutatók.
A HUN-REN kutatóinak sikerült igazolniuk, hogy a vörös mocsárrák Budapesten és térségében található állományai aktívan terjesztik a rákpestist. Azonban nemcsak ezzel, hanem az általa hordozott egyéb kórokozókkal is megtizedeli – az őshonos tízlábú rákfajok mellett – mind a hal-, mind a kétéltű állományokat is. A legújabb kutatási eredmények alapján pedig halakra és kétéltűekre veszélyes patogéneket is sikerült kimutatni vörös mocsárrák egyedekben. Mivel kiváló aljzatfúró, ezért az árvízvédelmi töltések, dísztavak szigeteléseit, a zárt felszíni és felszín alatti csatornahálózatokat, egyéb közműveket is képes gyengíteni, ezzel nagy gazdasági károkat tud okozni.
„A vörös mocsárrák ahová beteszi az ollóit, ott nem kíméli sem a természeti, sem az épített környezetet, emiatt a hazai állományok visszaszorítása, kezelése több ágazat összefogásával lehetséges”
– fogalmaztak a kutatók.
